Orbán Viktorról is festett portrét a Munkácsy-díjas giccsfestő, Vészabó Noémi

  • narancs.hu
  • 2025. április 17.

Fekete Lyuk

Ízlelgessük a tényt: a miniszterelnök portréját megfestő alkotó kapott állami kitüntetést, a szakma szerint teljesen érdemtelenül. 

Március végén döntött úgy a kiemelkedő képzőművészeknek járó állami Munkácsy-díj Bizottságának összes tagja, hogy lemondanak a posztjukról, miután a hét képzőművészeti díjazottból ötöt a miniszter jelölt meg, vagyis a "csókosok" kerültek többségbe, érdem alapján pedig mindössze ketten kapták meg a rangos elismerést.

Az egyik ilyen "csókos" volt Vészabó Noémi, aki egy időben stockfotókról készített festményeket, és akinek díjazása a szakma, de még a laikusok számára is teljesen érthetetlen volt.

Az egyik magyarázat szerint Vészabó a miniszter, Hankó Balázs édesapjának protezsáltja, az atya a vezetője ugyanis a Magyar Gyógyszerészi Kamarának, mely szervezet a fő tulajdonosa a Galenus Gyógyszerészeti Lap- és Könyvkiadó Kft.-nek, amely korábban kiadta Vészabó könyveit, és a weboldalán árulja is Vészabó festményeivel egyetemben. Vészabó első férje Vadász György Kossuth- és Ybl Miklós-díjas magyar építész volt, második férje Dézsy Zoltán fideszes filmrendező volt.

Hiába azonban az értetlenkedés, Hankó Balázs olyannyira kitart Vészabó díjazása mellett, hogy Schmidt Máriával, a Terror Háza főigazgatójával a botrány kitörése után el is mentek meglátogatni a műtermében, amelyet Hankó azzal kommentált, hogy "a Vészabó Noémi által képviselt művészi világ szerves része a magyar kultúra színes és élő hagyományának". 

Az egész ügyet azonban más megvilágításba helyezi az a tény, amelyről a 444.hu írt, miszerint 

Vészabó Noémi korábban Orbán Viktorról is festett egy portrét, amely ráadásul Orbán Cinege utcai házában van kiállítva. 

A lap közzé is tett egy fotót az Orbán-portréról, amely információik szerint 2018. április 8-án került Orbánhoz.

Azt egyelőre nem tudni, hogy a Munkácsy-díj Bizottsága tudott-e a képről, a lap szerint azonban annak léte eddig a NER felsőbb köreiben sem volt közismert tény. Ennek ellenére a lapnak egy forrás azt mondta, hogy Vészabót nem "odafentről" terjesztették fel Munkácsy-díjra – persze ettől még simán elképzelhető az is, hogy az Orbán-portré ért egy állami kitüntetést Vészabónak. 

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.