Egotrip

Cseresnyési László: Nyelv és neurózis

Egészséges erotika

Egotrip

Talán még van, aki emlékszik a hírhedt „trágárság és irodalom” vitára, amely többek közt a Nagyvilág 1968/1. számában megjelent hozzászólások formájában folyt. Az „egészséges erotika” hívei küzdöttek meg akkor a némely írókban és műfordítókban testet öltő Gonosszal.

Azóta persze nagy fordulatot vett a világ: megváltozott a nyelvi közízlés, és a „trágársággal” szembeni attitűd sem olyan egyértelmű már, mint egykoron volt. Megjelenhettek magyarul is olyan trágár irodalmi szövegek, mint Apollinaire Tizenegyezer vessző című műve, noha a magyar kultúrában a „trágár irodalom” színvonala és tömege soha nem volt olyan, mint az angol vagy a francia civilizáció esetében. Janus Pannonius trágár versei és néhány klasszikusunk belső használatra készült írásai kivételnek számítanak. Az angol irodalom mesterei között azonban voltak és vannak olyan írók, mint például D. H. Lawrence, akik nem restellték ún. trágárságokkal megspékelni a szövegeiket. A kínai irodalomban is léteznek olyan művek, amelyek hol körmönfont eufemizmusokat (vagy áleufemizmusokat?) alkalmaznak, hol pedig magát a tabuszót használják a szexuális hadműveletek leírásakor. Ilyen regény például a Jinpingmei, amelyet a magyar olvasók zöme gondosan gyomlált és zsugorított változatban ismer, Szép asszonyok egy gazdag házban címmel. Réthy Árpád, a jeles numizmatikus (az MTA tagja), aki Lőwy Árpád poétai álnéven írt trágár versikéket, semmiképpen sem nevezhető az erotikus irodalom klasszikusának. A jól fejlett képmutatás mellett talán ez a hiány az egyik oka annak, hogy az egészséges erotika magyar hívei ma is összevont szemöldökkel tekintenek a trágárság mocsarába süllyedt honfitársaikra.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.