Várhegyi éva: Ekotrip (A nagy zabálás)

  • 2000. március 9.

Egotrip

2000 februárja a nagy zabálás havaként fog bekerülni a magyar történelembe. Igaz, a szegény ciánmérgezett nagy halak már nem zabálhattak ciánmérgezett kis halakat. A Tisza tájékán így nemcsak az ökológia, de a gazdaság rendje is fölborult. Másutt más halak talán ezért is buzdultak föl: most vagy soha, ki tudja, mit hoz a félelmetes sebességgel globalizálódó jövő.

2000 februárja a nagy zabálás havaként fog bekerülni a magyar történelembe. Igaz, a szegény ciánmérgezett nagy halak már nem zabálhattak ciánmérgezett kis halakat. A Tisza tájékán így nemcsak az ökológia, de a gazdaság rendje is fölborult. Másutt más halak talán ezért is buzdultak föl: most vagy soha, ki tudja, mit hoz a félelmetes sebességgel globalizálódó jövő.

A TV 2 nagy hatalmú tulajdonosa ugyan már tavaly nagyra tátotta száját, de a kis magyar TV 3-at csak most, február 21-én sikerült bekapnia. A lakoma oly jól sikerült, hogy még a vetélytárs szerepében tetszelgő, bár valójában tettestársként közreműködő RTL Klub is jóllakhatott a koncon, a piszkos munkát elvégző ORTT pedig moshatta kezeit.

Mondhatnánk: pénz beszél, kutya ugat, de ismerve az előzményeket, nem mondhatjuk. Mondhatnánk: tiszta politika. Ezt sem mondhatjuk, hiszen most már valóban csak egy szokványos gazdasági ügylet zajlott. Princz Gábor elhíresült bonmot-jának kifordításával mondhatnánk: gazdaságinak álcázott politikai összeesküvés. Mondhatunk persze akármit, kit érdekel az.

A kozmopolita Írisz végső megsemmisítésével szinte egy napon kelt híre egy újabb, bár végül elmaradt vagy legalábbis elnapolt horrornak. Az ÁPV Rt. kiszivárogtatta: szívesen felzabáltatná a gyengélkedő K&H-t a jó karban lévő ötvenes OTP-vel. Így két legyet üthetne egy csapásra: jobb áron adhatna túl részvényein, és borsot törhetne az őt megszégyenítő belga társtulajdonos orra alá. Mert az utóbbi nem átallott olyan elképesztő javaslattal előállni, hogy a bank tőkevesztésének ódiumán arányosan osztozzanak a tulajdonosok. A csaknem kilencmilliárd forintos veszteség következtében a bank saját tőkéje ugyanis jócskán a jegyzett tőkéje alá zuhant, így ahhoz, hogy továbbra is működhessen, a törvény értelmében a tulajdonosoknak helyre kell állítaniuk a felbillent egyensúlyt.

A részvények egyharmadát birtokló belga Kredietbank meglehetősen szokványos megoldást talált erre: a tőkevesztést elismerendő szállítsák le a jegyzett tőkét a négyötödére, majd emeljék fel annyival, amennyi a bank törvényes működéséhez kell. Arra is ígéretet tett, hogy egyedül is hajlandó a szükséges tízmilliárd forint beinjektálására, és felajánlotta, 80 százalékos árfolyamon megveszi az állami részvénypakettet, amivel az ÁPV Rt. egyszer s mindenkorra megszabadulhat attól a tehertől, hogy kisebbségi tulajdonosként irányítson egy bankot.

Csak zárójelben jegyzem meg: az állami vagyonkezelő százszázalékos tulajdonosként sem jeleskedett a bankirányításban. A tiszta állami MFB - Simicska segítségével is megtámogatott - vezetőjéből sem tudott másfél év alatt kipasszírozni valamiféle stratégiát az állami fejlesztések, így például a kormányprogram súlypontját képező autópálya-építés finanszírozására.

Az ÁPV Rt. vezetői azonban nem ettől mérgesedtek be (a mi kutyánk kölyke végül is hibázhat), hanem a belgák szemérmetlen ajánlatán. Alkupozíciójuk javítására kerestek egy jó nagy halat, hogy orruk alá dörgölhessék: a legnagyobb magyar bank, az OTP többet is áldozna a harmincszázaléknyi tulajdonrészért, sőt még a belgákat is kivásárolná. Láthatóan cseppet sem zavarta volna őket az, hogy ha netán a lakossági bankpiac mintegy felét uraló OTP befolyásoló tulajdont szerezne e piac egytizedét magáénak tudó K&H-ban, akkor a verseny még olyan sem lenne, mint ma. Amikor a másik fő konkurens, a Postabank is éppen csak lekerült a lélegeztetőgépről, a többi vetélytárs pedig minden erőfeszítésük ellenére is alig tud még labdába rúgni. A terv végül nem a Gazdasági Versenyhivatal akadékoskodásán bukott meg (megtudtuk: az ilyesfajta kisebbségi tulajdonszerzések eleve nem kerülnek a versenytanács elé), hanem a belgák makacsságán, akik bejelentették, élnek elővásárlási jogukkal, és ha kell, magasabb áron is hajlandók kivásárolni az állami tulajdonrészt.

Az elvileg a verseny tisztaságán őrködő versenyhivataltól persze amúgy sem remélhetünk sokat azok után, hogy éppen egy héttel a TV 3-lakoma után jó étvágyat kívánt az évtized legnagyobb versenykorlátozó zabálásához. Négy hónapos - látszólagos - vívódás után áldását adta arra, hogy a honi hírközlés földi ura, a Matáv egyedüli tulajdonosa legyen két nagy égi társának, a Westel testvéreknek. Tán még örülnünk is kellene, hiszen a három és fél millió vezetékes előfizetője mellé még egymillió rádiósat szerző Matáv így jobban föl tud készülni a jogszülte monopolhelyzetének lejárta utáni időkre.

A természetes monopóliumok meg ugyan kit zavarnak. Be kell látnunk, nem tehetnek mást, mint követik a természet rendjét. Hogy Princzé után a VIP-listás Rubicsek Sándor egykori állami főellenőr önmosdató mondására (miszerint: amióta világ a világ, aki közel van a tűzhöz, az jobban melegszik) rímelő bölcsességet is ide vessek: amíg világ a világ, a nagy halak fölzabálják a kicsiket. Hacsak egy kis ciánnal nem avatkoznak be a természet rendjébe. A versenyhivatalt, úgy látszik, nálunk nem azért találták ki, hogy a fogyasztók érdekeit sértő nagy bekebelezéseket - ciánnal vagy más módon - megakadályozza.

Végül egész eredményes volt a februári nagy zabálás. Igaz, nem Marco Ferreri forgatókönyve szerint történt, ahol a kulináris élvezetek végső célja a halál. Itt csak élvezet volt. Már akinek.

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.