Egotrip

Vajda Mihály: Itt jár Szókratész

Mi ez a Fudan egyetem? Nem értem.

Egotrip

Vártalak, Szókratész. Hol, merre mászkáltál?

Nem nagyon hagyom el a várost. Bár talán érdemes lenne körülnéznem vidéken is. De annyira utálom ezt a maszkot; a városban, ha nem megyek be sehová s nem ülök fel járműre, már nem kell hordanom; vidékre viszont csak nem megyek gyalog. Na, majd csak rászánom magam egyszer. Van mit nézni itt a városban is. À propos. Délután belekeveredtem egy tüntető tömegbe. Valami Fudan egyetem ellen tüntettek. Meg tudod magyarázni, mi az?

Hogy mi az, azt éppenséggel el tudom neked magyarázni. Egy idetelepítendő kínai elit egyetem. Az igazi kérdés nem is ez, hanem hogy minek akarják idetelepíteni. Méghozzá a mi pénzünkön. Egy kínai magánegyetem, melyet kormányunk ide szeretne telepíteni, méghozzá egy olyan helyre, ahol eredetileg egy diákvárost akartak létrehozni – olcsó szállásokat egyetemistáknak. A tüntetés az ellen szól, hogy drága pénzen odatelepítsék ezt az egyetemet, ahol a diákváros jött volna létre. Szerintem azonban nem ez a baj. Elég üres térség van Budapest külső kerületeiben, elférne egy modern egyetem is, meg egy diákváros is. A baj az, hogy normális ember nem érti, minek kell nekünk egyáltalában ez az egyetem, ráadásul olyan nagyon, hogy milliárdokat fizetnénk ki rá a saját pénzünkből.

A gyanúm, Szókratészem, az, hogy a kínaiak szeretnék ezt ránk erőltetni egy olyan projekt részeként, melynek a felsőoktatáshoz édeskevés köze van; pontosabban: amelynek a kínai szellemű felsőoktatás csupán részét, még az is lehet, hogy fontos részét képezi. Ez persze csak gyanú, drága Szókratész, bizonyítékaim nincsenek arra nézve, hogy ez az egyik első lépése lenne a kínaiak Nyugat felé irányuló nyomulásának. Már gyerekkoromban is hallottam fecsegni a sárga veszedelemről; annak idején azonban ez komikusan hangzott. Hogy a kínaiak sokan vannak, sokkal többen, mint az európaiak együttvéve, ez már akkor is világos volt, de hogyan tudtak volna, bármilyen sokan legyenek is, vészt hozni a nyugati világra? A Nyugat gazdasági és technikai (egyben persze katonai) fölényének fényében ez csak viccnek tűnt. Azóta alapjában megváltozott a helyzet. Kína felzárkózott a nyugati világhoz, rá­adásul olyan szervezettség keretein belül, ami még totalitárius rendszerekhez szokott emberek számára – én pedig sajnos az utóbbiak közé tartozom – is elképesztő. Magam nem jártam Kínában… Nem fogsz egyszer elmenni oda, Szókratész? Idődből kitelik. Bár… Azok talán halálra ítélnek és ki is végeznek. Talán már az is elég hozzá, ahogy kinézel. Ki látott már ilyet!

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Nem alszik

Mégis ki ölte meg a nagy pofájú, felfuvalkodott amerikai rendezőt? A producer, akit megzsarolt; a forgatókönyvíró, akinek vízióját tönkre akarja tenni – esetleg a főszereplő színésznő, akinek részegen félreérthetetlen ajánlatot tett; vagy talán annak férje, akivel még össze is verekedett?

Túl sok

  • Sándor Panka

A nézőteret sűrű köd borítja, a színpadképet a szürke szín dominálja. Ferdén elhelyezett ajtók keretezik a színpad közepére állított lépcsősort (díszlet, jelmez: Tihanyi Ildi).

Egy doboz lenne

Zuhog az eső, Martin többszöri eltévedés után jut el az Ardennek mélyén lévő a faluba, ahol régen nem látott apja meghalt. Mivel az apja kimondottan azt kérte, helyben hantolják el, ám a temető már tele van, Martin a furcsa sírásó segítségével egy rejtélyes, sok-sok éve nem látogatott sírt akar kiüríteni.

Ki a hülye?

  • Sándor Panka

A színpadon két forgatható szobabelső, a kettő között szintén mozgatható, jellegzetes zöld falusi kerítés. Az elemek mobilizálásával a történet összes helyszíne megjeleníthető. Kovács Dániel Ambrus nem csak rendezte a darabot, ő tervezte a látványt is, s az nem csak az ötletes térkonstrukciók miatt működött. A kopottas szobabelsők úgy teremtenek sivár atmoszférát, hogy közben furcsa nosztalgiát is érzünk irántuk.

Nemesítő idő

Huszonhárom év után újra találkozik egy Férfi és egy Nő. Egykor szerelmespár voltak, ma valami megkésett randevúszerű találkozójuk van egy kölcsönlakásban. Néhány retrónak ható bútor, mázas kisszobor meg klasszik nipp veszi őket körül, a háttér meg egy méretes faliszőnyeg, cirkuszi vagy farsangi jelenettel. A Nő Amerikában él, a Férfi itthon maradt.

Tartsd szárazon a tésztát!

  • Kiss Annamária

Mintha vége lenne az előadásnak, tapsolnánk, ám szólítanak az alkotók, hogy foglaljunk helyet a színpad egyik vagy másik szélénél attól függően, szerintünk bűnös vagy ártatlan az ókori görög hősnő. De nemcsak térfelet választunk, meg is kell védenünk az álláspontunkat. A két csoport, szokatlan módon sok mindenben egyetért, megérti egymást. Érvényes vita bontakozik ki.

Hogy igaz legyen

  • Antoni Rita

Nehéz nem észrevenni, hogy a Libri könyvesboltjaiban egy ideje, pontosabban amióta az államilag bőkezűen támogatott Mathias Corvinus Collegium Alapítvány (MCC) beszállt a Libri–Bookline kiadócsoportba, központi helyen, gúlákba állítva díszelegnek az MCC Press „genderellenes” (azaz, a feminista és LMBTQ jogi törekvéseket lejáratni igyekvő) kiadványai, jelentős ellensúlyozás nélkül.

Az iskolapénz

Múlt pénteken öt, a polgári engedetlenségi akciósorozatban részt vevő fővárosi középiskolai tanárt rúgtak ki a fővárosi Kölcsey Ferenc Gimnáziumból. E hét elején az illetékes tankerület vezetője személyesen adott át írásbeli figyelmeztetést a zuglói Szent István Gimnázium három pedagógusának.

Akkor minek?

A hét elején az Országgyűlés elfogadta azokat a törvényjavaslatokat illetve -módosításokat, amelyek ahhoz szükségesek, hogy a kormány ki tudja énekelni az uniós források egyelőre felfüggesztett részét, 7,5 milliárd euró végösszegben, az Európai Bizottságtól és az Európai Tanácstól.