Sándor Judit

Testbeszéd

Nem csak nekik fáj

  • Sándor Judit
  • 2018. június 24.

Egotrip

A gyermeklányok rituális megcsonkítása a kulturális sokszínűség mégoly széles elismerése mellett is elfogadhatatlan. A lányok nemi szerveinek csonkolása – általában a klitorisz és néhol a nagyajkak kimetszése – ellentétes az emberi jogok szemléletével: kiskorúakon végzett beavatkozás ez, amely komoly fájdalommal, fertőzésveszéllyel jár, maradandó egészségkárosodáshoz vezet, sokszor meddőséget vagy gyötrő szülést okoz, és nem utolsósorban a nemi öröm végleges elvesztésével jár.

A fiúgyermekek rituális körülmetélése (az előbőr lemetszése) nem okoz hasonló hord­erejű veszteségeket – mégsem intézhető el kézlegyintéssel. Sok országban folyt erről komoly, s persze váltakozó kimenetű vita vallási vezetők és a vallásszabadság mellett kardoskodók, illetve a gyermekvédelem, a gyerme­kek jogainak szószólói között.

Az USA egyik nagy gyerekgyógyászati társasága, az American Academy of Pediatrics számos ajánlást adott ki a körülmetélés gyakorlatáról, s ezekből az tűnik ki, hogy a még mindig uralkodó nézet szerint a beavatkozás egészségügyi előnyei túlszárnyalják a kockázatokat. Az Egyesült Államokban a körülmetélések magas száma elsősorban orvostörténeti okokkal magyarázható. Lewis Sayre, az American Medical Association akkori alelnöke az 1870-es években egy ötéves fiú urológiai problémáinak kezelésére javasolta a körülmetélést, s a beavatkozás eredményesen megszüntette a panaszokat. Ezt követően az amerikai orvosok jelentős része kifejezetten támogatta a körülmetélés rutinszerű elvégzését. Egy másik feltevés szerint a körülmetélés a nőknél csökkenti a méhrák valószínűségét. Csakhogy az egészségügyi érvek közül több is erősen vitatott. Az idegtudományok ma már egyértelműen cáfolják azt az állítást is, hogy az újszülött legfeljebb csekély fájdalmat érez.

A higiéniai-egészségügyi érvek mellett a legfontosabb természetesen a vallási természetű. A zsidó vallás szerint a születést követő 8. napon kell elvégezni a beavatkozást. (Mózes első könyve szerint Isten Ábrahámmal kötötte meg a szövetséget, és arra kérte, hogy családja férfi tagjait metélje körül.) Az iszlám vallás nem ír elő konkrét időpontot, talán emiatt is változó a khitán gyakorlata. Sok afrikai országban az eredetileg férfi jellegűnek tekintett klitorisz és a női jellegűnek tekintett előbőr eltávolítása a kétneműséget akarta kiküszöbölni, míg másutt az éghajlattal és vízhiánnyal kapcsolatos tisztálkodási nehézségekre vezetik vissza a fiúk körülmetélését.

Abban természetesen senki semmi kivetnivalót nem találhat, ha valaki felnőttkorban akár vallási, akár egészségügyi megfontolásokból e beavatkozás mellett dönt. Az sem kifogásolható, ha a gyermeket egészségügyi okokból (például fitymaszűkület miatt), megfelelő fájdalomcsillapítás mellett metéli körül az erre jogosult és képesített személy. Ám az a gyakorlat, amikor kiskorún, fájdalomcsillapítás nélkül, nem egészségügyi okokból és nem egészségügyi beavatkozásra jogosult személy végzi a beavatkozást, egyre nehezebben egyeztethető össze a jog 21. századi szemléletével.

Az ellenérvek az újszülöttek beleegyezési képtelenségére, a terápiás cél hiányára és a fájdalomra koncentrálnak. New York államban 2012-ben körülmetélést korlátozó törvényt fogadtak el, ez a szülők előzetes tájékoztatását, majd írásbeli beleegyezését írta elő. Németországban 2012-ben egy kölni bíróság foglalkozott a körülmetéléssel. Egy négy­éves muszlim kisfiún a szülők kérésére végezték el a beavatkozást, s a műtét következtében kialakuló szövődmények miatt indult a per. A bíróság megállapította, hogy nem fogadható el a gyermek testébe való ilyen végleges beavatkozás csupán vallási okokból. A döntés felháborította mind a muszlim, mind a zsidó közösségeket – végül kompromisszumos jogszabály született, amely előírja a szülők írásbeli beleegyezését, a fájdalomcsillapítást, a képzett személyzet kötelmét, s azt, hogy pár napos újszülöttön nem szabad elvégezni a beavatkozást. Legutóbb pedig idén februárban, Izlandon tettek kísérletet az újszülötteken végzett rituális körülmetélés radikális tiltására. A törvénytervezet, amely 6 évi szabadságvesztést helyezett kilátásba annak, aki ilyet végez, máig dúló vitát robbantott ki a szigetországban. A beterjesztő, Silja Dögg Gunnarsdóttir, a Progresszív Párt képviselőnője nem konzultált az izlandi muszlim és zsidó közösségekkel, és nem is számított arra, hogy ilyen felháborodást vált ki. A közvélemény-kutatások szerint a lakosság fele támogatná a vallási okokból végzett körülmetélés tiltását, míg 37 százalék ellenzi a törvényjavaslatot.

A rituális körülmetélés melletti leggyakoribb emberi jogi érv a vallásszabadságra hivatkozik. Csakhogy a vallásszabadság elsősorban a vallásos nézet kinyilvánításának szabadságát jelenti, azaz a vallásos meggyőződés védelmét, s a szertartásokon való szabad részvételt. A vallásos meggyőződésből fakadó cselekedetek nem mindig esnek ilyen oltalom alá, különösen, ha azok mások jogait sértik; például a kiskorúak testi épségének védelméhez fűződő jogot. A vallásszabadság és az ebből fakadó rítusok megkülönböztetése az amerikai joggyakorlatban az Employment Division v. Smith esetben jelent meg, ahol a bíróság nem látta a vallásgyakorlás sérelmét akkor, amikor egy őslakos indiánt azért bocsátottak el, mert a munkahelyén rituális okokból égetett agavébort ivott. Az Európai Emberi Jogi Egyezmény is tartalmazza ezt a különbségtételt: a vallás és a vallás kifejezésre juttatásának szabadságát alá lehet vetni olyan korlátozásoknak, „amelyek egy demokratikus társadalomban a közbiztonság, a közrend, közegészség vagy az erkölcsök, illetőleg mások jogainak és szabadságainak védelme érdekében szükségesek”. Magyarországon nem sok jogi támpontot találunk a kiskorú testi épségének és szülei lelkiismereti és vallásszabadságának összeegyeztetésére; a magyar egészségügyi törvény e tekintetben meglehetősen lakonikus. Az egyik oldalon itthon is a vallásszabadság alkotmányos védelme áll, míg az egészségügyi beavatkozásokat szabályozó normák alapján egyértelmű, hogy nem lehet az újszülöttnek szükségtelen fájdalmat okozni, és a beavatkozásnak a szülők írásbeli beleegyezésén, valamint a gyermek érdekein kell alapulnia.

Az azonban tagadhatatlan, hogy változik a társadalom és a jog viszonya is a valláshoz. Míg korábban ki-ki beleszületett a felekezetébe, s a vallást olyasféle testi adottságként képzeltük el, miként a bőrünk színét vagy az arcélünket, ma már egyre inkább a vallás tudatos választása, az önkéntes vallásgyakorlás válik a jog által védendő értékké, s jogi konfliktusok éppenséggel a vallási előírások és normák kikényszerített gyakorlásából következnek. Így az is egyre kevésbé fogadható el, hogy a gyermeken „vele született” vallása miatt a testi integritását sértő beavatkozást végezzenek el; különösen, ha ezt fájdalomcsillapítás nélkül teszik. Ez már nem csak nekik fáj.

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.