Film

007 Spectre – A Fantom visszatér

  • - kg -
  • 2015. november 19.

Film

Bond halad a korral meg egy rászabott Aston Martinnal, saját korosztályából is vigaszt nyújt egy asszonynak (Monica Bellucci), de Léa Seydoux-t is neglizsére vigasztalja, miközben valahol a sivatagi messzeségben Christoph Waltz fenekedik nagy erőkkel és a tőle megszokott manírokkal. Business as usual – ahogy mondani szokás, a rajongók most még gyorsan lemeccselik, hogy ez most Craig második vagy harmadik legjobb Bondja az eddigi négy közül, aztán jön még egy kör, amikor a Connery/Lazenby/Moore/Dalton/Brosnan alkotta nagy egészbe kell elhelyezni az új produkciót.

false

A végítéletnél alighanem az olyan múltidéző csecsebecsék is pontot jelentenek, mint a főgonosz macskája vagy a főgonosz verőemberének hasonlatossága más, korabeli verőemberekhez. Ám ha eltekintünk a macskától és a Bond-törté­nelem többi házikedvencétől, Sam Mendes – immár második – Bond-filmjében is pont az a jó, ami már a Casino Royale-ban fel lett Bondilag találva. Persze jó az is, hogy fél Mexikót le kellett zárni egy helikopteres akcióhoz, de ez jövőre már mit se számít, amikor Mexikó egészét zárják majd le Bourne vagy a Mis­sion Impossible kedvéért. Ami viszont jövőre is jó lesz ebből, a Craig-korszak e kései darabjából, hogy Bondot néha ismét kirángatják a komfortzónájából, magyarul jól elverik, vagy más módon köpnek bele a martinijába. Ezek azonban múló pillanatok csupán egy olyan filmben, mely látványosan a Skyfall körüli jóindulatból kíván megélni. Annyira azért nem nagy dicséret, hogy a Spectre egy unalmasnak sosem unalmas, tisztes iparos munka.

A Fórum Hungary bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.