Élet + Mód

Péntek délután van, készülődünk hazafelé: ugyan mi is lehet kellemesebb ilyenkor, mint harmadszor is módszeresen átrendezni a csomagtartót, a bólogató kutya helyére bepréselni még két dobozt, riadtan konstatálni, hogy még mindig a kocsi oldala mellett figyel néhány szatyor és egy különösen rosszindulatú ládikó, aztán megadóan nekilátni megint, új szisztémát találni ki és így tovább, majdnem a végtelenségig. Nem vagyunk egyedül: mellettünk például egy kisbusz terhelési határait próbálgatják hasonló embertelenséggel, és egyáltalán - e napokban sokan távoznak kereskedelmi mennyiségű holmival az esseni vásárcsarnokból. Mindenki tép haza, hogy ott folytassa, ahol néhány perce abbahagyta a játékot.

Körülbelül húszezer éve egy nagyon nagy állatnak nagyon rossz napja volt. Nem ez az első mamut, aki ép bőrrel kerül elő a posztglaciális hűtőházból, de az eddigieket megették a helyiek, úgyhogy ő az első, aki ilyen publicitást kap. A tervbe vett klónozás sikerét tudományos körökben erősen kétlik, de addig még rengeteg videokazettát adhat el a főszponzor, a Discovery Channel.

Simon is meg Juda is: akkor nekünk ott a helyünk, bár nem tudjuk, mit szólnak ehhez kollégáink a szélsőjobbról. Csakhogy már akkor is ide jártunk, konkrétan minőségi munkaruhát csempészni, amikor az oldalakat még fel sem találták. Párkányt különben is imádjuk, pláne a tavalyelőtti népszavazás óta. Olyan hely az, ahol az utcán szembejön a polgármester - csak emlékeztetőül: Ján Oravec, szlovák -, és képtelenség neki előre köszönni. Próbálkozunk, próbálkozunk, eddig még soha nem bírtuk megelőzni, most hogy is sikerülhetett volna, amikor úgyszólván folyamatosan tele volt a szánk.

Amit a természeti környezettel művelünk, nem a természeti környezetre veszélyes: a biológiai sokféleséget csökkenteni legfeljebb atombombával tudjuk, ideig-óráig. A természet pusztítása tulajdonképpen csak átalakítást jelent, és amilyen a mi formánk, a változás számunkra mindig kedvezőtlen. Feketerigó helyett patkány jön, katicabogár helyett csótány, és természetesen mindig az az életforma tartalmazza a rák ellenszerét, amelyiket tavalyelőtt pusztítottunk el. Az élővilágot nem tudjuk elriasztani magunktól, a nagyvárosokban virul a domesztikálatlan biomassza. Jó az erdőben megfigyelni, hogyan vakarja füle tövét egy őzbak, de közvetlen zoológiai tapasztalatokra bőséggel tehetünk szert a flaszteren is. A városba költözött menyétcsalád esti programja, a kóbor macskák nemi élete, a verébcsapat hierarchiája, a búbos pacsirta fészkelése a 2-es villamos vágányai közt. Nos, ilyenekről lesz szó a sorozatban. Elsőként lássuk, mit tud a balkáni gerle.

"Többek között a tokaji bor, a kalocsai paprika és a csabai kolbász miatt tartozik méltán a magyar a világ öt legjobb konyhája közé" - szögezi le Unger Károly. A Nemzeti Gasztronómiai Szövetség elnöke négyszemközt megsúgja, mitől jó a disznóság, miközben kolbászzsírt szopogatok ujjaimról.

Váratlanul sikerült elcsalnom dr. I.-t focimeccsre. Fizettünk fejenként 500 forintot, ezért másfél óra alatt a következő élményekben volt részünk: egy testes roma szurkoló "buzicigány"-nak nevezett, egy fiatalabb antropológus viszont olyan zsidónak, akinek palesztin az anyja, végül egy lelkes angyalföldi drukker felénk lőtt pisztollyal. Én menekülés közben mondtam, hogy ennél többet sehol sem kapni ötszázért, dr. I.-nek azonban nem volt elég az izgalmakból, és mindenáron sügerezni akart.

Nyitva: mindennap 11.30-tól éjjel 2-ig, hétvégén kicsit tovább

A Csodák Palotája szerencsés átmenet egy fizikaszertár és egy vidámpark között. A szeptember óta látható új kiállítás, a Bolondos tudomány fő attrakciója egy kimustrált MIG vadászrepülő, a körhintát Coriolis szobának nevezik, és labdázni, ugrálni is lehet tudományos alapon.

Zene, tánc, multimédia-program és egy kísérlet zajlott a múlt hét végén a kortárs művészetek transzformátorházában. A progresszív minifesztivál fő attrakciójának a testre erősített elektronikus érzékelőkkel megzenésített kibernetikus táncszínház bizonyult. Az interaktív mozdulatszínházat lehetővé tévő új technológia a bodycoder interface, amely a nehézbúvárkodás hőskorának munkaruhadivatját és a vámpíros némafilmek főhőseinek darabosságát idézte.

Extravagáns testperformer és fasizmuskutató. A szélsőséges szellemi és testi pozíciók megszállottja. Leginkább testoperának nevezhető előadásaiban alig fedett testtel, furcsa pozíciókban még furcsább hangokat csal ki magából, és mindezt időnként elektronikus kunsztokkal tetézi. Dietmar Bruckmayr, alias Didi, az október 22-23-án megrendezésre kerülő Két nap építészet Bécsből című rendezvényen lép fel. Kérésünkre számítógép elé ült, és Bécsből az interneten keresztül adott interjút.

Bogdán Emil, a Magyar Köztársaság országgyűlési képviselője - az szégyenkezzen emiatt, aki rá szavazott - a múlt heti 168 "rában kijelentette, hogy a majmok genetikailag közelebb állnak az emberhez, mint a pigmeusok. Ezért - tette hozzá - az emberek közössége rosszul van meghatározva, azaz máshol kéne meghúzni az emberi faj határait. Bogdán Emil - aki az MTA Mezőgazdaság Kutatóintézetének főállatorvosaként ment nyugdíjba, így a biológiában járatlannak éppenséggel nem nevezhető - nem először mond ilyeneket, de ennyi is elég, hogy kijelenthessük: Bogdán Emil egy rasszista seggfej, aki baromságokat beszél.

Zsana és Bordány között, egészen pontosan valahol Üllés tájékán már a sírással küszködünk: itt válik bizonyossá, hogy ha kicsivel is, de lekéssük az államalapítást. Nem tréfadolog ám ez. Gondoljunk például István királyunkra: a főpapok bekészültek, a nemezkendős szolgák rég végeztek az államalapító kiszidolozásával, a háttérben Vikidál fenekedik, a nap címszereplője már ott léptet a BIT-001 farszámú fehér lóval, Schröder és Klima csöndes fegyelemmel várakozik a bal szélső jurtánál. Csak a krónikások nincsenek sehol: a HuNcs maroknyi stábja a puszta közepén görcsöl egy méretes dugóban, aztán, bár tajtékosra hajtják soványka gebéjüket, mégis lemaradnak a nyitó mondatokról.

Vannak olyan élőlények, akikkel csak elvétve találkozhatunk, de néha még létezésük is kétséges. Lábnyomokat és ürüléket hagynak maguk után, időnként távolról valahol valaki látja őket, de a bizonyosság hiányzik. Olyanok, mint a yeti. Mint néhány ismerősöm szerény, de számomra sajnos jelentős pénzösszegek kölcsönkérése után, vagy mint a vietnami orrszarvú.

Az Oort-felhőből származó üstökösök pályaadatait elemezve amerikai és angol csillagászok arra a következtetésre jutottak, hogy a Naprendszer legnagyobb bolygója nem a Jupiter, hanem egy, a Plútónál is távolabbi, mind ez idáig felfedezetlen égitest. Ha következtetésük helyes, ez lenne a Naprendszer tizedik bolygója. Ugyanakkor előfordulhat az is, hogy a bolygók száma hamarosan nyolcra apad, mert a legújabb kutatások fényében a Plútó bolygóstátusa bizonytalanabb, mint Pepó Pál jövője.