Szécsi Noémi: Nem és nem

Jó mulatság, férfi munka

„Mégis, kedves uram, mit vár tőlünk, öntsük le benzinnel és gyújtsuk fel magunkat a Nemzeti Múzeum lépcsőjén?” – pötyögtem oda, ahol az olvasó magyar értelmiségiként elkövetett mulasztásaimra hívja fel a figyelmemet, aztán némi töprengés után mégis kitöröltem a feleletemet.

A cinizmust inkább meghagyom a politikusoknak. Az én felnőtt életem már Gyurcsány Ferenc és Orbán Viktor dichotómiájában telt. Az évek során kettősük gondolatára, bármelyikük is legyen éppen fenn vagy lenn, olyan érzés fogott el, mint amikor valami maffiafilmben vallatáskor a vécécsészébe nyomják az ártatlan szemtanú fejét. Azt hiszem, ellenállásképpen egy ideig sikerült hátrafeszítenem a nyakam, de az utóbbi években már nem. Érzem a perem alól felcsapó bűzt, noha igazából kezdem megszokni, inkább a hajam csimbókjaiból csöpögő víz zavar, nem a kétes tisztasága miatt, hanem ahogy végigcsurog rajtam és összepiszkol; ráadásul a ritmust is elvesztettem, akkor nyitom ki a szám, mikor lenyomják a fejem, így beleiszom a szennybe.

Jó ideje lemondtam arról, hogy a politikától tegyem függővé az egyéni boldogságomat, lelki társat és értékrendet sem a politikusok és azok programjai között keresek. A választás éjszakáján mégis dermedten figyeltem, ahogy a sértett ellenzéki elit magára hagyja a tripjét az üldöztetésben megtaláló Márki-Zay Pétert, aztán a diadalittas Orbán Viktort, amint megteszi a szokásos érzékeny megjegyzését: a győztes választáshoz vezető kampány „jó mulatság, férfi munka volt”. Az idézet Vörösmartytól származik, aki a 19. század közepén még nem sejthette, hogy 2022-ben bizonyos körökben sem prostituáltakhoz járni, sem huszonöt évvel fiatalabb tinédzser lányoknak udvarolni, sem a valóban jelentős dolgokat férfimunkának nevezni nem lesz menő, szóval rajta nincs mit számon kérni. A negyedjére triumfáló miniszterelnök talán mégis elhagyhatta volna mindezt, főleg, hogy jobb válla fölött az eksztatikus Varga Judit miniszter, kissé távolabb a frissen megválasztott köztársasági elnök, Novák Katalin tapsol – a stréber lányok a kormányból. Hallgatom, és eluralkodik rajtam az egész héten otthon betegeskedő bölcsis fiamtól eredeztethető torokfájás, érzem a gombócot, lassan a hangom is elmegy. Nincs is mit mondani. A munka férfi előtaggal való felminősítése legfeljebb a hanyatló nyugaton minősül szóbeli abúzusnak, ott, ahová diktátorok és oligarchák menekítik vagyonukat és családjukat. Amúgy meg hallottunk már cifrábbat, még a vezetőnktől is.