Aztán rátér az Egyesült Államok 1921-től 1929-ig tartó gazdasági konjunktúrájára, amelyben az olcsó hitelek meg a bankok és az értékpapírpiacok laza szabályozása egyaránt szerepet játszott. Ezután az aggasztó előjeleket veszi sorra, például néhány ágazatban az árak csökkenését 1928-ban és az eladhatatlan árukészleteket, s már következhet is 1929 ősze, a fekete csütörtök, a tőzsdék összeomlásának szomorú históriája. A villámgyorsan mélyülő pénzügyi válság aztán ördögi körbe taszította az amerikai gazdaságot. A termelés túlfinanszírozása a kamatok emelkedése és a defláció miatt a fogyasztási kereslet gyors csökkenéséhez, eladhatatlan árukészletekhez, általános árszínvonal-csökkenéshez vezetett. Bankok, vállalatok mentek csődbe, tömegesen kerültek az utcára munkások, és valóságos szociális katasztrófa következett be. A munkanélküliség 1933-ban elérte a 25 százalékot.
Amilyen sokat hallunk a válságot végül is megfékező, 1933 januárjában hivatalba lépő Roosevelt elnökről, olyan keveset az elődjéről, akinek hivatali ideje alatt a katasztrófa bekövetkezett. Tegye fel a kezét, aki rögtön rávágja a választ: ki volt az Egyesült Államok elnöke 1928 és 1932 között?
Herbert Hoover nevét nem véletlenül emlegetik ritkán még az Egyesült Államokban is – ő lett ugyanis a bűnbak. Az amerikai közvélemény – Hoover egykori politikai ellenfeleinek aktív közreműködésével – őt tette felelőssé az elhúzódó válságért. Ha mégis szó esik róla, többnyire az 1928-as optimista kampánybeszédeit emlegetik, mint az előrelátás hiányának kirívó példáját, gazdaságpolitikájáról pedig mint az ortodox recept szűk látókörű alkalmazásáról szokás megemlékezni.
Csakhogy a Roosevelt-csapat két tagjának levelezése egészen más képet őrzött meg Hooverről. „Amikor munkához láttunk Washingtonban, a New Deal első száz napjának minden lényeges ötletét tulajdonképpen a Hoover-kormányzat már előkészítette” – írja Raymond Moley egykori kollégájának, Rex Tugwellnek. Utóbbi pedig kimondja: „Túl keményen bántunk azzal az emberrel, aki lényegében a legtöbb olyan megoldást kitalálta, amit aztán mi a New Deal során alkalmaztunk.”
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
