Egotrip

Várhegyi Éva: Ekotrip

Össznépi piknik

Egotrip

A híveit a kenyérszaporítás csodájával elkápráztató Jézus Krisztus pózában tetszeleg a gazdaságfejlesztési miniszter, amikor arról szónokol, hogy az Új Gazdaságpolitikai Akcióterv megvalósítására az idén 4000 milliárd forint áll rendelkezésre. A költségvetés számai szerint azonban csupán egyfajta pikniklakomára szólhat Nagy Márton meghívása, amelyre mindenkit tömött kosárkával várnak.

Nagy már tavaly, a 21 pontos gazdaság­élénkítő program meghirdetését követően bedobta a hangzatos összeget, majd a Facebookra feltöltött videójában az év elején is megismételte – csakhogy az időközben elfogadott költségvetési törvény keretszámaiból még 1200 milliárd sem jön össze. Igaz, most kellő rafinériával fogalmazott: „az új gazdaságpolitikai akcióterv keretében a kormány 4000 milliárd forintot mozgósít: 2600 milliárdot a családoknak, 1400 milliárdot a kis- és középvállalatoknak.” Ha jól értem, a „mozgósít” kifejezés hivatott leplezni azt, hogy a kormány a megnevezett összeg zömét nem az állami költségvetésből gondolja előteremteni, hanem a választópolgárok és a cégek saját rendelkezésű jövedelméből. Vagy ahogy ő fogalmazott, „új szövetséget” ajánlanak a családoknak és a vállalkozásoknak: ha azt teszik a pénzükkel, amit a kormány diktál, akkor eljön a Kánaán.

A bibliai kenyérszaporítás Nagy Márton-i csodája tehát abban áll, hogy a kiéhezett né­pet olyan lakomára invitálja, ahol az étkek zömét a meghívottak hozzák. Mintha Jézus is úgy lakatott volna jól ötezer embert, hogy a mindössze 5 kenyér és 2 hal mellé a megvendégelteknek (esetleg a tanítványoknak) kellett volna hozniuk a hiányzó eleséget.

A családok számára „mozgósított” 2600 milliárd forinthoz az idei költségvetés tételesen alig 150 milliárd forinttal járul hozzá: ennek felét a családi adókedvezmény (az év közepétől esedékes) megduplázása adja, a másik felét pedig a vidéki otthonfelújítási támogatás növekménye és az új konstrukcióként meghirdetett munkáshitel kamatának átvállalása. Az akciótervben hangsúlyos szerepet játszó minimálbér-emelés (és az emiatt növekvő többi bér) költsége viszont zömmel a magánszektorban működő munkáltatókra hárul, vagyis a háztartások fogyasztásának felfutását elsősorban a vállalkozások terhére kiáramló többletbértől várja a kormány.

A céges lakhatási támogatások emelésének költségét is nagyrészt a vállalatok állják. A lakásberuházások bővítéséhez a lakosság segítségét is igénybe venné a kormány: azt szorgalmazza, hogy az önkéntes nyugdíjpénztárakban összegyűlt pénzükből 300 milliárd forintot – a jövőbeli nyugdíjuk kiegészítése helyett – inkább lakásra költsenek.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.