magyarnarancs.hu: Szakállas aggastyánként tartjuk nyilván Leonardót híres önarcképe alapján, ami 1510 körül készülhetett, amikor 58 éves volt. A tévésorozat egy teljesen más Da Vincit mutat. Miért is?
David S. Goyer: Mert az élete korai szakaszáról szól. Mindig olyan történeteket szerettem írni, amik mitikus figurákról szólnak, mielőtt azzá váltak. Fiatalon Da Vinci – ahogy mi Amerikában hívjuk őt, nem Leonardónak – éppoly zűrös alak volt, mint bárki más. Sokat hibázott. Ami a külsejét illeti, a művészettörténész Vasari azt írta róla, hogy „nem beszélnek eleget a gyönyörű testéről”. Ezek fényében nem volt alaptalan egy szépfiúra osztani a főszerepet, akin örömmel pihentethetik szemüket a tévénézők.
magyarnarancs.hu: Miért nem ismert világsztárt választott a főszerepre?
DSG: Az volt a koncepcióm, hogy Da Vinci a sztár. A neve. Elég, ha a legjobb színészeket szerezzük meg, nem feltétlenül a legismertebbeket. Tom Riley-t több mint ötszáz jelentkező közül válogattuk ki.
magyarnarancs.hu: Leonardo kreativitását, géniuszát is ábrázolni kellett. Milyen eszközökhöz folyamodott ennek megmutatásában?
DSG: A zseni egy másodpercen belül akár tíz dolgot is észrevesz, míg az átlagember ennek a töredékét. A lényeg a kifinomult percepció. Sokat szenvedtünk ennek az érzékeltetésével. Megpróbáltunk az ő szemével látni: amikor kiengedi a madarakat a ketrecből, új meglátásai lesznek a test mozgásáról és a repülésről. Olyan kamerával rögzítettük ezt a képsort, mely képes pontosan megragadni a puskagolyók mozgását is. Ezt vegyítettük Da Vinci rajzaival. Találtunk egy animációs céget, amely kézzel rajzolt animációs képsorokkal alakította mozgóképpé Da Vinci szkeccseit.
| ||
magyarnarancs.hu: Ön a Batman írójaként híresült el. Leonardót is amolyan szuperhősként ábrázolja. Mennyire autentikus ez az olvasat?
DSG: Da Vinci kétségtelenül sajátos helyet foglal el az amerikaiak képzeletében. Számunkra már-már emberfeletti figura. De a korabeli életrajzokból is kiderül, hogy kiváló lovas volt, mindkét kezével tudott írni és lőni, akár egyszerre is használva mindkettőt, Vasari szerint pedig a vasat is meg tudta hajlítani a puszta kezével! Ami elég elképesztő.
magyarnarancs.hu: A sorozatnak központi mozzanata a barlangtrauma…
DSG: Da Vinci tizenhárom éves lehetett, amikor a nyájat terelve egy barlanghoz vetődött, bement, és ott valami olyasmit látott, ami mélyen megrázta. Egész élete folyamán négy-öt alkalommal is említette ezt az élményt a feljegyzéseiben, amiről rémálmai is voltak. Írt a bent terjengő szagokról is. És hogy szörnyűséges volt az egész. Nem tudjuk, mivel került szembe odabent. Elnyomott emlékként értelmeztem ezt, s ekként használtam a sorozatban.
magyarnarancs.hu: Hasonló trauma érte Bruce Wayne-t/Batmant is.
DSG: …Ő is szerette a barlangokat. Minő véletlen! Batman kiötlője, Bob Kane Da Vinci repülő masináját, az ornitoptert használta inspirációként Batman köpenyéhez.
magyarnarancs.hu: Kitér majd Leonardo homoszexualitására vagy elkerüli a témát?
DSG: Önnek melyik tetszene jobban? Igen, foglalkozunk vele. Kétszer is letartóztatták, és bíróság elé állt szodómia vádjával. Az első alkalomból nagy nyilvánosság előtt zajló botrány kerekedett. Az első évadban egy reményeim szerint „húzós” epizódot szentelünk ennek. Merem remélni, hogy felháborodást fog kelteni.
| ||
magyarnarancs.hu: Nemrég a Call of Duty játék „sztoriját” írta. Mennyire jelent ez eltérést eddigi munkájától, s az itt szerzett tapasztalat kapóra jött-e a tévészériás cselekmény szövéséhez?
DSG: Videojátékokból keresem a mellékest, ami teljesen másfajta alkotófolyamatot igényel. Három évbe telik, mire összeáll egy játék. Elkészülnek a primitív dizájntervek az első szinthez, játékosokkal letesztelik a figurákat, kiderül, mi működik, mi nem, újra kell bütykölni. Macerás folyamat. A Call of Duty azért izgatott, mert óriási jelensége a tömegkultúrának: több bevételre tett szert, mint az Avatar! Lövöldözős játék ez, cselekmény nélkül, ebbe kellett valami sztorit csempészni. Kitaláltam, hogy a játékos választhatja a játék kimenetelét: aszerint végződik, milyen morális döntéseket hozott menet közben. Ha jól rémlik, legalább harminckétféle befejezést írtam hozzá. Nem kis meló volt. Hatalmas leporellókra vázoltuk fel a cselekedetekből kiágazó cselekményútvonalakat, hogy ne zavarodjunk bele. Egyébként Chris Nolan is nagyon komálja a nemlineáris történetmesélést.
A Da Vinci-szériában az volt a vonzó, hogy lehetővé teszi számomra a regényszerű megközelítést. Nagy cselekményívben gondolkodhatok. A televíziózás egyre inkább a nagyszabású, mozisabb kivitelezés felé tendál. Jómagam rendeztem az első két epizódot, és a forgatáson – producereim legnagyobb bánatára – azt mondtam a stábnak: „Dolgozzatok úgy, mintha nyolcórás filmet készítenétek.” Már az első epizód elején vannak olyan pillanatok, amik később lesznek kibontva. Akár a második évadban! Hatvan órára való ötlet van a fejemben. (Már leforgatták a második évadot - K. L.)
magyarnarancs.hu: Mi a legkevésbé köztudott dolog Leonardóról?
DSG: Néhány éve (2007-ben – K. L.) szakértők elemezték a festményein található ujjlenyomatait, és olyan ismertetőjegyekre figyeltek fel bennük, amiket ritkán találni fehér embernél. A klasszikus doktrína az, hogy az anyja cselédlány volt, apja mezőgazda, s Da Vinci házasságon kívül született. Az új bizonyítékok tehát arra engednek utalni, hogy anyja török lehetett, aki valószínűleg rabszolgaként került Itáliába. Vagyis Da Vinci félig arab volt, ami szerintem baromi izgalmas felfedezés.
(A Da Vinci démonai sorozatról holnap megjelenő lapszámunkban olvashatnak kritikát.)
