Tóth Gábor Attila: Szabadláb

  • Tóth Gábor Attila
  • 1997. május 8.

Egotrip

Megszületett az elsőfokú döntés a közös öngyilkosságot megkísérlő fiatalok ügyében.

Megszületett az elsőfokú döntés a közös öngyilkosságot megkísérlő fiatalok ügyében. Két hónapja (MaNcs, 1997. március 6.) írtam arról, hogy büntetőeljárás folyik egy fiú és egy lány ellen, akik harmadik társukkal együtt felvágták saját ereiket. Azért kerültek ketten bíróság elé, mert ők továbbadták az eszközül használt pengét, de a harmadik nem, mivelhogy nála véget ért a kör.

Az utolsó tárgyalás több meglepetést is tartogatott. Az ügyész vádbeszédében azt indítványozta, hogy a bíróság ne büntesse meg a vádlottakat, hanem részesítse őket megrovásban, és ne ők, hanem az állam viselje a bűnügyi költségeket. A javaslat jól tükrözi az ügyész lelkiismereti konfliktusát. Megkapta ezt az ügyet, de nem látott bűnösöket és bűnt. (Az egész eljárás alatt egy kérdést tett fel: megkérdezte a vádlott lánytól, hogy miért a bölcsészkarra felvételizik.) Ugyanakkor nem ejthette a vádat, mivel az egyik főügyész többször kijelentette a sajtóban, hogy ragaszkodik a felelősségre vonáshoz. Ha tehát a vádlottak felmentését indítványozta volna, valószínűleg az előmenetelét kockáztatja. Végül a lehető legenyhébb elmarasztalásra tett javaslatot.

A védő válaszbeszédében azt kérte a bíróságtól, hogy mentse fel a fiatalokat. Érvei szerint csak akkor beszélhetünk öngyilkosságban közreműködésről, ha kívülálló és racionálisan gondolkodó személy nyújt segítséget, de a törvény nem vonatkozik azokra, akik maguk is öngyilkossági krízisben vannak. Ezzel összefüggésben arra hivatkozott, hogy a vádlottak a válsághelyzet mélypontján képtelenek voltak magatartásuk következményeinek felismerésére, ezért nem büntethetők.

A bírónak - az ügyésszel ellentétben - nem voltak lelkiismereti konfliktusai. Az egész eljárás alatt úgy viselkedett, mint egy kádi a fa alatt, aki saját kedvére osztogatja az igazságot. Minden mondatával éreztette, hogy erkölcsileg mennyire megveti a két fiatalt. A legelső tárgyaláson kérdőre vonta a fiút, amiért nincs meg az érettségije. Holott pontosan tudta, hogy amíg az évfolyamtársak vizsgáztak, ő pszichiátriai osztályon feküdt, ahol az öngyilkosság után kezelték. A bíró szeme előtt egyetlen cél lebegett: érvényt szerezni morális előítéleteinek. A józan észre apelláló érvelés nem érintette meg, és azt sem látta szükségesnek, hogy szuicidológus szakértőt hallgasson meg.

Mindebből egyenesen következik a határozata. Először is: az ügyész indítványát fogadta el, megrovásban részesítette a vádlottakat. Másodszor: az ügyész javaslatával ellentétben őket kötelezte fejenként 17 ezer forint költség megfizetésére (és nem az államot). Ekkor az a nagyon ritka helyzet állott elő, hogy az ügyész felpattant a helyéről, és fellebbezést jelentett be a vádlottak javára. A bíró ezután a két fiatalhoz fordult: "És maguk kívánnak-e fellebbezni?" A vádlottak gondolkodási időt kértek. "Azt nem lehet, most kell válaszolni!" - rivallt rájuk a bíró. (A törvény három nap gondolkodási időt biztosít.) "Akkor fellebbezünk." "És miért fellebbeznek?" "Mert nem értünk egyet." "Mivel nem értenek egyet?" "Hát az ítélettel." "Felmentést akarnak?" "Igen." A bíró erre végképp megsértődött, és még egyszer utoljára megleckéztette a vádlottakat: "A bíróság előtt nincs helye ilyen nyegle viselkedésnek." A tárgyalásnak vége.

A törvény szerint "a megrovással a hatóság rosszallását fejezi ki, és az elkövetőt felhívja, hogy a jövőben tartózkodjék bűncselekmény elkövetésétől". Hogy ebben az ügyben mennyire értelmetlenek ezek a szavak, talán nem szorul magyarázatra. Vagy mégis van értelmük. Esetünkben ugyanis egyvalakivel szemben helye volna a rosszallás kifejezésének, és fel lehetne hívni, hogy a jövőben tartózkodjon ilyen cselekmények elkövetésétől.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.