Élet + Mód

Nagyon személyes, olykor szívszorító hangnemben zajlott beszélgetés az elvándorlásról szerda este. Három külföldön élő fiatal története.

Holnap dönt az Ab az MNB-ről szóló törvénymódosításról. Van abban egy fordulat, mely szerint a pénzünk „elveszíti közvagyon jellegét” – azt járjuk körül (világnyelveken).

Sorra tűnnek el, szorulnak vissza azok a fajok, melyek a létfontosságú haszonnövények beporzását végzik. Lehet, hogy ezt már mi is megérezzük?

Nő a kórházi fertőzések száma, holott az ellenszer megvan – csak a forrás és a szemléletváltás hiányzik. És persze az intézményeket végre ki kellene emelni a lassan kőkorszakivá váló állapotból.

Magasabb ponthatárok, várólisták, értelmetlenül több adminisztráció, közmunkások szociális segítői szerepben: a kormánypolitika elérte a házi segítségnyújtás rendszerét is.

Rágógumiban, cukorkában, fogkrémben, gyógyszerben, de még csokoládéban is előfordul, frissítő, finoman érzéstelenítő hatása több mint lenyűgöző. Semmi mellékhatás? Semmi trükk? Tényleg csodaszerről van szó?

Kökény-Szalai Vivien a kajakozástól a regényíráson át a televíziózásig sok mindenhez ért. Döntéseit nem befolyásolja az empátia, és a tényeken is könnyedén átlép.

Remek hangulatban telt a vasárnap délután a Városligetben: írók olvastak fel, hogy támogatásukat fejezzék ki a fakivágások ellen tiltakozó civilekkel.

Volt tánc, zene, játék, sok-sok mosolygós gyerek és felnőtt. Az I. Nemzetközi Kromoszóma Karneválon arra hívták fel a figyelmet, hogy a Down-szindrómás emberek is majdnem olyanok, mint bárki más.

Janisch Attila gondolatai a március 15-i Orbán-beszéden készült „titkos” felvételről.

A lakhatási krízishelyzetbe került családok maximum másfél évre igénybe vehetik a családok átmeneti otthonát – már ha tudják. A rendszer túlterhelt, a bekerülés rendkívül nehéz. Nagy változtatásokra lenne szükség, de hiába vannak elképzelések, nem mozdul semmi.