Egotrip

Vajda Mihály: Itt jár Szókratész

Mi ez a Fudan egyetem? Nem értem.

Egotrip

Vártalak, Szókratész. Hol, merre mászkáltál?

Nem nagyon hagyom el a várost. Bár talán érdemes lenne körülnéznem vidéken is. De annyira utálom ezt a maszkot; a városban, ha nem megyek be sehová s nem ülök fel járműre, már nem kell hordanom; vidékre viszont csak nem megyek gyalog. Na, majd csak rászánom magam egyszer. Van mit nézni itt a városban is. À propos. Délután belekeveredtem egy tüntető tömegbe. Valami Fudan egyetem ellen tüntettek. Meg tudod magyarázni, mi az?

Hogy mi az, azt éppenséggel el tudom neked magyarázni. Egy idetelepítendő kínai elit egyetem. Az igazi kérdés nem is ez, hanem hogy minek akarják idetelepíteni. Méghozzá a mi pénzünkön. Egy kínai magánegyetem, melyet kormányunk ide szeretne telepíteni, méghozzá egy olyan helyre, ahol eredetileg egy diákvárost akartak létrehozni – olcsó szállásokat egyetemistáknak. A tüntetés az ellen szól, hogy drága pénzen odatelepítsék ezt az egyetemet, ahol a diákváros jött volna létre. Szerintem azonban nem ez a baj. Elég üres térség van Budapest külső kerületeiben, elférne egy modern egyetem is, meg egy diákváros is. A baj az, hogy normális ember nem érti, minek kell nekünk egyáltalában ez az egyetem, ráadásul olyan nagyon, hogy milliárdokat fizetnénk ki rá a saját pénzünkből.

A gyanúm, Szókratészem, az, hogy a kínaiak szeretnék ezt ránk erőltetni egy olyan projekt részeként, melynek a felsőoktatáshoz édeskevés köze van; pontosabban: amelynek a kínai szellemű felsőoktatás csupán részét, még az is lehet, hogy fontos részét képezi. Ez persze csak gyanú, drága Szókratész, bizonyítékaim nincsenek arra nézve, hogy ez az egyik első lépése lenne a kínaiak Nyugat felé irányuló nyomulásának. Már gyerekkoromban is hallottam fecsegni a sárga veszedelemről; annak idején azonban ez komikusan hangzott. Hogy a kínaiak sokan vannak, sokkal többen, mint az európaiak együttvéve, ez már akkor is világos volt, de hogyan tudtak volna, bármilyen sokan legyenek is, vészt hozni a nyugati világra? A Nyugat gazdasági és technikai (egyben persze katonai) fölényének fényében ez csak viccnek tűnt. Azóta alapjában megváltozott a helyzet. Kína felzárkózott a nyugati világhoz, rá­adásul olyan szervezettség keretein belül, ami még totalitárius rendszerekhez szokott emberek számára – én pedig sajnos az utóbbiak közé tartozom – is elképesztő. Magam nem jártam Kínában… Nem fogsz egyszer elmenni oda, Szókratész? Idődből kitelik. Bár… Azok talán halálra ítélnek és ki is végeznek. Talán már az is elég hozzá, ahogy kinézel. Ki látott már ilyet!

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.