egotrip

Sajó László: Öt és feles

A Gólokozó harmadik eljövetele

Egotrip

Szály-le, ereszkedgyél a’ tágas térségre, / Menny által a’ Tiszán a’ szöllős Zemplénbe.

(Gyöngyösi István: Porábúl meg-éledett Phoenix)

A Gólokozó április 15-én viharban, szakadó esőben, dermesztő hidegben, három fokban érkezett meg (ilyen idő alkalmas a garabonciás érkezéséhez) és szállt le, ezúttal nem kerékpárjáról, főnix madarával a falu előtti el­ágazásnál, a Krisztus-keresztnél, elolvasta a településnév-táblát: Hercegkút (Trautsondorf) és bement a kocsmába. Van sörük?, kérdezte a kocsmárost, aki már meg sem lepődött, megismerte a mályvaszín svejcisapkást. Boldogok vagytok?, fordult a vendégekhez, de azok, lévén dolgos svábok, most is dolgoztak, vagy… De ez mindjárt kiderül, hol voltak. Üres volt a kocsma. Ezért a Gólokozó a kocsmárost kérdezte meg, van futballpályátok? (Magázódott, tegeződött, felváltva.) Nincs. Vagyis van, de nem játszanak rajta, nincs csapat. A Gólokozó megitta a sört és sejtelmesen mosolygott (ezt nagyon tudott). Fogadjunk. Futballpálya nem volt, hanem lesz. Csak kell két csapat. Jöjjön velem, úgysincs vendég. Merre van a pálya? (Mert mindent ő sem tudhatott.) Elindultak, elöl a kocsmáros, a Kerekrét felé. Ahol a kegyetlen időjárás ellenére is száznál többen gyűltek össze, hogy megnézzék a Hercegkút TC–Zempléni Főnix mérkőzést (2-1). És ahol régen a harangokat is a meccshez igazították (8 órakor kismise, 10 órakor nagymise, ebéd, litánia, majd következett a futballmérkőzés), most újra pattogott a labda! Az első pálya (mely két métert lejtett, oldalvonaltól oldalvonalig) a Cserésben, csíkosra festett kapuiból építették meg a Remény Mezőgazdasági Termelőszövetkezet lóistállójának jászolát (ahova a kapust egy lövőcsellel elfektették). Az új pálya mögött fenyőerdő, és amikor a kapu helyett ide rúgták be a labdát (ez bizony sokszor előfordult), sosem azt találták meg, hanem egy régi másikat, mindegy, darab-darab. Na, mit mondtam?, kérdezte a Gólokozó a kocsmárost, de az eltűnt mellőle, sietett vissza, hogy felkészüljön a meccs utáni harmadik félidőre. És volt söre (valamint tunki is, enyhén csípős májas pörkölt), és boldogok voltak, játékosok, a falu népe, egyaránt.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.