Csak semmi politika!

Sakk vagy póker?

Egotrip

Ha nem tűnt volna még fel, akármikor hozzák is nyilvánosságra a pártok programjaikat, akármikor tartanak is kampánynyitó nagygyűlést, az országgyűlési választási kampány elkezdődött. Ilyenkor éles lőszerrel lőnek: a Svédországban többpárti szakértői munkával a lehetőségekhez igazított nyugdíjrendszer magyarországi bevezetésének felvetéséből egy pillanat alatt habzó szájú nyilatkozatháború lesz, egy tisztes szakpolitikus, ha fel mer vetni valamit, amit egy-két éve még pártja vezető gazdaságpolitikusai is megfontolandónak tartottak, egy perc alatt az utcán találja magát. Szaporodnak a szórólapok a postaládákban, furcsa napszakokban csengenek a sose használt vezetékes telefonok, indulnak a nyugdíjasklub- és falugyűlés-látogatások, készülődnek a cédulagyűjtő kommandók, a pártok csokorba gyűjtik a sportolóikat, színészeiket és zenészeiket.

Ha nem tűnt volna még fel, akármikor hozzák is nyilvánosságra a pártok programjaikat, akármikor tartanak is kampánynyitó nagygyűlést, az országgyűlési választási kampány elkezdődött. Ilyenkor éles lőszerrel lőnek: a Svédországban többpárti szakértői munkával a lehetőségekhez igazított nyugdíjrendszer magyarországi bevezetésének felvetéséből egy pillanat alatt habzó szájú nyilatkozatháború lesz, egy tisztes szakpolitikus, ha fel mer vetni valamit, amit egy-két éve még pártja vezető gazdaságpolitikusai is megfontolandónak tartottak, egy perc alatt az utcán találja magát. Szaporodnak a szórólapok a postaládákban, furcsa napszakokban csengenek a sose használt vezetékes telefonok, indulnak a nyugdíjasklub- és falugyűlés-látogatások, készülődnek a cédulagyűjtő kommandók, a pártok csokorba gyűjtik a sportolóikat, színészeiket és zenészeiket.

Ha valamelyik párt tisztségviselője, jelöltje, aktivistája a kedves olvasó, világos, mi ilyenkor a feladata, hagyja is a lapot, a pártközpontban van plakát és enyv. De ha (vagy amikor épp) nem résztvevője, csak szemlélője a show-nak, három attitűddel állhat neki a következő tíz hét hangzavarának: elfordul, mérlegel vagy nézővé válik.

Aki elfordul, hányingerrel átkattint a híradó kezdetekor, a Blikkért nyúl a Magyar Hírlap vagy a Népszava helyett, aki kikódolja az öszszes olyan állomást az autórádió beállított csatornái közül, amelyen bármi más is megszólal, mint zene, annak kár is tovább olvasnia ezt a cikket.

Aki próbálja majd átlátni, melyik pártígéretnek mi lesz a következménye, mi mivel egyeztethető össze, vajon mi működhet, mi nem, mi mennyibe kerülhet, az az én emberem: jut neki sok olvasnivaló a Narancsban is, másutt is, és neki csináljuk majd sokadmagammal a www.mitigernek.hu-t is, de ez a cikk most neki sem szól.

Ezt az egotripet annak az olvasónak írom, aki hajlamos a kampányt sportközvetítésként tekinteni, és inkább a harcot, a szép mozdulatokat, az ügyes húzásokat értékelni, mintsem hogy azzal foglalkozzon, mi is történik majd a következő négy évben, ha az egyik vagy a másik játékos győz.

Hadd idézzek fel egy személyes emléket: még hónapokkal ezelőtt, egy bulin azt kérdezte tőlem valaki: szerintem a magyar politika inkább sakk, vagy inkább póker? Reflexből azt válaszoltam: a politika kinek ez, kinek az. Nem mondtam hülyeséget, hiszen a politikai játékszabályok részben íratlanok, ezért folyton változnak és a játék részeként változtathatók is: mindenki mást játszik, ugyanazon a táblán. De ez reflexből adott, kitérő válasz volt egy szellemes kérdésre; itt és most, a kampány kezdetének apropóján még egyszer nekifutok.

Az első fontos állításom, hogy a helyes válasz: sem ez, sem az.

Nem elsősorban azért, mert a hasonlatok mindig tökéletlenek és ad hocok: a politika nem póker, nem sakk, és nem is bridzs, makaó vagy Monopoly, hanem sui generis: politika. Ez persze igaz, de a játék kedvéért tegyük zárójelbe.

Hanem inkább azért sem nem sakk, sem nem póker a politika, mert a társasjátékokban aki nyer, legfeljebb annyit nyer, amennyit a vesztes veszít - többnyire még kevesebbet. Más szóval, e játékok mind zéró vagy negatív összegűek (ha csak a pénzbeli kifizetéseket nézzük, a póker, mint minden kaszinóban játszott játék például negatív: a játékosok közötti csatából él meg a kaszinó).

A politika is lehet ilyen, de szerencsére lehet pozitív összegű is. Gladstone és Disraeli egymás elleni párbaja után nem az egyik vagy a másik, hanem mindkettő kapott szobrot, joggal: whigek és toryk párbajozhattak ugyan a parlamentben és a választásokon, de közben a váltakozó liberális és konzervatív kormányzatok csatájából valami jó sült ki. Konkrétan: kiterjesztették a választójogot, enyhítették a szegénységet, növelték az életszínvonalat, és a szigetlakók szempontjából igen költséghatékonyan a világ leghatalmasabb nemzetévé tették Nagy-Britanniát.

Sokan, sokszor, sok helyütt mondták el, hogy épp az ilyen, a politikát pozitív összegűvé tevő mozzanatok (az ún. államférfiúi kvalitások) fájón hiányoznak a magyar politikából.

Na, eleget ködösítettünk: akkor inkább sakk vagy inkább póker?

Elsőre a sakk tűnik a pontosabb metaforának: két játékos a két nagy párt, a parti állása minden lépés után nagyjából mindenki előtt ismert, a két játékosnak pedig van ideje és kapacitása előre gondolkodni, elemezni, a felhalmozott tapasztalatokból meríteni. A játszma vége pedig előre adott, csak háromféle lehet. Világos győz, sötét győz, vagy döntetlen a vége a dalnak: vagy az egyik nagy párt alakít kormányt, vagy a másik, vagy koalícióra lépnek.

Inkább a póker mellett szól viszont az, hogy a játék valójában többszereplős, a fő ellenfél mellett a nagyoknak a vélhetően gyengébb játékosok (MDF, LMP) kiejtésére-kizárására is figyelniük kell. Nagyon fontos, hogy a sakktól eltérően folyamatosan bizonytalansággal kell szembenézni. Habár a politikában - szemben a pókerrel - csak kevésbé az a bizonytalanság forrása, hogy nem látom az ellenfél lapjait, inkább az, hogy nem tudom, mivel kell szembenéznünk a jövőben, mit talál az ügyészség, mi történik az államkötvények piacán, ez a kettő hasonló szituációt eredményez. Hisz a játszma a viszonylag hamar, szabott ponton rendszeresen bekövetkező show-down, a választások felé halad, amikor kiderül, kinek az erősebb a lapja, és az visz minden zsetont, ami az asztalra került. Ez is a pókerhasonlat mellett szól: a tét mibenlétébe is beleszólnak a játékosok: hogy miről szól a választás, mire kapnak mandátumot, azt részben maguk mondják meg, de akár el is hallgathatják.

Ítéljék meg: nekem a fentiek alapján a póker tűnik találóbb metaforának.

Egy biztos: sakkban-pókerben egyaránt csak akkor érdemes kibicelni, ha tudja az ember, hogyan játsszák őket. Minél jobban ért hozzá a néző, annál több értelme van és annál élvezetesebb figyelni akár Phil Ivy-t, akár Kaszparovot, akár az öregeket a parkban. És bosszankodni is csak akkor lehet rajta igazán.

Márpedig legalább a kibicelésbe nehéz nem beszállni, ha már, akár tetszik, akár nem, az életünk következő négy éve a tét.

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.