Lecsúszó gazdaság, szegényedő lakosság, kormányzati mellébeszélés

A sarlatánság ára

Belpol

A kormány szerint minden nagyjából a tervek szerint alakul: a lakosság nagy erőkkel megtakarít, az ipar Németország és a háború miatt gyengélkedik, a GDP növekedése pedig jövőre már tényleg 4 százalékos lesz. A papír persze türelmes.

Az, hogy csökken a fogyasztás, nem azt jelenti, hogy kevesebb a pénzünk, hanem azt, hogy inkább bölcsen megtakarítunk – ez volt a Nézőpont Intézet magyarázata arra a térképes ábrára, amely szerint a magyarországi fogyasztás a legalacsonyabb Európában, még Bulgária is jobb mutatót ért el 2023-ban. A fogyasztás nem jövedelmi kategória, tette hozza a szakember, hiszen a jövedelmet baromi sok mindenre el lehet költeni.

Ez csodás hárítás volt, kár, hogy azóta kijött egy GDP-adat, egy kiskereskedelmi adat, egy ipari termelési és egy inflációs adat – az utóbbi túl magas, az előbbiek meg nagyon nem azok. Kétségtelen tény: ezek sem jövedelmi adatok. De azért érdemes átfutni, mi mit jelent, mert akkor a végén mégiscsak az fog kiderülni, hogy az út szélén a cica nem pihen, hanem megdöglött, illetve, legyünk megengedőek, nincs túl jó állapotban.

Mindig csak jövőre

Nincs valódi potenciál a gazdaságban, egyre kevésbé valószínű, hogy sikerül kinőni a korábbi negyedévek lagymatag bukdácsolását. A GDP 2024 második negyedévében 1,5 százalékkal bővült év per év alapon, ami mindenképpen kellemetlen meglepetés. A kormány évek óta „majd jövőre” ígéri a gazdaság meglódulását és a 4 százalékos vagy a körüli GDP-növekedést, aztán szép csendben lefelé módosítja a számokat: egész évre 2,5 százalék szerepel a kormányzati tervekben, de Nagy Márton a minap már 2,2–2,3 százalékos növekedésről beszélt. A miniszter szerint háborúban képtelenség 4 százalékos növekedést elérni, mert mindenki óvatos és megtakarít – mondjuk, tavaly is háború volt, amikor még lehetségesnek tűnt a 4 százalék, sőt vélhetően jövőre is háború lesz, de a 4 százalék körüli ígéret azért megvan. Az idei évre leóvatoskodott adat sem lesz meg könnyen, ahhoz is gyorsulnia kell a gazdaságnak – kérdés, összejön-e.

Az okok sokrétűek, a kormány szerint legalábbis köztük van a háború, a háború és a háború, meg hát Európa is döglődik, tehát minden bajt a nemzetközi trendek okoznak. De akkor miért gondolta a kormány, hogy majd a trendek ellenére megindulunk, mint a golyó? Mert Nagy Márton víziója ez volt. Hogy mitől is sült be a gazdaság – a háború és minden egyéb, az országtól független tényező mellett –, összetett kérdés, de élen jár ebben a rendkívül rossz ipari termelési, illetve kiskereskedelmi teljesítmény.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)

Ide? Hová?

Magyarországon úgy megy, hogy négy­évente kijön a felcsúti jóember a sikoltozó övéi elé, és bemondja, hogy ő a Holdról is látszik.

Semmi jóra

„Újabb Mi Hazánk-siker: a Zeneakadémia lemondta Varnus Xavér koncertjét!” – írta büszkén Facebook-oldalára november 15-én Dúró Dóra. A bejelentést megelőzően a politikus nyílt levélben, az Országgyűlés alelnökeként követelte a Zeneakadémia vezetőjétől a koncert lefújását – minden különösebb vizsgálat, vizsgálódás nélkül, egyetlen ún. tényfeltáró cikkre alapozva.

„Itt nyugszik fiam, Marcel”

A holokauszt minden tizedik áldozata magyar volt. Köztük azok is, akiket a kevéssé közismert északnémet lágerrendszerben, a Neuengammében pusztítottak el. Miért fontos az emlékezés, és hogyan fest annak kultúrája? Mit tehetünk érte, mi a személyes felelősségünk benne? Hamburgban és a környező városokban kerestem a válaszokat.

 

Nacionalista internacionálé

Felejtse el mindenki az ósdi románozást vagy szlovákozást, a 2020-as évekre megújult a szélsőjobb: elsősorban a Nyugatot szidják egymás helyett. Június 9. után az Európai Parlamentben már pártcsaládjuk is van.