Szécsi Noémi: Nem és nem

Még jól jöhet

Egotrip

Nem tudom, hogy az életkoromból vagy a világ jelenlegi állapotából adódik-e, de közvetlen ismerőseimmel mostanában főleg a világvégéről beszélgetünk. Hogy egészen pontosan hol leszünk akkor, kinek a társaságában és mire tervezzük alapozni akkori létezésünket.

A világvége tetszőlegesen értelmezhető a klímakatasztrófa vagy a jelenlegi politikai status quo változásainak keretein belül, de a beszélgetés akkor igazán jó, ha kellő teret ad mindenki egyéni apokaliptikus vízióinak. A lényeg, hogy addig sem a járványról, a választásokról – vagy újabban a háborúról – társalgunk, ami önmagában is kész nyereség.

A világvégére való állandó készülődés – igen, tudok róla, hogy az ilyen emberekre külön elnevezés is van, de egyelőre nem akciótervként, csupán lelkigyakorlatként gondolok rá – fontossága mellett még valamiről mélyen meg vagyok győződve: minden látszólag értelmetlen tárgynak eljön egyszer a nagy pillanata, legyen az húszcentis rézdrót vagy angolnabőr retikül. Pedig minek halmoz fel az ember tárgyakat, ha egyre inkább az a kényszerképzete támad: talán olyan időintervallumba született bele, amikor egy ponton hirtelen mindent hátra kell majd hagynia? Amúgy is: mit nevezünk fölösleges tárgynak? Itt van például ez a kiadvány, amelyet a belső borítója szerint 1968 decemberében nyomtattak százezer példányban. A magas példányszám ellenére sem kívánták ingyen osztogatni, borítója szerint 3 forintot kértek érte. Joggal, hiszen ki ne adott volna meg akkoriban három forintot azért, hogy megtudhassa, hogyan kell kirántani „forró zsírban” a vagdalthús-konzervet. Érzem, hogy hirtelen csaptam bele – a forró zsírba. Haladjunk lassabban.

Amint azt jeleztem, 1968 decemberében járunk. A szűk egy évvel korábban megindult prágai tavaszt augusztusban fújták le a szovjetek. (Pár hét óta már az 1968 után születettek is tudják, milyen ez az érzés, amikor a szomszédos országban rendesen megindulnak az orosz tankok.) Az emberarcú szocializmus nem nézi kiskorúnak a Konzervből házi kosztot olvasóját. Önöknek hány olyan szakácskönyvük van, amely kitér az iparosodás folyamatára és ezen belül a nők társadalmi szerepének változására? Mondott-e ilyet Jamie Oliver vagy Nigella bármelyik recept­könyvében: „Az ipari termelés növekedése következtében a nők foglalkoztatottsága egyre növekszik és ezért a második műszak munkájának megkönnyítésére a háziasszonyok figyelme is a tartósított élelmiszerek, elsősorban a konzervek felé irányul.”?

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után.