Családok sorsa kavarodott fel oly mértékben, mint ami ebben a filmben szerepel. A múltban, múltunkban sokkal több elhallgatott s örökre titokban tartani kívánt momentum van, mint amit el tudnánk képzelni. Nagyon is hiteles tehát a kommunizmus elől az 1953-ban még szintén szovjet megszállás alatt lévő Ausztriába szökött magyar lány fiktív története, akinek szerelmét lelövik a disszidálás során, őt magát megerőszakolják, sorsa később fatális módon összefonódik egy osztrák lány sorsával, aki viszont szovjet katonatiszt szerelme miatt végzi a Gulagon. Nagyon is hihető, hogy mindennek eltitkolt következményeivel a megtagadott vagy megmentett gyerekeknek, leszármazottaknak kell szembenézniük, s értjük azt az állítást is, hogy feloldozást a múlt vétkei alól csak a megbocsátás, megbékélés hozhat.
Nem a szüzsé, hanem a kivitelezés hiteltelen. A forgatókönyv íróasztali mondatai, a fordulatok célzatossága, a jelenetezés darabossága, a plánozás közhelyei (tényleg minden filmben át kell süssön a nap a csókolózó szerelmesek ajka közt?), a színészvezetés direktsége (tényleg mindig premier plánban kell belesírni, ordítani a kamerába?) megölik mindazt, ami értékes lehetne ebben a vállalkozásban. Apropó, színészvezetés: a titkokat rejtegető Máriát adó Törőcsik Marin és annak ifjúkori alakját adó Törőcsik Franciskán kívül szinte egyetlen hiteles szereplő nincs. A főalakok között akad szereposztási tévedés (Wunderlich Józsefre bízni az alkatától idegen ifjú grófot nevetséges), van fölösleges (Antonio de la Torre apafiguráját talán valami külföldi támogatás miatt írták bele a filmbe), s van, akit csak nem sikerült elfogadható színvonalú alakításra ösztönözni (az unoka szerepében Ladányi Jákob hasogatja a színfalat) – de leginkább a voltaképpeni főhős, a titkok nyomába eredő Tóth Ildikó bolyong idegenül egyáltalán nem rá szabott szerepében. Az a legkevesebb, hogy személye és az általa játszatott figura között csaknem egygenerációnyi különbség van (az időkezelés amúgy is problematikus a filmben, ha utánaszámolunk, sehogy sem jön ki, hogy akkor most ki hány éves). De nincs megírva, s ezért nincs eljátszva sem az a belső átalakulás, ami a film voltaképpeni témája lenne. A titkaitól végül megszabaduló, haldokló Máriánál sincs, persze, de Törőcsik Mari (a filmtől teljesen függetlenül, sőt, szinte a film felszínessége ellenére) ezen ábrázolni elmulasztott átalakulás helyett hozzáteszi a maga bölcsességét, élettapasztalatát a forgatókönyvben amúgy eléggé következetlenül megformált figurához.
Mészáros Márta pályafutása során szinte mindig fontos, komoly, jelentős problémákat ragadott meg. Ám távolról sem sikerült mindig a maga komplexitásában kibontania az általa felvetett problematikát. Itt sem kiteljesedik az egyre kanyargó, és számos ballaszt által elnehezített történet, hanem belefullad a kimódoltságba, a felszínes megközelítésbe és a hatásvadász megoldásokba, a forszírozott katarzisba. A befejező nagyjelenettel pedig büszkén vágtat el a leplezetlen giccs édes-könnyes birodalmába.
Forgalmazza a Vertigo Média
