Tóth Gábor Attila: Szabadláb

  • Tóth Gábor Attila
  • 1997. május 8.

Egotrip

Megszületett az elsőfokú döntés a közös öngyilkosságot megkísérlő fiatalok ügyében.

Megszületett az elsőfokú döntés a közös öngyilkosságot megkísérlő fiatalok ügyében. Két hónapja (MaNcs, 1997. március 6.) írtam arról, hogy büntetőeljárás folyik egy fiú és egy lány ellen, akik harmadik társukkal együtt felvágták saját ereiket. Azért kerültek ketten bíróság elé, mert ők továbbadták az eszközül használt pengét, de a harmadik nem, mivelhogy nála véget ért a kör.

Az utolsó tárgyalás több meglepetést is tartogatott. Az ügyész vádbeszédében azt indítványozta, hogy a bíróság ne büntesse meg a vádlottakat, hanem részesítse őket megrovásban, és ne ők, hanem az állam viselje a bűnügyi költségeket. A javaslat jól tükrözi az ügyész lelkiismereti konfliktusát. Megkapta ezt az ügyet, de nem látott bűnösöket és bűnt. (Az egész eljárás alatt egy kérdést tett fel: megkérdezte a vádlott lánytól, hogy miért a bölcsészkarra felvételizik.) Ugyanakkor nem ejthette a vádat, mivel az egyik főügyész többször kijelentette a sajtóban, hogy ragaszkodik a felelősségre vonáshoz. Ha tehát a vádlottak felmentését indítványozta volna, valószínűleg az előmenetelét kockáztatja. Végül a lehető legenyhébb elmarasztalásra tett javaslatot.

A védő válaszbeszédében azt kérte a bíróságtól, hogy mentse fel a fiatalokat. Érvei szerint csak akkor beszélhetünk öngyilkosságban közreműködésről, ha kívülálló és racionálisan gondolkodó személy nyújt segítséget, de a törvény nem vonatkozik azokra, akik maguk is öngyilkossági krízisben vannak. Ezzel összefüggésben arra hivatkozott, hogy a vádlottak a válsághelyzet mélypontján képtelenek voltak magatartásuk következményeinek felismerésére, ezért nem büntethetők.

A bírónak - az ügyésszel ellentétben - nem voltak lelkiismereti konfliktusai. Az egész eljárás alatt úgy viselkedett, mint egy kádi a fa alatt, aki saját kedvére osztogatja az igazságot. Minden mondatával éreztette, hogy erkölcsileg mennyire megveti a két fiatalt. A legelső tárgyaláson kérdőre vonta a fiút, amiért nincs meg az érettségije. Holott pontosan tudta, hogy amíg az évfolyamtársak vizsgáztak, ő pszichiátriai osztályon feküdt, ahol az öngyilkosság után kezelték. A bíró szeme előtt egyetlen cél lebegett: érvényt szerezni morális előítéleteinek. A józan észre apelláló érvelés nem érintette meg, és azt sem látta szükségesnek, hogy szuicidológus szakértőt hallgasson meg.

Mindebből egyenesen következik a határozata. Először is: az ügyész indítványát fogadta el, megrovásban részesítette a vádlottakat. Másodszor: az ügyész javaslatával ellentétben őket kötelezte fejenként 17 ezer forint költség megfizetésére (és nem az államot). Ekkor az a nagyon ritka helyzet állott elő, hogy az ügyész felpattant a helyéről, és fellebbezést jelentett be a vádlottak javára. A bíró ezután a két fiatalhoz fordult: "És maguk kívánnak-e fellebbezni?" A vádlottak gondolkodási időt kértek. "Azt nem lehet, most kell válaszolni!" - rivallt rájuk a bíró. (A törvény három nap gondolkodási időt biztosít.) "Akkor fellebbezünk." "És miért fellebbeznek?" "Mert nem értünk egyet." "Mivel nem értenek egyet?" "Hát az ítélettel." "Felmentést akarnak?" "Igen." A bíró erre végképp megsértődött, és még egyszer utoljára megleckéztette a vádlottakat: "A bíróság előtt nincs helye ilyen nyegle viselkedésnek." A tárgyalásnak vége.

A törvény szerint "a megrovással a hatóság rosszallását fejezi ki, és az elkövetőt felhívja, hogy a jövőben tartózkodjék bűncselekmény elkövetésétől". Hogy ebben az ügyben mennyire értelmetlenek ezek a szavak, talán nem szorul magyarázatra. Vagy mégis van értelmük. Esetünkben ugyanis egyvalakivel szemben helye volna a rosszallás kifejezésének, és fel lehetne hívni, hogy a jövőben tartózkodjon ilyen cselekmények elkövetésétől.

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát.