A Gólokozó április 15-én viharban, szakadó esőben, dermesztő hidegben, három fokban érkezett meg (ilyen idő alkalmas a garabonciás érkezéséhez) és szállt le, ezúttal nem kerékpárjáról, főnix madarával a falu előtti elágazásnál, a Krisztus-keresztnél, elolvasta a településnév-táblát: Hercegkút (Trautsondorf) és bement a kocsmába. Van sörük?, kérdezte a kocsmárost, aki már meg sem lepődött, megismerte a mályvaszín svejcisapkást. Boldogok vagytok?, fordult a vendégekhez, de azok, lévén dolgos svábok, most is dolgoztak, vagy… De ez mindjárt kiderül, hol voltak. Üres volt a kocsma. Ezért a Gólokozó a kocsmárost kérdezte meg, van futballpályátok? (Magázódott, tegeződött, felváltva.) Nincs. Vagyis van, de nem játszanak rajta, nincs csapat. A Gólokozó megitta a sört és sejtelmesen mosolygott (ezt nagyon tudott). Fogadjunk. Futballpálya nem volt, hanem lesz. Csak kell két csapat. Jöjjön velem, úgysincs vendég. Merre van a pálya? (Mert mindent ő sem tudhatott.) Elindultak, elöl a kocsmáros, a Kerekrét felé. Ahol a kegyetlen időjárás ellenére is száznál többen gyűltek össze, hogy megnézzék a Hercegkút TC–Zempléni Főnix mérkőzést (2-1). És ahol régen a harangokat is a meccshez igazították (8 órakor kismise, 10 órakor nagymise, ebéd, litánia, majd következett a futballmérkőzés), most újra pattogott a labda! Az első pálya (mely két métert lejtett, oldalvonaltól oldalvonalig) a Cserésben, csíkosra festett kapuiból építették meg a Remény Mezőgazdasági Termelőszövetkezet lóistállójának jászolát (ahova a kapust egy lövőcsellel elfektették). Az új pálya mögött fenyőerdő, és amikor a kapu helyett ide rúgták be a labdát (ez bizony sokszor előfordult), sosem azt találták meg, hanem egy régi másikat, mindegy, darab-darab. Na, mit mondtam?, kérdezte a Gólokozó a kocsmárost, de az eltűnt mellőle, sietett vissza, hogy felkészüljön a meccs utáni harmadik félidőre. És volt söre (valamint tunki is, enyhén csípős májas pörkölt), és boldogok voltak, játékosok, a falu népe, egyaránt.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
