Csak semmi politika!

Sakk vagy póker?

Egotrip

Ha nem tűnt volna még fel, akármikor hozzák is nyilvánosságra a pártok programjaikat, akármikor tartanak is kampánynyitó nagygyűlést, az országgyűlési választási kampány elkezdődött. Ilyenkor éles lőszerrel lőnek: a Svédországban többpárti szakértői munkával a lehetőségekhez igazított nyugdíjrendszer magyarországi bevezetésének felvetéséből egy pillanat alatt habzó szájú nyilatkozatháború lesz, egy tisztes szakpolitikus, ha fel mer vetni valamit, amit egy-két éve még pártja vezető gazdaságpolitikusai is megfontolandónak tartottak, egy perc alatt az utcán találja magát. Szaporodnak a szórólapok a postaládákban, furcsa napszakokban csengenek a sose használt vezetékes telefonok, indulnak a nyugdíjasklub- és falugyűlés-látogatások, készülődnek a cédulagyűjtő kommandók, a pártok csokorba gyűjtik a sportolóikat, színészeiket és zenészeiket.

Ha nem tűnt volna még fel, akármikor hozzák is nyilvánosságra a pártok programjaikat, akármikor tartanak is kampánynyitó nagygyűlést, az országgyűlési választási kampány elkezdődött. Ilyenkor éles lőszerrel lőnek: a Svédországban többpárti szakértői munkával a lehetőségekhez igazított nyugdíjrendszer magyarországi bevezetésének felvetéséből egy pillanat alatt habzó szájú nyilatkozatháború lesz, egy tisztes szakpolitikus, ha fel mer vetni valamit, amit egy-két éve még pártja vezető gazdaságpolitikusai is megfontolandónak tartottak, egy perc alatt az utcán találja magát. Szaporodnak a szórólapok a postaládákban, furcsa napszakokban csengenek a sose használt vezetékes telefonok, indulnak a nyugdíjasklub- és falugyűlés-látogatások, készülődnek a cédulagyűjtő kommandók, a pártok csokorba gyűjtik a sportolóikat, színészeiket és zenészeiket.

Ha valamelyik párt tisztségviselője, jelöltje, aktivistája a kedves olvasó, világos, mi ilyenkor a feladata, hagyja is a lapot, a pártközpontban van plakát és enyv. De ha (vagy amikor épp) nem résztvevője, csak szemlélője a show-nak, három attitűddel állhat neki a következő tíz hét hangzavarának: elfordul, mérlegel vagy nézővé válik.

Aki elfordul, hányingerrel átkattint a híradó kezdetekor, a Blikkért nyúl a Magyar Hírlap vagy a Népszava helyett, aki kikódolja az öszszes olyan állomást az autórádió beállított csatornái közül, amelyen bármi más is megszólal, mint zene, annak kár is tovább olvasnia ezt a cikket.

Aki próbálja majd átlátni, melyik pártígéretnek mi lesz a következménye, mi mivel egyeztethető össze, vajon mi működhet, mi nem, mi mennyibe kerülhet, az az én emberem: jut neki sok olvasnivaló a Narancsban is, másutt is, és neki csináljuk majd sokadmagammal a www.mitigernek.hu-t is, de ez a cikk most neki sem szól.

Ezt az egotripet annak az olvasónak írom, aki hajlamos a kampányt sportközvetítésként tekinteni, és inkább a harcot, a szép mozdulatokat, az ügyes húzásokat értékelni, mintsem hogy azzal foglalkozzon, mi is történik majd a következő négy évben, ha az egyik vagy a másik játékos győz.

Hadd idézzek fel egy személyes emléket: még hónapokkal ezelőtt, egy bulin azt kérdezte tőlem valaki: szerintem a magyar politika inkább sakk, vagy inkább póker? Reflexből azt válaszoltam: a politika kinek ez, kinek az. Nem mondtam hülyeséget, hiszen a politikai játékszabályok részben íratlanok, ezért folyton változnak és a játék részeként változtathatók is: mindenki mást játszik, ugyanazon a táblán. De ez reflexből adott, kitérő válasz volt egy szellemes kérdésre; itt és most, a kampány kezdetének apropóján még egyszer nekifutok.

Az első fontos állításom, hogy a helyes válasz: sem ez, sem az.

Nem elsősorban azért, mert a hasonlatok mindig tökéletlenek és ad hocok: a politika nem póker, nem sakk, és nem is bridzs, makaó vagy Monopoly, hanem sui generis: politika. Ez persze igaz, de a játék kedvéért tegyük zárójelbe.

Hanem inkább azért sem nem sakk, sem nem póker a politika, mert a társasjátékokban aki nyer, legfeljebb annyit nyer, amennyit a vesztes veszít - többnyire még kevesebbet. Más szóval, e játékok mind zéró vagy negatív összegűek (ha csak a pénzbeli kifizetéseket nézzük, a póker, mint minden kaszinóban játszott játék például negatív: a játékosok közötti csatából él meg a kaszinó).

A politika is lehet ilyen, de szerencsére lehet pozitív összegű is. Gladstone és Disraeli egymás elleni párbaja után nem az egyik vagy a másik, hanem mindkettő kapott szobrot, joggal: whigek és toryk párbajozhattak ugyan a parlamentben és a választásokon, de közben a váltakozó liberális és konzervatív kormányzatok csatájából valami jó sült ki. Konkrétan: kiterjesztették a választójogot, enyhítették a szegénységet, növelték az életszínvonalat, és a szigetlakók szempontjából igen költséghatékonyan a világ leghatalmasabb nemzetévé tették Nagy-Britanniát.

Sokan, sokszor, sok helyütt mondták el, hogy épp az ilyen, a politikát pozitív összegűvé tevő mozzanatok (az ún. államférfiúi kvalitások) fájón hiányoznak a magyar politikából.

Na, eleget ködösítettünk: akkor inkább sakk vagy inkább póker?

Elsőre a sakk tűnik a pontosabb metaforának: két játékos a két nagy párt, a parti állása minden lépés után nagyjából mindenki előtt ismert, a két játékosnak pedig van ideje és kapacitása előre gondolkodni, elemezni, a felhalmozott tapasztalatokból meríteni. A játszma vége pedig előre adott, csak háromféle lehet. Világos győz, sötét győz, vagy döntetlen a vége a dalnak: vagy az egyik nagy párt alakít kormányt, vagy a másik, vagy koalícióra lépnek.

Inkább a póker mellett szól viszont az, hogy a játék valójában többszereplős, a fő ellenfél mellett a nagyoknak a vélhetően gyengébb játékosok (MDF, LMP) kiejtésére-kizárására is figyelniük kell. Nagyon fontos, hogy a sakktól eltérően folyamatosan bizonytalansággal kell szembenézni. Habár a politikában - szemben a pókerrel - csak kevésbé az a bizonytalanság forrása, hogy nem látom az ellenfél lapjait, inkább az, hogy nem tudom, mivel kell szembenéznünk a jövőben, mit talál az ügyészség, mi történik az államkötvények piacán, ez a kettő hasonló szituációt eredményez. Hisz a játszma a viszonylag hamar, szabott ponton rendszeresen bekövetkező show-down, a választások felé halad, amikor kiderül, kinek az erősebb a lapja, és az visz minden zsetont, ami az asztalra került. Ez is a pókerhasonlat mellett szól: a tét mibenlétébe is beleszólnak a játékosok: hogy miről szól a választás, mire kapnak mandátumot, azt részben maguk mondják meg, de akár el is hallgathatják.

Ítéljék meg: nekem a fentiek alapján a póker tűnik találóbb metaforának.

Egy biztos: sakkban-pókerben egyaránt csak akkor érdemes kibicelni, ha tudja az ember, hogyan játsszák őket. Minél jobban ért hozzá a néző, annál több értelme van és annál élvezetesebb figyelni akár Phil Ivy-t, akár Kaszparovot, akár az öregeket a parkban. És bosszankodni is csak akkor lehet rajta igazán.

Márpedig legalább a kibicelésbe nehéz nem beszállni, ha már, akár tetszik, akár nem, az életünk következő négy éve a tét.

Figyelmébe ajánljuk

„Boldog békeévek”

A több mint kétszáz műtárgyat felvonultató kiállítás fókuszában a szecessziós plakátművészet és reklámgrafika áll, a magyar művészetnek az az aranykora, amikor összhangba került a nyugati művészeti törekvésekkel, radikálisan modernizálva a kiegyezést követő évtizedek (fél)feudalista, konzervatív, a historizmus béklyóiba zárt világát.

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.

Séta a Holdon

A miniszterelnök május 9-i tihanyi beszédével akkora lehetőséget kínált fel Magyar Péternek a látványos politikai reagálásra, hogy az még a Holdról is látszott.

Elengedték őket

Ukrajna belső, háború sújtotta vagy veszélyeztette területeiről rengetegen menekültek Kárpátaljára, főleg a városokba, az ottani magyar közösség emiatt szinte láthatatlanná vált sok helyen. A napi gondok mellett a magyar kormány hülyeségeire senkinek nincs ideje figyelni.