Egotrip

László Géza: Visszajátszás

De mit tett mindeközben Hoover elnök?

Egotrip

A felkészült diák, ha a Nagy gazdasági válság 1929–1932 tételt húzza, az előzményekkel indít: a 33 milliárd dollárnyi háborús jóvátétellel és az európai országok nyomorúságával, beleértve a győztesekét is.

Aztán rátér az Egyesült Államok 1921-től 1929-ig tartó gazdasági konjunktúrájára, amelyben az olcsó hitelek meg a bankok és az értékpapírpiacok laza szabályozása egyaránt szerepet játszott. Ezután az aggasztó előjeleket veszi sorra, például néhány ágazatban az árak csökkenését 1928-ban és az eladhatatlan árukészleteket, s már következhet is 1929 ősze, a fekete csütörtök, a tőzsdék összeomlásának szomorú históriája. A villámgyorsan mélyülő pénzügyi válság aztán ördögi körbe taszította az amerikai gazdaságot. A termelés túlfinanszírozása a kamatok emelkedése és a defláció miatt a fogyasztási kereslet gyors csökkenéséhez, eladhatatlan árukészletekhez, általános árszínvonal-csökkenéshez vezetett. Bankok, vállalatok mentek csődbe, tömegesen kerültek az utcára munkások, és valóságos szociális katasztrófa következett be. A munkanélküliség 1933-ban elérte a 25 százalékot.

Amilyen sokat hallunk a válságot végül is megfékező, 1933 januárjában hivatalba lépő Roosevelt elnökről, olyan keveset az elődjéről, akinek hivatali ideje alatt a katasztrófa bekövetkezett. Tegye fel a kezét, aki rögtön rávágja a választ: ki volt az Egyesült Államok elnöke 1928 és 1932 között?

Herbert Hoover nevét nem véletlenül emlegetik ritkán még az Egyesült Államokban is – ő lett ugyanis a bűnbak. Az amerikai közvélemény – Hoover egykori politikai ellenfeleinek aktív közreműködésével – őt tette felelőssé az elhúzódó válságért. Ha mégis szó esik róla, többnyire az 1928-as optimista kampánybeszédeit emlegetik, mint az előrelátás hiányának kirívó példáját, gazdaságpolitikájáról pedig mint az ortodox recept szűk látókörű alkalmazásáról szokás megemlékezni.

Csakhogy a Roosevelt-csapat két tagjának levelezése egészen más képet őrzött meg Hooverről. „Amikor munkához láttunk Wa­shingtonban, a New Deal első száz napjának minden lényeges ötletét tulajdonképpen a Hoover-kormányzat már előkészítette” – írja Raymond Moley egykori kollégájának, Rex Tugwellnek. Utóbbi pedig kimondja: „Túl keményen bántunk azzal az emberrel, aki lényegében a legtöbb olyan megoldást kitalálta, amit aztán mi a New Deal során alkalmaztunk.”

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Újra ingyenes egyetemi kurzusokat kínál a Bibó István Szabadegyetem, nem csak egyetemistáknak

  • narancs.hu

Négy izgalmas, mindenki számára elérhető közéleti, politikai és társadalmi kurzussal indul a CEU Bibó István Szabadegyetem idei szemesztere. Boncasztalra kerülnek a balatoni infrastrukturális beruházásokat övező dilemmák, a választások apropóján az orbáni rendszer leváltásának lehetőségei és veszélyei, a szegénység sokszínű magyar arca és a gyerekvállalási, gyereknevelési kérdések az állami beavatkozások függvényében.

Konzultáció kamu adóról, nem kamu adóból

Kibújt a szög a zsákból: a miniszterelnök bevallotta, amit eddig is tudtunk, miszerint a nemzeti konzultáció a Fidesz érdekeit szolgálja, mozgósítani lehet vele. A legújabbat egy senki által nem hitelesített, állítólagos Tisza-adóemelésről szóló sajtpapírra hivatkozva indítják el. 

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.