Film

Az idei fesztivál nyitófilmjének alkotójával Szíriáról, diktatúráról, barátságról és intimitásról beszélgettünk. A túl sok politikáról és a kevés emberségről. Tengernyi szenvedésről és a belátás reményéről. S szóba jött még az is, hogy elég-e annyi, ha bemutatunk Amerikának.

Ez élesbe’ megy. Ez a fesztivál. A tizenkettedik.

A Számokba fojtva és a Prospero könyvei brit rendezője a Patyomkin páncélos orosz rendezőjének kevesek által ismert arcait villantja fel új filmjében – az Eisenstein Mexikóban megjelenésünk napjától látható a mozikban. A 73 éves brit rendezőt lakóhelyén, Amszterdamban értük utol telefonon.

Kortárs közegben játszódó filmjei után (Mindenki a mennybe megy, A legboldogabb lány a világon) szokatlan téma felé fordult a román alkotó: történelmi road movie-t rendezett a 19. századi Havasalföldről.

Rezgő kézikamerába csapódó vér és sár, National Geographicba illő tájképek, vonzó és tehetséges sztárok – a legújabb Macbeth-adaptációba tényleg beleadtak apait-anyait.

Senki nem tud semmit. És nem is akar közölni semmit. Akinek nyíltak a kommunikációs útjai, az sebezhető.

Volt-e ráckertes generáció? Milyen hajnalban megmászni egy templomot? Ki honnan lopott? És hova lett a fura kurva? Az éjszakám a nappalod rendezőivel, a Dési–Móray párossal beszélgettünk.

Megnéztük a Spektrum új sorozatát, és egyszerűen nincsenek rá szavak – csak az értetlenség, hogy ez a műsor miként kerülhetett képernyőre.