Egotrip

Várhegyi Éva: Ekotrip

Mellényváltás

Egotrip

Szép nap virradt hétfőn Orbán Viktor szabójára: rögtön két új mellényre is megrendelést kaphat.

Az ötödik ciklusát újabb kétharmados mandátumtöbbséggel megkezdő kormányfő az itthon viseltet nagyobbra cserélheti, ahogyan azt a választás éjszakáján gondolatban már meg is tette. Szíve szerint továbbra is nagy mellénnyel virítana Brüsszelben (erre is mutatott hajlamot győzelmi beszédében), ám a gazdasági kényszer, az uniós források iránti mind égetőbb szükséglet miatt mégis kénytelen lesz kisebbre váltani azt.

Már a vasárnapi választások előtt tudható volt ugyanis, hogy a gazdaságban semmi nem úgy lesz, mint ahogy korábban feltételezhető volt. A február 24-én Ukrajna ellen indított orosz invázió minden addigi számítást felborított: újból átírta a világgazdaság működésére vonatkozó feltételezéseket, holott azokat már eleve a járvány okozta válság és a súlyosbodó klímaveszély ismeretében alakították ki. Az új helyzet különösen érzékenyen érinti a nyersanyagokban és energiahordozókban szegény, technológiai importra is rászoruló, egyúttal jelentős mértékben exportra termelő magyar gazdaságot. Mindezt csak tetézi az Orbán-rendszer kétkulacsos, az Európai Uniót pusztán fejőstehénnek tekintő, ám a tagsággal járó kötelezettségeket rendre megszegő külpolitikája, valamint a veszélyes mértékűre növelt energiafüggőségünk Oroszországtól.

Az újabb győzelemért mindenre kész magyar kormány arra számított, hogy a Covid-válságot követő fellendülés megteremti a lehetőséget arra, hogy „kinője”, a növekedési többletből származó jövedelmekből építse le a járvány és a választási költekezés miatt hatalmasra duzzadt adósságát, és ezért a korábbiaknál kevésbé szorul rá a Brüsszelből érkező, immár a jogállamiság feltételeihez kötött pénzforrásokra. Orbán azt is remélte, hogy az unió számára nálánál fontosabb lengyel kolléga mögé bújva, engedmények nélkül sikerül kibújnia a számonkérés alól.

Mindkét feltételezés tévesnek bizonyult.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”