Jó ideje köztudott, hogy az akciófilm műfajában az amerikai piacot legjobb eséllyel az ázsiai veszélyezteti. Most épp egy koreai röpdolgozat tűnik ki a kínálatból, mely bár elég semmitmondó címet visel, mégis oly szerfelett fordulatos, hogy az ember szó szerint csak kapkodja a fejét. Hosszú (137 perces) és kemény, mint a 100 éves háború, voltaképpen az egész egy nagy autósüldözés, amit persze sűrűn szakít meg fegyverropogás és egymás avatott agyonkaratézása.
Mindez persze nem lenne nagy újdonság, ám a kivitelezés több is, mint vérprofi. Ez már itt a 21. század, s úgy fejbe is ver, ahogy kell. S utána még beléd is rúg. A tematikum gondosan kerül minden úttörést, van egy különleges ügynök, akit saját bajtársai is átvernek (nem először), de nincs nála jobb, ezért rájön (akárcsak a lőinger); ő nyilván kiiktathatatlan, akár egy szuperhős (de nem az), mindig ő a jobb, és mindent túlél.
A zavaros háttérhatalmak érdekei e filmből csak nehezen kibogarászhatók, de ki bánja. Hősünk likvidál egy fontos vezetőt, s valamit – amiről persze jó ideig maga sem tudja, mi az – el is kéne ásnia. Mondjuk, el nem ássa, de a játékidő végéhez közeledve fény derül a titok leplére, sikerül megfejteni, hogy a rettegett atom- vagy másmilyen fegyver elkészítési receptje valami egészen meglepő problémára jelent gyógyírt. A kód neve: hajdina. Ezen aztán felbuzdulva besűrűsödik a titkos ügynöki szakmázás is: mindenki elárul mindenkit, a szereplők fele majdnem vagy nagyon is meghal. De ki ez a kislány? – kérdezi hősünk kicsit elanyátlanodva, majd tüzet nyit.
A Koreai Filmfesztivál műsorán, október 25–29.
