A Lego kaland című legófilm maga a filmek filmje, melyben Dumbledore és Gandalf, Superman és Batman, Han Solo és Chewbacca, a Transformers széria és Indiana Jonesék keverednek egymással, de a nyolcvanas évek retró legóűrhajósa is feltűnik a legújabb legócsúcsmodellek mellett. Jogos a kérdés, hogy amit látunk, az nem egy gigantikus legókatalógus-e (dehogynem), melynek megtekintése heveny legó-felvásárlási lázat fog okozni a célközönség köreiben (azt fog). Ilyen alapon persze az éves hollywoodi Disney-termés felét is el lehet intézni, s épp ezért nem is ez a lényeg, sokkal inkább az, hogy mennyi szellem fér a totalitárius legóállam egyszerű legóalattvalójának felemelkedéséről szóló üdvtörténetbe. Legutóbb a Rontó Ralph című gyerekdarab demonstrálta, hogy az öntudatra ébredt gyerekjátékok abszolút alkalmasak a főszerepre, és nincs ez másképp most sem: a kis sárgafejűek és piciny kampókezűek, miközben hatalmas eladásösztönző erővel bírnak, simán verik az élő szereplős kontingenst. Kinek kell Tom Hanks, ha Lego Lajos simán lejátssza őt egy hajóeltérítési drámában, és minek ide Scarlett Johansson, amikor Lego Mici még nála is szexibb. És a legjobbat még nem is mondtuk: A Lego kaland egy szellemes, látványos, a mindenkiben élő legóst megszólító, epikus termékkatalógus, mely filmnek sem utolsó.
Az InterCom bemutatója
