Egotrip

Cseresnyési László: Nyelv és neurózis

Magyar zéró

Egotrip

Ki is vagyok én? – kérdezi olykor az ember önmagától.

Sokáig azt gondoltuk, hogy van egy „igazi énünk”, amelyet csak meg kell találnunk. Valójában azonban tudatos választásokról van szó. Eldöntjük, hogy hinni akarunk valamiben, majd a hit az identitásunk része lesz, mi pedig a választásunk révén besorolódunk egy közösségbe. Végül már körömszakadtáig védjük azt a hitet, amely iránt azonban a lelkünk mélyén sokszor megmarad a kétely. Olyan ez, mint a japán kultúrában a tatemae, a felvállalt publikus énünk, és a honne, amit a tatemae felülír. Például elhitetjük magunkkal, hogy az iskola körül settenkedő liberális agitátorok fogják elhitetni a fiunkkal, hogy melegnek lenni jó. Megnéz egy melegekről szóló filmet, elolvas két fóliázott regényt, és már el is veszítette halhatatlan lelkét. Persze mindez ellentmond annak, amit a világról tudunk, és a szemünk mélyén ücsörgő, ránk vigyázó daimón már nem szólal meg többé. Lehet persze, hogy ez a mechanizmus nem így működik, mert a publikus énünk mellett mindvégig megmarad bennünk egy alternatív, kevésbé hazug és emberibb értékrend.

Vajon a magyar politikusok összekacsintó antiszemitizmusa esetében hasonló jelenségről van-e szó? Tudjuk, senki nem vonható felelősségre azért, mert antiszemita véleményének hangot ad: joga van hozzá. Ennek az eszmének talán minden országban van számottevő közönsége. Ezt bizonyítja Csurka István egyik utolsó beszédének híres mondata is: „Nem azért zsidózok, hogy megtapsoljanak.” Ha jól emlékszem, 2008 novemberében az Élet és Irodalom közölte egy jogásznő (a Jobbik azóta visszavonult politikusa) levelét, amely Megyesi Gusztáv cikkére reagált. A hölgy dühödten tiltakozott az ellen, hogy a zsidók a tomboló magyar antiszemitizmus és fasizmus rémhírét keltsék. Rámutatott arra, hogy vannak magunkfajták, akiknek „csak ez az egy hazája van”, léteznek továbbá magukfajták (akiket elvtársaknak titulál), akiknek a „szeretett főnöke” a Magyarország felvásárlására törő Simón Peresz, Izrael akkori elnöke. Mulatságos, ha valaki a zsidók kollektív gyalázása közben azt állítja, hogy mi sem áll tőle távolabb, mint az antiszemitizmus. Vagy esetleg megszólalt volna a hölgyben az elnyomott alternatív énje, amelynek értékrendjében a rasszizmus szégyellnivaló?

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”