Hogyishívják évek
Ezúton kérem a nyelvészetben jártas olvasókat (és különösen e hasábok tudós szerzőit, Kálmán C. és Nádasdy tanár urakat) arra, hogy sürgősen alkossanak egy használható kifejezést a most elkezdődött évtizedre. A minap egy szakmai vitán belém rekedt a gondolat. Hiába kezdtem magabiztosan hozzá eszmefuttatásomhoz arról, miért nem lehet az EU-ba a hetvenes-nyolcvanas években belépett országok tapasztalatait kivetíteni a, a..., amikor elakadt a hangom, dadogni kezdtem, hogy izé, minek is nevezzem a mostani éveket. Nullás évek, javasolta valaki, jó, mondtam, szóval a nullás években csatlakozó országokra. Az incidens mégis megtörte eszmefuttatásom lendületes ívét, a nyelvi kifejezés hiánya gondolataimat is elbizonytalanította.
Ki kéne találni valamit, elkerülendő az ilyen kínos helyzeteket. Vajon hogyan nevezték elődeink a kilencszázas évek első évtizedét? Félek, a "boldog békeidők" kifejezés nem lesz alkalmas ennek az évtizednek (és a megelőzőnek) a plasztikus jellemzésére, a kérdés tehát nem kerülhető meg. Ma még azt sem tudhatjuk, nem híresül-e majd el ez az évtized éppúgy, mint ama múlt századi hírhedt ötvenes évek. A lehetőség, sajnos, még nyitott. Ha nincs is (még) Rákosink, némely politikusunkból időnként kibuggyan az osztályharcos öntudat, szellemi hajléktalanok már emlegetve vannak, férgek, nyüvek is időnként. Ha nincs is (még) hídverő Gerőnk, a voluntarizmus már felütötte fejét a gazdaságpolitikában, a tények kiiktatódtak a vágyak és ígéretek korlátai közül. Hogy csak a legfrissebb megnyilvánulásra utaljak: annak ellenére, hogy augusztus óta egyszer sem sikerült 10 százalék alá szorítani az infláció éves ütemét, a Pénzügyminisztérium vezetői töretlenül bíznak az idei évre tervezett 5-7 százalékos átlag beteljesülésében. Ami már csaknem matematikai képtelenség.
Az egykor jól bevált szalámitaktikát is bevetették: a jobboldal egységbe tömörítve, elhajlás meg nem engedve. A történelmi egyházak újra betörve és lekenyerezve, a de-szekularizáció folyamata beindítva. Kitelepítések (még) nincsenek, némely csoportok önkéntes elvándorlása azonban (csendben) üdvözölt. Lánglelkű közigazgatási hivatalvezetők szabadon garázdálkodhatnak idegenekkel, vezető politikusok nyíltan uszíthatnak idegenszívűek és idegenszerűek ellen, ahogy éppen kedvük tartja. Működik a mézesmadzag és a korbács, büntetés és jutalom között szabadon választhat mindenki, jól irányzott szavazatával bárki bekerülhet a jutalmazottak körébe. A bűnös városok persze már csak a következő választások után. Addig összébb kell húzniuk nadrágszíjukat, le kell mondaniuk metróról, hidakról, vagy mint legutóbb Dunaújvárosban, a többségüket foglalkoztató vállalatuk sikeres menedzserét kell beáldozniuk. Jó ütemben folyik a szakemberek lecserélése megbízható káderekre: legutóbb a Paksi Atomerőmű szakmabeli vezetője helyére ejtőernyőztek be egy könyvelőcégnél gyakorlatot szerzett közgazdászt, nyilván a sugárveszély miatt aggódó közvélemény megnyugtatására. Vélhetően ezt a nemes célt szolgálja a Nukleáris Alap eddig gondosan feltöltött kasszájának elinflálása, a kamatfizetés elbliccelése is - éppen a környezetvédelmi bizottság vezetőjének javaslatára. A nemzet jövőjén aggódó, sokasodásra buzdító (bár Ratkó Annánk - még - nincs) kormány nemcsak ezzel a rövidlátó lépéssel veszélyezteti jövőnket, hanem például a demográfiai okok miatt is csődre ítélt nyugdíjrendszer fenntartásával is.
A múlt századi elődök nyomdokán haladva, jó ütemben folyik a parlamentarizmus elsorvasztása, mára kiderült, még a háromhetenkénti ülésezést is sokallják vezető kormánypártunk képviselői: legutóbbi, Kaposvárra kihelyezett frakcióhétvégéjüket a plenáris ülés hetének péntekjén rendezték meg. Mit tesz isten, éppen azon a pénteken, amikor végre napirendre került a CW-ügyet vizsgáló albizottság jelentése. Pedig ugyanez a frakció (Járai pénzügyminiszterrel dúsított) hétvégéjén döbbent rá másfél évvel ezelőtt arra a (már korábban köztudott) tényre, hogy mi pénzek is folynak el az állam pénztárcájából a CW Bank felhalmozódott vesztesége miatt. Az akkori frakcióhétvége folyományaként alakult meg a vizsgálóbizottság, dolgozott bő évig megfeszítetten, hogy végre ország-világ elé tárhassa jelentését, és a plenáris ülésen megvitathassa határozattervezetét. A tisztelt képviselők most mégsem tudtak szombatig vagy legalább péntek estig várni hétvégi osztálykirándulásukkal (Gartner tanárnő szófordulata), ami szombat délben már véget is ért (úgy látszik, a hétvége fogalom is újraértelmezésre került). A pénteki vita nekik már érdektelen volt, hiszen a céljuk nem e határozat megszületése volt, hanem a Nemzeti Bank lejáratására irányuló politikai akció folyamatban tartása, és ezzel (meg a kisgazdabotrányokkal) saját gyanús ügyleteik leplezése, így például az ellenzék által régóta szorgalmazott postabankos vizsgálóbizottság felállításának elodázása.
Egyszóval: nem kerülhető el a most folyó évtized elnevezése. A feladat nem hárítható át a jövő történészeire, hiszen néhány év múltán már mi magunk sem tudjuk majd nevén nevezni életünk e feledhetetlen korszakát, a hogyishívják éveket.
