A Magyar Rádióban adott interjút vasárnap Menczer Tamás, a Fidesz kommunikációs igazgatója. Szóba került keddi pécsi fellépése Magyar Péterrel, a Tisza Párt elnökével szemben.
Aznap Magyar a Szikla Utcai Befogadó Gyermekotthonba szeretett volna bejutni, ajándékkal, Menczer pedig kiosztotta az ellenzéki politikust: „Én hozzád jöttem. Tudod miért, mert szeretnék néhány dolgok megbeszélni. Vártam már ezt a találkozást nagyon. (…) Rám figyelj! Ketten vagyunk itt, csak te meg én, senki más nem tud neked segíteni. Láttam, hogy a nőkkel hogy beszéltél, ezért jöttem ide, hogy végre egy férfival is találkozzál”.
Kicsinek nevezte Magyart, aki szerinte már remeg.
A kommunikációs igazgató nyilvános munkavégzése mindenkit felvillanyozott. A Tisza Pártnak forintosítható hasznot hozott az akció, valaki feljelentést tett garázdaság miatt, erre Menczer úgy reagált, hogy csak a gyáva ember megy bíróságra, a miniszterelnök pedig megvédte beosztottját.
A vasárnapi rádióinterjú, amelyet a 24.hu szemlézett, ezzel a kérdéssel vezette fel a témát:
„Nem tudom, hogy jó szót használok-e képviselő úr, de eléggé meglepő volt az ön és Magyar Péter e heti találkozása, és hát a megítélése is elég vegyes, vagy mondhatnám, megosztó, legalábbis ez tükröződik a sajtóból. Miért gondolta, hogy beszélnie kell a Tisza Párt elnökével, ráadásul ilyen körülmények között?”
Menczer válasza:
„Ha megengedi, talán három gondolatot hoznék ide. Az első az az, hogy azért, hogy megkapja végre és egyszer azt, amit érdemel. A második az az, hogy Magyar Péter behozott a politikába egy új, agresszív, mindent lesöprő buldózer stílust. Olyan agresszív elemekkel, mint a felesége lehallgatása, a családja tönkretétele, mindenkinek a lenézése, becsmérlése, büdös szájúzása, agyhalottozása, és lehetne ezt sorolni. Nácikat idéző mondatai, a Dunába lökés, diszkóban dorbézolás, és ott mindenfajta cselekedetek végrehajtása, telefonlopás, satöbbi. Tehát egy ilyen agresszív buldózer stílust hozott be. Nekem nem volt más választásom, mint hogy lemenjek az ő szintjére, és megállítsam. Ezt tettem. És hogyha megengedi, talán még egy gondolatot. Találkozom azzal az érvvel, hogy bizonyos szint felett nem megyünk bizonyos szint alá. Azt kell mondjam, hogy ez igaz lenne, ha csak rólam lenne szó. Ha csak az ember úgy látja, hogy saját magáról van szó, akkor lehet nagyvonalú. De nem csak rólam van szó.
Itt egy politikai harc van. A közösségemről van szó, és a hazámról van szó.
És hogy egy politikai harcban a közösségem védelme érdekében, nekem le kell mennem az ellenfél szintjére, akkor én lemegyek az ellenfél szintjére, az ellenfelet megállítom és legyőzöm, a közösségemet pedig megvédem.”
