Egotrip

László Géza: Visszajátszás

De mit tett mindeközben Hoover elnök?

Egotrip

A felkészült diák, ha a Nagy gazdasági válság 1929–1932 tételt húzza, az előzményekkel indít: a 33 milliárd dollárnyi háborús jóvátétellel és az európai országok nyomorúságával, beleértve a győztesekét is.

Aztán rátér az Egyesült Államok 1921-től 1929-ig tartó gazdasági konjunktúrájára, amelyben az olcsó hitelek meg a bankok és az értékpapírpiacok laza szabályozása egyaránt szerepet játszott. Ezután az aggasztó előjeleket veszi sorra, például néhány ágazatban az árak csökkenését 1928-ban és az eladhatatlan árukészleteket, s már következhet is 1929 ősze, a fekete csütörtök, a tőzsdék összeomlásának szomorú históriája. A villámgyorsan mélyülő pénzügyi válság aztán ördögi körbe taszította az amerikai gazdaságot. A termelés túlfinanszírozása a kamatok emelkedése és a defláció miatt a fogyasztási kereslet gyors csökkenéséhez, eladhatatlan árukészletekhez, általános árszínvonal-csökkenéshez vezetett. Bankok, vállalatok mentek csődbe, tömegesen kerültek az utcára munkások, és valóságos szociális katasztrófa következett be. A munkanélküliség 1933-ban elérte a 25 százalékot.

Amilyen sokat hallunk a válságot végül is megfékező, 1933 januárjában hivatalba lépő Roosevelt elnökről, olyan keveset az elődjéről, akinek hivatali ideje alatt a katasztrófa bekövetkezett. Tegye fel a kezét, aki rögtön rávágja a választ: ki volt az Egyesült Államok elnöke 1928 és 1932 között?

Herbert Hoover nevét nem véletlenül emlegetik ritkán még az Egyesült Államokban is – ő lett ugyanis a bűnbak. Az amerikai közvélemény – Hoover egykori politikai ellenfeleinek aktív közreműködésével – őt tette felelőssé az elhúzódó válságért. Ha mégis szó esik róla, többnyire az 1928-as optimista kampánybeszédeit emlegetik, mint az előrelátás hiányának kirívó példáját, gazdaságpolitikájáról pedig mint az ortodox recept szűk látókörű alkalmazásáról szokás megemlékezni.

Csakhogy a Roosevelt-csapat két tagjának levelezése egészen más képet őrzött meg Hooverről. „Amikor munkához láttunk Wa­shingtonban, a New Deal első száz napjának minden lényeges ötletét tulajdonképpen a Hoover-kormányzat már előkészítette” – írja Raymond Moley egykori kollégájának, Rex Tugwellnek. Utóbbi pedig kimondja: „Túl keményen bántunk azzal az emberrel, aki lényegében a legtöbb olyan megoldást kitalálta, amit aztán mi a New Deal során alkalmaztunk.”

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.