Várhegyi éva: Ekotrip

  • 1999. december 2.

Egotrip

Bill Clinton láthatóan megirigyelte a berlini fal ledöntésének tizedik évfordulóját ünneplő elődjét. ´ is falat döntött: csaknem napra pontosan az évfordulón írta alá az amerikai pénzügyi szektort felszabdaló falakat eltávolító törvénymódosítást.

Faldöntések

Bill Clinton láthatóan megirigyelte a berlini fal ledöntésének tizedik évfordulóját ünneplő elődjét. ´ is falat döntött: csaknem napra pontosan az évfordulón írta alá az amerikai pénzügyi szektort felszabdaló falakat eltávolító törvénymódosítást.

Éppen ideje volt már nyugdíjazni a 66 éves Glass-Steagall-törvényt, amely külön szervezetbe kényszerítette a kereskedelmi banki és értékpapír-kereskedelmi tevékenységeket. A falakat felhúzó 1933-as törvénynek a maga idejében, a nagy világválság után persze megvolt a szerepe: el akarta oszlatni az aggodalmakat afölött, hogy a bankok túlzott kockázatvállalással veszélyeztetik a betétesek pénzét, amikor az értékpapírpiacokon tevékenykednek. A nyolcvanas években, az amerikai takarékszövetkezetek sorozatos buktája idején azonban kiderült, más módon is el lehet veszejteni a betétesek nehezen összekuporgatott pénzét, és még Tribu Bt.-t sem kell alapítani. Elég, ha összeomlik az ingatlanpiac, és maga alá temeti a lakáshitelek fedezetét.

A Glass-Steagall Act mellé egy sor további olyan törvény sorakozott fel, amelyek egytől egyig a pénzügyi szektor megregulázását és a "túlzott" verseny korlátozását szolgálták, bár mint utóbb kiderült, inkább csak a pénzügyi innovációkat gyarapították. Például amikor kamattilalommal és kamatplafonokkal próbálták - úgymond a betétesek védelmében - korlátozni a bankok közötti versenyt, az amerikai találékonyság dicsőségére újabb és újabb banki termékek sora látott napvilágot. A bankok értékpapír-piaci tevékenységének korlátozása és az Egyesült Államokon belüli földrajzi terjeszkedésük akadályozása pedig arra késztette az amerikai bankokat, hogy jövedelmezőségük gyarapításáért más égtájakon terjeszkedjenek.

Az élet hamar túllépett a pénzügyi piacokat és intézményeiket gúzsba kötő regulációkon. A különféle pénzügyi termékek kezdtek oly mértékben összeérni (az "összenő, ami összetartozik" elv alapján), egymásba átjárhatókká válni, hogy mesterséges elkülönítésük csak a költségeket növelte, miközben a kockázatokat egyre kevésbé csökkentette. Ezért sem meglepő, hogy a mind kevésbé életszerű szabályozás mellett már vagy húsz éve megkezdődött a megkövült törvények gyakorlati eróziója.

No nem egyszerű áthágással, ahogy nálunk szokás, hiszen az amerikai törvénytisztelő nép. A falakon réseket ütő pénzügyi innovációk mellett mind gyakrabban egyedi felmentéseket lobbiztak ki maguknak olyan befolyásos intézmények, mint a J. P. Morgan, a Bankers Trust vagy legutóbb a Citicorp. Ezek aztán lassacskán a jegybank, a FED engedélyezési politikáját is átalakították: a nyolcvanas évek végétől kezdve a bankholdingok jövedelmének mind nagyobb hányada származhatott az értékpapír-üzletágból.

A pénzügyminisztérium szerepét betöltő Treasury már a Bush-kormány idején reformjavaslatot dolgozott ki az idejét múlt kötöttségek felszámolására, a politikusok ellenállása azonban 1991-ben még leküzdhetetlennek bizonyult. Pedig már akkoriban születtek nekrológok az értékpapír-szabályozásról. Ezek egyikét csak azért idézem föl itt, hogy bizonyítást nyerjen, az NDK-fóbia nem csak Clintont támadta meg: "Az értékpapír-forgalmazás szabályozásának sorsával kapcsolatban az embernek óhatatlanul az egykori Kelet-Németország jut eszébe: ebben az országban évtizedeken keresztül félelmetes hivatali apparátus működött, amely hónapok alatt összeomlott, amikor alattvalói egyszerűen kisétáltak fennhatóságuk alól." (A The Wall Street Journalban 1991-ben megjelent cikkét közli: M. Kohn: Bank- és pénzügyek, pénzügyi piacok. Osiris Nemzetközi Bankárképző, 1998.)

A pénzügyi szektort liberalizáló mostani pozitív döntés nemcsak az érdekeltek korábbinál is hatásosabb lobbizásának köszönhető, hanem az időközben világszerte felgyorsult deregulációs folyamatnak is. No meg az Európai Unióban felerősödő fúziós tendenciának, ami még az amerikai óriásokat is kellemetlen verseny elé állítja. Pláne miután a Deutsche Bank a Bankers´ Trust felvásárlásával nemrég megmutatta: nem áll meg az unió határánál, hanem csápjait az Újvilág felé is kinyújtja. Ráadásul az uniós szabályozás az "univerzális" német modellt tette magáévá, amely nem szervezettípusok, hanem a különböző tevékenységekkel járó kockázatok alapján próbál védelmi vonalakat felállítani a pénzügyi közvetítők bukása elé.

A magyar törvényhozás korábban sem húzott fel amerikai szilárdságú falakat a különféle pénzügyi közvetítők közé, hiszen például a magyar bankok leányvállalatként működtethettek brókercéget, befektetési alapkezelőt, nyugdíjpénztárat, biztosítótársaságot. A három éve újraírt pénzügyi törvények azonban nálunk is falat döntöttek: lehetővé tették a bankoknak, hogy közvetlenül is ellássanak befektetési szolgáltatásokat, a befektetési társaságoknak pedig azt, hogy hitelt nyújtsanak.

A berlini fal lebontása egy nagy, erős, bár korántsem problémamentes Németországot hozott létre. Az amerikai faldöntés pénzügyi óriásokat teremthet. Hogy milyen hatásokkal, azt nehéz előre látni. Tán Jaksity tudja; és ha tudja, biztos meg is írja majd.

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.