egotrip

Sajó László: Egotrip

Egotrip

Manó-Dubaj  

a világ ami éppen / a fújdogáló szélben  (Petri)   

Rákosrendező, a sorompó (ez a természetes állapota) zárva, K. Dezső ráér elolvasni (és leírni): 10 PERCEN TÚL IS ZÁRVA TARTHATÓ MAX. 34 PERCIG NAPONTA 1X. Táblán precízen, vonat általi foglaltság, mettől meddig, 7. 59. 30 – 8. 33. 30 (bárha a vonatok ily pontosan!), az már elmúlt, K. Dezső vár. 6 pár sorompó helyett most 3 (darab), eltűnt a kockakő. Jönnek-mennek a vonatok a Nyugatiból -ba, és gyalogosok, biciklisták át a túloldalra, K. Dezső is elindul, körültekintőn.

Jó hír, a Manó Büfé megvan! Ütötten, kopottan, ugyanúgy, de megvan, rég járt erre (Magyar Narancs, 2010. január 28.), akkor 380 volt az Unicum, most 800. Múlnak a gyermekévek, nincs visszaút. De Bolyhos pálinkát iszik (50 fok és 900), Pilsner Urquellt (700), poharat kér a sörhöz, pultos hölgy elnézi neki, műanyag poharak (nem is várt mást). Bent ül le, hogy leírhassa: Menü 1990 Brokkoli krémleves Sült csirkecomb, rizi-bizi Sertéspörkölt, tarhonya Borsófőzelék, fasírt Rakottkel (a leveshez a második fogások). Rántott csirkecombfilé, -mellfilé, karajfilé, tarja. Kenyér, mustár, melegszendvics. Ebédidő, de nem eszik, körülnéz; nagy LED-tévén a Giro d’Italia napi szakaszából még 141 km; két faasztal (és egy hosszú, tartalékba), padokkal; egy fa bárszék, két talponálló (hova ülni is lehet), darts, olajkályha a hideg napokra; falinaptáron május, mi más; faoszlopon három fogas, egy asztalon piros (mikulás?) művirág, fehér porcelánszarvas; forgószék; falon fehér porcelánvázából (K. Dezsőnek) ismeretlen növény (mint hosszú póklábak kandikálnak), ABSINTHE plakát (piros kalapos hölgy, fekete kalapos úr kerek asztalnál isznak). Az ablakon a szárnyas MÁV-emblémában: Manó Büfé. Hely van, közönség csak K. Dezső, kint a teraszon (az is van, hogyne lenne) két fiatal srác söröz, K. Dezső is kimegy, viszi poharait, jegyzeteit.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.