És nem is a Murdoch család irányítása alatt álló, jókora vagyont és politikai befolyást képviselő cégcsoport utódlásáról írok most – hanem az ugyancsak tekintélyes és kiterjedt gazdasági hatalmat felépítő Csányi Sándor részleges visszavonulásáról az OTP Bankból.
Mert bár a nyilvános részvénytársaságként működő OTP nem tekinthető családi vállalkozásnak, az utódlás módja meglepő hasonlóságot mutat a médiamogul által gründolt cégbirodaloméval, amelyben a Murdoch család 40 százaléknyi szavazati joggal rendelkezik. Noha a piacvezető honi bankban Csányi Sándor és ott dolgozó fia közvetlen és közvetett tulajdona – a nyilvános jelentések szerint – még a 2 (kettő!) százalékot sem éri el, a napi ügyvezetésből visszavonuló apa a családi vállalkozásokban szokásos módon, a fiára hagyományozta a vezérigazgatói tisztségét, és csupán az elnöki pozícióját tartotta meg.
Az OTP élére 1992-ben még az akkor egyedüli tulajdonos magyar állam képviselője nevezte ki Csányi Sándort, aki a teljhatalmat biztosító elnök-vezérigazgatói posztját a bank privatizációját követően is megőrizte. Pedig kevés példa lehet a világban arra, hogy egy terjedelmes konglomerátumként, nyilvános részvénytársasági formában működő, nem családi cég két fő irányító pozícióját 33 éven át egy személyben ugyanazon vezető töltse be. Tény, hogy Csányi irányítása alatt a bank mind mennyiségi, mind minőségi értelemben figyelemre méltó fejlődésen ment át: „állami áruházból” korszerű bankcsoporttá nőtte ki magát, és immár nem csupán a hazai bankpiac nemzeti bajnoka, hanem külföldi érdekeltségei révén Kelet-Közép-Európában is kiemelkedő a részesedése (összes eszközének 100 milliárd eurós értékével az 5. helyen állt 2023-ban).
Nem tudom, hogy a kétségtelen üzleti sikert segítette-e Csányi Sándor ragaszkodása az osztatlan irányító pozícióhoz, ám tény, hogy a tulajdonosok elfogadták ezt a felállást. Csupán egy ízben, a bank privatizációja kezdetén, 1995 tavaszán kellett megbirkóznia Bokros Lajos pénzügyminiszterrel, aki az elnöki és a vezérigazgatói poszt szétválasztásával kívánta csorbítani a bankvezető teljhatalmát, és elérni, hogy a bank privatizálása során a tulajdonos állam akarata érvényesüljön. A szétválasztás aktusát azonban Csányi Kocsis István barátja segítségével meghiúsította, aki az Állami Vagyonkezelő egyik vezetőjeként elérte, hogy az állami részvényeket ne nyomtassák ki a bank közgyűlése idejére, és ezért az állam képviselője ne szavazhasson. Így maradhatott az OTP egyszemélyes ura Csányi, aki a pénzintézet privatizációját aztán úgy alakította, hogy egyetlen tulajdonos se juthasson befolyásoló részesedéshez a bankban. Még a saját, elnök-vezérigazgatói pozícióját is bebetonozta azzal az alapszabályban rögzített kitétellel, hogy csak 75 százalék plusz egy szavazattal lehessen őt leváltani.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
