Egotrip

Szécsi Noémi: Nem és nem

Jó mulatság, férfi munka

Egotrip

„Mégis, kedves uram, mit vár tőlünk, öntsük le benzinnel és gyújtsuk fel magunkat a Nemzeti Múzeum lépcsőjén?” – pötyögtem oda, ahol az olvasó magyar értelmiségiként elkövetett mulasztásaimra hívja fel a figyelmemet, aztán némi töprengés után mégis kitöröltem a feleletemet.

A cinizmust inkább meghagyom a politikusoknak. Az én felnőtt életem már Gyurcsány Ferenc és Orbán Viktor dichotómiájában telt. Az évek során kettősük gondolatára, bármelyikük is legyen éppen fenn vagy lenn, olyan érzés fogott el, mint amikor valami maffiafilmben vallatáskor a vécécsészébe nyomják az ártatlan szemtanú fejét. Azt hiszem, ellenállásképpen egy ideig sikerült hátrafeszítenem a nyakam, de az utóbbi években már nem. Érzem a perem alól felcsapó bűzt, noha igazából kezdem megszokni, inkább a hajam csimbókjaiból csöpögő víz zavar, nem a kétes tisztasága miatt, hanem ahogy végigcsurog rajtam és összepiszkol; ráadásul a ritmust is elvesztettem, akkor nyitom ki a szám, mikor lenyomják a fejem, így beleiszom a szennybe.

Jó ideje lemondtam arról, hogy a politikától tegyem függővé az egyéni boldogságomat, lelki társat és értékrendet sem a politikusok és azok programjai között keresek. A választás éjszakáján mégis dermedten figyeltem, ahogy a sértett ellenzéki elit magára hagyja a tripjét az üldöztetésben megtaláló Márki-Zay Pétert, aztán a diadalittas Orbán Viktort, amint megteszi a szokásos érzékeny megjegyzését: a győztes választáshoz vezető kampány „jó mulatság, férfi munka volt”. Az idézet Vörösmartytól származik, aki a 19. század közepén még nem sejthette, hogy 2022-ben bizonyos körökben sem prostituáltakhoz járni, sem huszonöt évvel fiatalabb tinédzser lányoknak udvarolni, sem a valóban jelentős dolgokat férfimunkának nevezni nem lesz menő, szóval rajta nincs mit számon kérni. A negyedjére triumfáló miniszterelnök talán mégis elhagyhatta volna mindezt, főleg, hogy jobb válla fölött az eksztatikus Varga Judit miniszter, kissé távolabb a frissen megválasztott köztársasági elnök, Novák Katalin tapsol – a stréber lányok a kormányból. Hallgatom, és eluralkodik rajtam az egész héten otthon betegeskedő bölcsis fiamtól eredeztethető torokfájás, érzem a gombócot, lassan a hangom is elmegy. Nincs is mit mondani. A munka férfi előtaggal való felminősítése legfeljebb a hanyatló nyugaton minősül szóbeli abúzusnak, ott, ahová diktátorok és oligarchák menekítik vagyonukat és családjukat. Amúgy meg hallottunk már cifrábbat, még a vezetőnktől is.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Emlékév

A hatalom és a muzsikus viszonya sokféle lehet: az utcai zenész nyitott gitártokja, a homlokra csapott vagy vonóba tűzött nagycímletű bankjegy éppúgy kifejezi ezt a viszonyt, mint a Mozartot és Salierit is udvari zeneszerzővé kinevező II. József telhetetlensége.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.

Talpunk alól a hő

Ritka, potenciálisan megújuló energiaforrás lapul az alattunk különösen vékony földkéreg mélyén. A közeljövőben a mostaninál is sokkal nagyobb mértékben támaszkodhatnánk a geotermikus energiára, habár akadnak megoldásra váró gondok is. De mostantól pénz is jut rá!

Oktatás helyett

Akár több ezer kamuórát is beírhattak a KRÉTA rendszerbe egy miskolci technikumban az elmúlt évek során, de a szakképzési centrum állítja, most már minden rendben van. Diákok és egy volt tanár szerint egyáltalán nincs így.