egotrip

Sajó László: Egotrip

Egotrip

Manó-Dubaj  

a világ ami éppen / a fújdogáló szélben  (Petri)   

Rákosrendező, a sorompó (ez a természetes állapota) zárva, K. Dezső ráér elolvasni (és leírni): 10 PERCEN TÚL IS ZÁRVA TARTHATÓ MAX. 34 PERCIG NAPONTA 1X. Táblán precízen, vonat általi foglaltság, mettől meddig, 7. 59. 30 – 8. 33. 30 (bárha a vonatok ily pontosan!), az már elmúlt, K. Dezső vár. 6 pár sorompó helyett most 3 (darab), eltűnt a kockakő. Jönnek-mennek a vonatok a Nyugatiból -ba, és gyalogosok, biciklisták át a túloldalra, K. Dezső is elindul, körültekintőn.

Jó hír, a Manó Büfé megvan! Ütötten, kopottan, ugyanúgy, de megvan, rég járt erre (Magyar Narancs, 2010. január 28.), akkor 380 volt az Unicum, most 800. Múlnak a gyermekévek, nincs visszaút. De Bolyhos pálinkát iszik (50 fok és 900), Pilsner Urquellt (700), poharat kér a sörhöz, pultos hölgy elnézi neki, műanyag poharak (nem is várt mást). Bent ül le, hogy leírhassa: Menü 1990 Brokkoli krémleves Sült csirkecomb, rizi-bizi Sertéspörkölt, tarhonya Borsófőzelék, fasírt Rakottkel (a leveshez a második fogások). Rántott csirkecombfilé, -mellfilé, karajfilé, tarja. Kenyér, mustár, melegszendvics. Ebédidő, de nem eszik, körülnéz; nagy LED-tévén a Giro d’Italia napi szakaszából még 141 km; két faasztal (és egy hosszú, tartalékba), padokkal; egy fa bárszék, két talponálló (hova ülni is lehet), darts, olajkályha a hideg napokra; falinaptáron május, mi más; faoszlopon három fogas, egy asztalon piros (mikulás?) művirág, fehér porcelánszarvas; forgószék; falon fehér porcelánvázából (K. Dezsőnek) ismeretlen növény (mint hosszú póklábak kandikálnak), ABSINTHE plakát (piros kalapos hölgy, fekete kalapos úr kerek asztalnál isznak). Az ablakon a szárnyas MÁV-emblémában: Manó Büfé. Hely van, közönség csak K. Dezső, kint a teraszon (az is van, hogyne lenne) két fiatal srác söröz, K. Dezső is kimegy, viszi poharait, jegyzeteit.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Ilyen az, amikor Zelenszkij mutogat Orbánra

Az ukrán elnök nem a magyaroknak üzent, amikor Orbánt fenyegette, hanem a saját szavazóinak, akik választ kérnek arra, miért nem harcolta még ki a pénzügyi mentőcsomagot az Európai Uniótól. De a magyar miniszterelnököt amúgy is Putyin ügynökének tartják az ukránok – így nem bánják, ha csúnyán beszélnek róla.

Tiborcz Istvánhoz köthető üzleti kör szerzett meg egy elárverezett belvárosi állami palotát

A korábban állami intézményeknek helyet adó V. kerületi paloták nagyléptékű kiárusításának részeként talált gazdára a Szabadság térhez közeli patinás épület: ki­kiáltási áron, 6,5 milliárdért kerülhet egy Tiborcz Istvánhoz köthető üzleti körhöz. Előzőleg a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő egy kazah befektetőnek adott el egy értékes lipótvárosi palotát 5,6 milliárd forintos kikiáltási áron.

Nem elég német

Szigorúan véve nem életrajzi film ez az alkotás, minden fontosabb sorsfordulat benne van ugyan, de a rendező ambíciója nagyobb: újraértelmezné a Kafkáról kialakult, őt egyfajta komor vátesznek kijáró áhítattal megalkotott képet – az életművet nem átértékelve, hanem átélhető kontextusba helyezve.

Kinyíltak a hóvirágok

A gyerekek a fal felé fordították a lakásban azokat a fényképeket, amelyeken felnőttként láthatók. Vannak emlékeik abból az életükből, naggyá lett bútoraik, tárgyaik is folyton gondot okoznak nekik. Látták magukat a tükörben, megvan az élmény, ahogy elérhetetlenné válik a felső polc, de nehezükre esik az emlékezés.

Hunn, új legenda?

A tárlat fő kérdése nem az, hogy milyenek voltak ténylegesen a hunok. Inkább az 1500 éve folyamatosan létező, izgalmas, zavarba ejtő és örökké változó Attila-legenda kusza szövevénye bontakozik ki előttünk.

Irigységmonológ

A zenés darab egy, a „semmi közepén” lévő buszmegállóban születő belső monológ. Akár a Forrest Gumpban, csak itt az elfogadás békéje helyén az elégedetlenség indulata áll. Hősünk, úgy tűnik, egyszer már járt ennél a kissé misztikus elágazásnál. Életé­nek első fele az egyik irányba elindulva nem vezetett sehová, és most, amikor ismét itt ül a megállóban, már nem biztos, hogy indul járat az ellenkező vonalon.