egotrip

Vajda Gergely: Zene hetilapra

Egotrip

P. D. Q. Bach

2024. január 16-án, New York állambeli bearsville-i otthonában, 88 éves korában elhunyt Peter Schickele. A hírneves Juilliard School of Music egykori zeneszerzés-hallgatója egy 1965-ös hangversenyén keltette először életre P. D. Q. (pídíkjú) Bach figuráját – Johann Sebastian Bach legfiatalabb és legfurább gyermekét –, aki a valóságban természetesen nem, csakis a színpadon, kitalálója komikus alteregójaként létezett. P. D. Q. Bach szerzeményei 1990 és 1993 között négy egymást követő alkalommal nyertek Grammy-díjat, és hosszú évekig a Schickele vezette zenei szórakoztató-edukációs rádióprogramok is nagy népszerűségnek örvendtek az Egyesült Államokban. Figaro megszöktetése; Kutya kantáta: „Vau auf!”; Iphigenia Brooklynban; Eine Kleine Nichtmusik; Fanfár egy vesztett ügyért; Az utolsó tangó Bayreuth-ban; Dzsingisz kán kegyelme – és még hosszan listázhatnánk a műcímeket, Schickele több mint száz eredeti kompozíciót jegyez. Majd’ mindegyikük nem csak címében, de hangzó alakjában is humoros. Komponistájuk mesterien navigál a bántóan direkt poénoktól az egészen finom utalásokig, miközben virtuózan megírt hangjaiból a klasszikus zene iránti korlátlan szeretet, mondanám szerelem árad. A „a ma Haydnja” (a The New Yorker magazin nevezte így, az eredeti a latter-day Haydnnak más jelentése is van, erről később), avagy „az az amerikai zeneszerző, akinek a neve mindenkit megmosolyogtat” persze nem a semmiből jött. A jól zongorázó, multiinstrumentalista, eredetileg egyébként fagottos szerző sokat köszönhetett Victor Borgénak.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.