Szécsi Noémi: Nem és nem

Még jól jöhet

Egotrip

Nem tudom, hogy az életkoromból vagy a világ jelenlegi állapotából adódik-e, de közvetlen ismerőseimmel mostanában főleg a világvégéről beszélgetünk. Hogy egészen pontosan hol leszünk akkor, kinek a társaságában és mire tervezzük alapozni akkori létezésünket.

A világvége tetszőlegesen értelmezhető a klímakatasztrófa vagy a jelenlegi politikai status quo változásainak keretein belül, de a beszélgetés akkor igazán jó, ha kellő teret ad mindenki egyéni apokaliptikus vízióinak. A lényeg, hogy addig sem a járványról, a választásokról – vagy újabban a háborúról – társalgunk, ami önmagában is kész nyereség.

A világvégére való állandó készülődés – igen, tudok róla, hogy az ilyen emberekre külön elnevezés is van, de egyelőre nem akciótervként, csupán lelkigyakorlatként gondolok rá – fontossága mellett még valamiről mélyen meg vagyok győződve: minden látszólag értelmetlen tárgynak eljön egyszer a nagy pillanata, legyen az húszcentis rézdrót vagy angolnabőr retikül. Pedig minek halmoz fel az ember tárgyakat, ha egyre inkább az a kényszerképzete támad: talán olyan időintervallumba született bele, amikor egy ponton hirtelen mindent hátra kell majd hagynia? Amúgy is: mit nevezünk fölösleges tárgynak? Itt van például ez a kiadvány, amelyet a belső borítója szerint 1968 decemberében nyomtattak százezer példányban. A magas példányszám ellenére sem kívánták ingyen osztogatni, borítója szerint 3 forintot kértek érte. Joggal, hiszen ki ne adott volna meg akkoriban három forintot azért, hogy megtudhassa, hogyan kell kirántani „forró zsírban” a vagdalthús-konzervet. Érzem, hogy hirtelen csaptam bele – a forró zsírba. Haladjunk lassabban.

Amint azt jeleztem, 1968 decemberében járunk. A szűk egy évvel korábban megindult prágai tavaszt augusztusban fújták le a szovjetek. (Pár hét óta már az 1968 után születettek is tudják, milyen ez az érzés, amikor a szomszédos országban rendesen megindulnak az orosz tankok.) Az emberarcú szocializmus nem nézi kiskorúnak a Konzervből házi kosztot olvasóját. Önöknek hány olyan szakácskönyvük van, amely kitér az iparosodás folyamatára és ezen belül a nők társadalmi szerepének változására? Mondott-e ilyet Jamie Oliver vagy Nigella bármelyik recept­könyvében: „Az ipari termelés növekedése következtében a nők foglalkoztatottsága egyre növekszik és ezért a második műszak munkájának megkönnyítésére a háziasszonyok figyelme is a tartósított élelmiszerek, elsősorban a konzervek felé irányul.”?

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Két óra X

Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.

Megtörtént események

  • - turcsányi -

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

Élet-halál pálinkaágyon

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.

Egy fölényeskedő miniszter játékszere lett a MÁV

A tavalyi és a tavalyelőtti nyári rajtokhoz hasonlóan a vasúttársaság most sem tudott mit kezdeni a kánikula, a kereslet és a körülmények kibékíthetetlen ellentétével, s a mostani hosszú hétvégén ismét katasztrofális állapotok közt találhatták magukat az utasok.

A botrány határán

A Nádas-életműsorozat leg­újabb kötetét a színházi világnap alkalmából mutatták be az Örkény Színházban. Hogy hazai színházi életünk hogyan viszonyul ezekhez a magyar drámahagyományból kilógó művekhez, arra éppen egy Örkény-dráma, a Kulcskeresők címével válaszolhatunk.