Film

A bűn éjszakája

  • 2013. október 13.

Film

Egy thriller akkor jó, ha a benne kibontakozó fenyegetés legalább egy picit személyesen is megérinti a nézőt. El tudja képzelni, hogy jön utána a cápa vagy a rosszarcú fegyveres, hogy a függöny, amely mögött a sorozatgyilkos rejtőzik, egészen olyan, mint otthon. Továbbá: a bonyodalom csak egy icipicit, csak egy apró részletében tér el attól a valóságtól, amit nevezett néző maga körül naponta megél, ám ez az apró eltérés szörnyű konzekvenciákhoz vezet. A rossz thriller előállítójából viszont éppen a mértéktartás képessége hiányzik.

Ez a film azonban nem csak azért vacak, mert az expozíció teljesen hamis (tíz év múlva az Egyesült Államok csodásan prosperáló, nyugodt és biztonságos ország lesz - ezt azonban az évente egyszer legálisan engedélyezett és "megtisztulásként" dicsőített szabad gyilkolásnak köszönheti). Mert a kibontakozás ezerszer végigjátszott klisék mentén halad (az Amerikai Család biztonságosnak vélt otthonába - egy menekülő áldozatot követve - mégis behatolnak, s kezdődik a vérfürdő, de a család végül nem adja ki az üldözöttet, hanem ellenáll). A zárlat hamis humanizmusa nevetséges. Mindenekelőtt azért, mert az író-rendező nem átall direkt gesztusokat, jeleneteket, fordulatokat, figurákat lenyúlni olyan klasszikusokból, mint a Mechanikus narancs vagy a Furcsa játék. A filmet elkövető James DeMonaco nemcsak író-rendezőként darabos és igénytelen, de nézőként is korlátolt. Még csak nem is sejti, miről is szólnak az említett s itt gátlástalanul felhasznált filmek.

Forgalmazza a UIP-Duna Film

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.