Lecsúszó gazdaság, szegényedő lakosság, kormányzati mellébeszélés

A sarlatánság ára

Belpol

A kormány szerint minden nagyjából a tervek szerint alakul: a lakosság nagy erőkkel megtakarít, az ipar Németország és a háború miatt gyengélkedik, a GDP növekedése pedig jövőre már tényleg 4 százalékos lesz. A papír persze türelmes.

Az, hogy csökken a fogyasztás, nem azt jelenti, hogy kevesebb a pénzünk, hanem azt, hogy inkább bölcsen megtakarítunk – ez volt a Nézőpont Intézet magyarázata arra a térképes ábrára, amely szerint a magyarországi fogyasztás a legalacsonyabb Európában, még Bulgária is jobb mutatót ért el 2023-ban. A fogyasztás nem jövedelmi kategória, tette hozza a szakember, hiszen a jövedelmet baromi sok mindenre el lehet költeni.

Ez csodás hárítás volt, kár, hogy azóta kijött egy GDP-adat, egy kiskereskedelmi adat, egy ipari termelési és egy inflációs adat – az utóbbi túl magas, az előbbiek meg nagyon nem azok. Kétségtelen tény: ezek sem jövedelmi adatok. De azért érdemes átfutni, mi mit jelent, mert akkor a végén mégiscsak az fog kiderülni, hogy az út szélén a cica nem pihen, hanem megdöglött, illetve, legyünk megengedőek, nincs túl jó állapotban.

Mindig csak jövőre

Nincs valódi potenciál a gazdaságban, egyre kevésbé valószínű, hogy sikerül kinőni a korábbi negyedévek lagymatag bukdácsolását. A GDP 2024 második negyedévében 1,5 százalékkal bővült év per év alapon, ami mindenképpen kellemetlen meglepetés. A kormány évek óta „majd jövőre” ígéri a gazdaság meglódulását és a 4 százalékos vagy a körüli GDP-növekedést, aztán szép csendben lefelé módosítja a számokat: egész évre 2,5 százalék szerepel a kormányzati tervekben, de Nagy Márton a minap már 2,2–2,3 százalékos növekedésről beszélt. A miniszter szerint háborúban képtelenség 4 százalékos növekedést elérni, mert mindenki óvatos és megtakarít – mondjuk, tavaly is háború volt, amikor még lehetségesnek tűnt a 4 százalék, sőt vélhetően jövőre is háború lesz, de a 4 százalék körüli ígéret azért megvan. Az idei évre leóvatoskodott adat sem lesz meg könnyen, ahhoz is gyorsulnia kell a gazdaságnak – kérdés, összejön-e.

Az okok sokrétűek, a kormány szerint legalábbis köztük van a háború, a háború és a háború, meg hát Európa is döglődik, tehát minden bajt a nemzetközi trendek okoznak. De akkor miért gondolta a kormány, hogy majd a trendek ellenére megindulunk, mint a golyó? Mert Nagy Márton víziója ez volt. Hogy mitől is sült be a gazdaság – a háború és minden egyéb, az országtól független tényező mellett –, összetett kérdés, de élen jár ebben a rendkívül rossz ipari termelési, illetve kiskereskedelmi teljesítmény.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Két óra X

Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.

Megtörtént események

  • - turcsányi -

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

Élet-halál pálinkaágyon

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.

Egzaltált Dürer

A monumentális kiállítás középpontjában egyetlen mű, egy 1506-os dátummal jelölt, Selmecbányáról származó gótikus szárnyas oltár áll, amelynek az egyik táblaképével (helyesebben reprodukciójával) mindenki találkozott már. A kollektív emlékezetünkbe beégett a Vizitáció (Mária találkozása Erzsébettel), ám ez nem mondható el a nyolcból megmaradt hét táblaképről – amelyek most először láthatók együtt.

0–24

A hétköznapi és ünnepnapi fasizmus letagadásának megvannak a magyarban is a kulcsmondatai, közbeszédbéli szállóigéi. Kivétel nélkül önleleplező mondatok, melyek igen gyakran egyeznek is a közlő szándékaival.

Egy fölényeskedő miniszter játékszere lett a MÁV

A tavalyi és a tavalyelőtti nyári rajtokhoz hasonlóan a vasúttársaság most sem tudott mit kezdeni a kánikula, a kereslet és a körülmények kibékíthetetlen ellentétével, s a mostani hosszú hétvégén ismét katasztrofális állapotok közt találhatták magukat az utasok.

Szivárgás

Tavaly szeptemberben a kuruc.info közzétett egy olyan párbeszédet tartalmazó hangfelvételt, amelyen többek között ez hallható: „Nekem a Viktor azt mondta, hogy azért jöjjek be, hogy beszéljük meg, hogy ki fenyegetett meg.”

Szép, új, szintetikus világ

  • Váradi András

Egy jó kép többet mond, mint ezer szó. Közhelyes, de attól még igaz bon mot. Robert Capa még rá is duplázott, amikor azt mondta: el tud képzelni egy olyan képet (fotót), amely akkora hatással van az emberekre, hogy soha többé nem lesz háború.

Közös pont híján

Hosszú ideig az évszázad üzleteként hirdették a német fegyvergyártásra alapozó hazai védelmi ipari fejlesztéseket. Ám a pénz elfogyott, exporttal nem számolhatunk, ráadásul a Merz-kormány nem lesz olyan elnéző Orbán Viktor bomlasztó politikájával szemben, mint amilyen Angela Merkel volt.

„Itt írd alá, Gergő!”

A fideszes ifjúságból indulva, minisztériumokon és államtalanított állami cégeken át vezető úton került Böszörményi-Nagy Gergely, az Orbán-rendszer egyik hivatásos szabadgondolkodója a MOME-t fenntartó alapítvány élére, ahol aztán nem kívánt ismertséget szerzett.

„Végre ellazultunk”

Tizenöt éve alakult meg az Ivan & The Parazol, de fontosabb, hogy a klasszikus rock ihletettségű zenekar a minap jelentette meg hatodik nagylemezét Belle Époque címmel. Az új album mellett ambiciózus tervekről és a köz­életről is beszélgettünk Vitáris Ivánnal, az együttes énekesével és Simon Bálint dobossal.

A botrány határán

A Nádas-életműsorozat leg­újabb kötetét a színházi világnap alkalmából mutatták be az Örkény Színházban. Hogy hazai színházi életünk hogyan viszonyul ezekhez a magyar drámahagyományból kilógó művekhez, arra éppen egy Örkény-dráma, a Kulcskeresők címével válaszolhatunk.