Befejező, konstruktív, előremutató, pozitív, pezsdítő összegzés

  • Tandori Dezsõ
  • 2019. február 17.

Egotrip

Már ha az eddigiekben nem lettünk volna pezsdítők, összegzők etc.

 

Masszívan sekélyes serkentettségben, se cigi, se bor, se kávé (ez azért erős! ehhez már a legtiltakozóbb mandelai lelkület kellhet! meg egy jó exgyarmatbirodalom, az eredmény minőségéhez), igen, se kávé, 1 kávé összesen, ki is én nem oly nagyon hajdan napi 4-5 kávét, a jobban megfizetett bérműfordítói munka idején, ifjabban is, napi 6-7... "kávét" ittam.

De hagyjuk! Ez megint kevéssé pezsdítő. Kávé, bor, éj és cigaretta nélkül is pezsdítő szavakat kell szólnom. (Vas István-parafrázis.)

Csak hát én nem akarom azt mondani, hogy micsoda bűvölet volt a végigfocizott (gyenge focista voltam!) délutánokra a csapvíz a konyhai vertfém-öntöttfém zománcos csillogó csapjából... hogy milyen bájolat volt egyszerre az angliai lószín közepébe pottyanni, ötvenezer söröző, üvöltöző hölgy és úr közé, úgy, hogy Szpéróm emlékére, az ő kifehérült verébtollaira gondolva egyből eltaláltam Crystal Spiritot, a 27-es számú újonc lovat egy hiperversenyben, csak még azt nem tudtam, hogyan kell fogadni... mely ámulat volt apám pulóverében járni a Tabán fényességén `56-ban Irodalmi Újsággal, ó, én jámbor... és...és-és...és és-és-és. Kosztolányi Szeptemberi Áhítata kellene Hajali Részegségig egyvégtén-vágtán, hogy én azt, szaktársak, elmondhassam. 10 000 dolgot. Ahogy Ottlik szerint az embernek 10 000 lelke van.

Szerintem nincs.

Egyre alig futja az ily fusi.

Lelkem! lelkecském! még hogy lelkem. Elviszi azt a kiadói várakozás, az adó, a honorkönyörgés, a széthulló ez-meg-az szisztémák s kapcsolatok sora, bár úgy közelebb megy is minden, keserves óvatossággal, mint kiment lábamon a járás. Bejön a járás a kiment lábamon, de - igaz birtokom! - örök pocsékban marad, legalább valami valamiért.

Hogy nem adtam magam kórházkézre stb.

Két éve fogorvosnál se vagyok, holott úgy jöttem el: egy nap múlva telefonálok, aztán pótlunk. Pótolhatatlan nekem az ellógás!

false

 

Időzített aknákon élek, mégsem foglalkozom a lelkemmel, mint ellenjátékkal.

Jaj, szerettem én - hagyjuk az ottliki közönyös szeretetet! - a jó távolban, fizikailag is, a villamosbeli embereket. Akikkel két hónapja még együtt zötyörögtem, s a nyáron tán megint. Most nem.

Semmi lélek. Tegnap igen, ma nem.

Ezt az egyet szereztem meg, mint Pilinszkynél az az illető az egyetlenegy helyet, ahová lökték, s ahol marad.

A francia foglyot szereztem meg sérült madarak képében, akik ma már nem krumplit és kölest és vizet követelnek, de az úgynevezett szívemet, azt. Kapják. `k - yes.

Szívem, lelkem, mennyi zagyvaság.

A minap kínomban már régi krimiregényeket olvastam (Ed McBain nem a legrosszabb, csak a harmadikkal már ne folytasd), és az egyiknek a végén jól bejött: "Hát szerelem csak a madarak világában van." Na, most akkor hagyjuk ezt a szerelmesdit is, de az igazsága megvan ennek a keserű sejtésnek. Olyan síugró-világkupákat és óriásműlesiklásokat nézek végig kínomban boldogan vállamon Totyi madarammal, hogy jodli-jodli-jó és minden holmenkollen!

Én nem viccelhetek: hogy "imádom ezt az életet, melyben a napok úgy peregnek le rólam, mint a kacat hordalék... mint a jó tőr helyett a tőrmellék... mint a jégről a latyak". Nem, nem. Alázat kell. A jég a latyak alatt szépen latyakká válik, minden eggyéolvad, mint... a rendszerek. Állítólag a népek, népségek. Kontinens konténerek.

Örüljek, hogy szépen vagyok. És amíg.

Hogy a kocsmától és a villamostól eleve visszariadtam influenza okán, de a papírárus kisasszony orrát törölgetve adta a tollat, amit vettem. (Ez a fajta toll egy kis gyengém.) Meg a visszacsatolás.

Örüljek, míg... lesz új kutyánk, meg amíg a Totyi él. Integethetek neki szobája sötétjébe, ahol régen 15 madár is volt. Nem kezdeném újra, mondja Beckettnél Krapp.

Nem térnék vissza oda Londonba, ahol először akkora bűvölettel tárult ki a Hyde Park túlján, óriásfák alatt a Kensington Gardens, s a felhők is oly másképp ütköztek házak homlokdíszeibe, másképp surrantak a vizes aszfalton az Austinok, a Bentleyk. Ahogy oly bájolatosan hordtuk ki a vizet az alagsori fogadóirodából, mikor az emeleti-földszinti halas bolt leve átitatta a mennyezetet, aztán csorgott. Egy emberként tevékenykedtünk. Vettem jó magyar bort a Victoria Wines boltban; és egy öregúr a piros buszról sárga csokorral leszökkent, egyenest az öregasszony karjába, aki várta, Beckett és Beckettné. És nem kívánom vissza az ámulatot, ahogy... és ahogy... átkeltem, mondjuk Párizson, egy verssorra gondoltam ("de egyszer ott felejtesz valahol", a halál, ugye, és Szpéró madaram még friss halott volt), s akkor eszembe jutott, az auteuili akadálypályára igyekezve, hol a kesztyűm? Na ja, fázott a kezem! S visszamentem, megleltem a kesztyűt a padon, ahol a verssort felírta. Nem, ma már talán a kezem se fázik, mert nem veszthetek el sehol semmit, mert sehol se járok, és 10 000 lelkem helyett talán egy elveszteni valóm sincs. S még mindig jöhet rosszabb.

(Ennek vége)

Tandori Dezső: Hol élsz te?

"Minden megvolt. Törd magad, de azért össze ne" Apukám, nekem a lábon vett filozófiám nem a lemenő kamatláb. Na szóval. Minden megvolt, és ami van, az csak a magánügyem, és ha bárkivel, ismétlem, bárkivel beszélgetek is, csak azért mondok bármit, mert belezuhantat az illető - s én belezuhanok, Belezuhanov!

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.