Film

A gyanú

  • - cd -
  • 2017. november 26.

Film

Jó ideje köztudott, hogy az akciófilm műfajában az amerikai piacot legjobb eséllyel az ázsiai veszélyezteti. Most épp egy koreai röpdolgozat tűnik ki a kínálatból, mely bár elég semmitmondó címet visel, mégis oly szerfelett fordulatos, hogy az ember szó szerint csak kapkodja a fejét. Hosszú (137 perces) és kemény, mint a 100 éves háború, voltaképpen az egész egy nagy autósüldözés, amit persze sűrűn szakít meg fegyverropogás és egymás avatott agyonkaratézása.

Mindez persze nem lenne nagy újdonság, ám a kivitelezés több is, mint vérprofi. Ez már itt a 21. század, s úgy fejbe is ver, ahogy kell. S utána még beléd is rúg. A tematikum gondosan kerül minden úttörést, van egy különleges ügynök, akit saját bajtársai is átvernek (nem először), de nincs nála jobb, ezért rájön (akárcsak a lőinger); ő nyilván kiiktathatatlan, akár egy szuperhős (de nem az), mindig ő a jobb, és mindent túlél.

A zavaros háttérhatalmak érdekei e filmből csak nehezen kibogarászhatók, de ki bánja. Hősünk likvidál egy fontos vezetőt, s valamit – amiről persze jó ideig maga sem tudja, mi az – el is kéne ásnia. Mondjuk, el nem ássa, de a játékidő végéhez közeledve fény derül a titok leplére, sikerül megfejteni, hogy a rettegett atom- vagy másmilyen fegyver elkészítési receptje valami egészen meglepő problémára jelent gyógyírt. A kód neve: hajdina. Ezen aztán felbuzdulva besűrűsödik a titkos ügynöki szakmázás is: mindenki elárul mindenkit, a szereplők fele majdnem vagy nagyon is meghal. De ki ez a kislány? – kérdezi hősünk kicsit elanyátlanodva, majd tüzet nyit.

A Koreai Filmfesztivál műsorán, október 25–29.

Figyelmébe ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”