Az MCC Gazdaságpolitikai Műhelyének vezetője: "Ma a szegények jobban élnek, mint 2010-ben a gazdagok"

  • narancs.hu
  • 2025. február 4.

Fekete Lyuk

Sebestyén Géza szerint ezt az bizonyítja, hogy ma a szegényeknek is több mobilja van, mint 2010-ben a gazdagoknak volt. 

Sebestyén Géza, a kormány által busásan megtámogatott Mathias Corvinus Collegium (MCC) Gazdaságpolitikai Műhelyének vezetője, egyben a Budapesti Corvinus Egyetem docense arról tett ki egy posztot a Facebook-oldalára hétfő este, hogy "ma a szegények jobban élnek, mint 2010-ben a gazdagok".

Sebestyén a posztban arról ír, hogy nem érti azokat, akik a középosztály lecsúszásáról beszélnek, mert szerinte a számok ennek az ellenkezőjét mutatják, majd erre azt hozza fel bizonyítékként, hogy 2020-ban a KSH adatai szerint több plazmatévé, mobiltelefon, színes tévé, hordozható számítógép, tablet, hűtő, szárítógép jutott 100 családra a társadalom legyszegényebb ötöében, mint 2010-ben a leggazdagabban. Magyarul Sebestyén szerint azért élnek jobban a mai szegények a 2010-es gazdagoknál is, mert több mobiltelefonjuk és hűtőjük van. 

Ahogy végül levonja a következtetését: "Egyértelműen kijelenthető tehát, hogy nem a középosztály tűnt el Magyarországon, hanem a szegénység szűnt meg, legalábbis ma egy átlagos 'szegény' család az alsó ötödben jobban él, mint 2010-ben egy átlagos 'gazdag' család a felsőben."

Mint a kommentek között valaki felhívta a figyelmet rá, Sebestyén logikája szerint a mai magyar szegények az 1930-as években elhunyt híres amerikai milliomos üzletembernél, Rockefellernél is jobban élnek, mert neki sem volt mobilja és színes tévéje. A helyzet azonban korántsem ilyen egyszerű, ha ugyanis nem a mára divatossá és jószerivel alap kiegészítővé vált elektronikai cikkek birtoklását nézzük, hanem a jövedelmeket, a lakásviszonyokat, az étkezést, a különféle szolgáltatásokhoz való hozzáférést, akkor biztosan nem élnek jobban a mai szegények, mint a 2010-es gazdagok, de ezt talán a józan ésszel rendelkező embereknek magyarázni sem kell. 

Íme azért néhány cikk az elmúlt egy évből, ami kicsit objektívebben világítja meg a helyzetet az MCC és a Corvinus tanárának posztjánál: 

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.