Nem nagyon hagyom el a várost. Bár talán érdemes lenne körülnéznem vidéken is. De annyira utálom ezt a maszkot; a városban, ha nem megyek be sehová s nem ülök fel járműre, már nem kell hordanom; vidékre viszont csak nem megyek gyalog. Na, majd csak rászánom magam egyszer. Van mit nézni itt a városban is. À propos. Délután belekeveredtem egy tüntető tömegbe. Valami Fudan egyetem ellen tüntettek. Meg tudod magyarázni, mi az?
Hogy mi az, azt éppenséggel el tudom neked magyarázni. Egy idetelepítendő kínai elit egyetem. Az igazi kérdés nem is ez, hanem hogy minek akarják idetelepíteni. Méghozzá a mi pénzünkön. Egy kínai magánegyetem, melyet kormányunk ide szeretne telepíteni, méghozzá egy olyan helyre, ahol eredetileg egy diákvárost akartak létrehozni – olcsó szállásokat egyetemistáknak. A tüntetés az ellen szól, hogy drága pénzen odatelepítsék ezt az egyetemet, ahol a diákváros jött volna létre. Szerintem azonban nem ez a baj. Elég üres térség van Budapest külső kerületeiben, elférne egy modern egyetem is, meg egy diákváros is. A baj az, hogy normális ember nem érti, minek kell nekünk egyáltalában ez az egyetem, ráadásul olyan nagyon, hogy milliárdokat fizetnénk ki rá a saját pénzünkből.
A gyanúm, Szókratészem, az, hogy a kínaiak szeretnék ezt ránk erőltetni egy olyan projekt részeként, melynek a felsőoktatáshoz édeskevés köze van; pontosabban: amelynek a kínai szellemű felsőoktatás csupán részét, még az is lehet, hogy fontos részét képezi. Ez persze csak gyanú, drága Szókratész, bizonyítékaim nincsenek arra nézve, hogy ez az egyik első lépése lenne a kínaiak Nyugat felé irányuló nyomulásának. Már gyerekkoromban is hallottam fecsegni a sárga veszedelemről; annak idején azonban ez komikusan hangzott. Hogy a kínaiak sokan vannak, sokkal többen, mint az európaiak együttvéve, ez már akkor is világos volt, de hogyan tudtak volna, bármilyen sokan legyenek is, vészt hozni a nyugati világra? A Nyugat gazdasági és technikai (egyben persze katonai) fölényének fényében ez csak viccnek tűnt. Azóta alapjában megváltozott a helyzet. Kína felzárkózott a nyugati világhoz, ráadásul olyan szervezettség keretein belül, ami még totalitárius rendszerekhez szokott emberek számára – én pedig sajnos az utóbbiak közé tartozom – is elképesztő. Magam nem jártam Kínában… Nem fogsz egyszer elmenni oda, Szókratész? Idődből kitelik. Bár… Azok talán halálra ítélnek és ki is végeznek. Talán már az is elég hozzá, ahogy kinézel. Ki látott már ilyet!
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
