Egotrip

László Géza: Visszajátszás

De mit tett mindeközben Hoover elnök?

Egotrip

A felkészült diák, ha a Nagy gazdasági válság 1929–1932 tételt húzza, az előzményekkel indít: a 33 milliárd dollárnyi háborús jóvátétellel és az európai országok nyomorúságával, beleértve a győztesekét is.

Aztán rátér az Egyesült Államok 1921-től 1929-ig tartó gazdasági konjunktúrájára, amelyben az olcsó hitelek meg a bankok és az értékpapírpiacok laza szabályozása egyaránt szerepet játszott. Ezután az aggasztó előjeleket veszi sorra, például néhány ágazatban az árak csökkenését 1928-ban és az eladhatatlan árukészleteket, s már következhet is 1929 ősze, a fekete csütörtök, a tőzsdék összeomlásának szomorú históriája. A villámgyorsan mélyülő pénzügyi válság aztán ördögi körbe taszította az amerikai gazdaságot. A termelés túlfinanszírozása a kamatok emelkedése és a defláció miatt a fogyasztási kereslet gyors csökkenéséhez, eladhatatlan árukészletekhez, általános árszínvonal-csökkenéshez vezetett. Bankok, vállalatok mentek csődbe, tömegesen kerültek az utcára munkások, és valóságos szociális katasztrófa következett be. A munkanélküliség 1933-ban elérte a 25 százalékot.

Amilyen sokat hallunk a válságot végül is megfékező, 1933 januárjában hivatalba lépő Roosevelt elnökről, olyan keveset az elődjéről, akinek hivatali ideje alatt a katasztrófa bekövetkezett. Tegye fel a kezét, aki rögtön rávágja a választ: ki volt az Egyesült Államok elnöke 1928 és 1932 között?

Herbert Hoover nevét nem véletlenül emlegetik ritkán még az Egyesült Államokban is – ő lett ugyanis a bűnbak. Az amerikai közvélemény – Hoover egykori politikai ellenfeleinek aktív közreműködésével – őt tette felelőssé az elhúzódó válságért. Ha mégis szó esik róla, többnyire az 1928-as optimista kampánybeszédeit emlegetik, mint az előrelátás hiányának kirívó példáját, gazdaságpolitikájáról pedig mint az ortodox recept szűk látókörű alkalmazásáról szokás megemlékezni.

Csakhogy a Roosevelt-csapat két tagjának levelezése egészen más képet őrzött meg Hooverről. „Amikor munkához láttunk Wa­shingtonban, a New Deal első száz napjának minden lényeges ötletét tulajdonképpen a Hoover-kormányzat már előkészítette” – írja Raymond Moley egykori kollégájának, Rex Tugwellnek. Utóbbi pedig kimondja: „Túl keményen bántunk azzal az emberrel, aki lényegében a legtöbb olyan megoldást kitalálta, amit aztán mi a New Deal során alkalmaztunk.”

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.