Film

Ausztrál létére a németekről német színészekkel készített második világháborús filmet. A Lore alkotójával telefonon beszélgettünk.

A hétvégén ünnepelte 92. születésnapját Jumurdzsák, Piszkos Fred és Gugyerák Alajos; Jávor Pál öltözőjének bentlakója és örökifjú teniszjátékos. Születésnapi köszöntőnkkel búcsúzunk tőle.

Kínosnak tűnő részletek derültek ki a néhány éve elhunyt német színész háborús múltjából. Az alacsony intenzitású háborgást azonban nem is a Waffen-SS-béli szolgálat, hanem annak elhallgatása okozta.

Amikor Sztupa és Troché megálltak a szárazérnél, az már egy másik lakodalom volt. Jobbra elláttak egészen a pusztáig, de balra mintha a földből nőtt volna ki, ott magasodott a walderdő. A kettőt elválasztó út, ha nem is torkollott a végtelenbe, csak eltűnt úgyszólván az első kanyarban, mégis érzékeltett valamiféle távlatot, kézzel fogható messzeséget.

Hát, ez a "rázós környék" is van olyan, mint amikor a Boyz n the Hood "fekete vidék" lett. Meg a film is van olyan, leszámítva azt a kicsinységet, hogy időközben lepergett huszonkét esztendőnk. A helyzet sem változott semmit: szar a szar a lepuban.

Ha filmen pisztolyt mutogatnak, annak előbb-utóbb el is kell sülnie. Ugyanez áll a vércukorszintmérőre is; ha feltűnik a vásznon, még ha csak futólag is, ott igen nagy a valószínűsége annak, hogy gondok lesznek az inzulininjekcióval.

Majdnem annyi idős, mint a mozi: nyolcvanadik születésnapját ünnepelte nemrég. Az Eltűntnek nyilvánítva, a Z, avagy egy politikai gyilkosság anatómiája vagy éppenséggel a Zenedoboz alkotója hazai pályán, a thessaloniki filmfesztiválon beszélt velünk közös dolgainkról.

Amikor Sztupa és Troché gyalog jöttek, tömve voltak az autóbuszok. A villamos nem tudta becsukni az ajtóit, mert fürtökben lógtak rajta a fővárosiak. Zsúfolásig megtelt mentesítő járatok futottak be a Keleti pályaudvaron a csarnok hatodik vágányára vidékről.

Tom Cruise-nál vannak a kulcsok, meg van mondva neki, hogy ha elhagyja a Földet, oltsa el a villanyt, és zárja be az ajtót maga mögött, mert az utolsó embernek így illik. Tom becsülettel teszi a dolgát, egy szárnyas gondnok, aki ha elromlik valami, már repül is, a munkaórák leteltével pedig tüchtig, ámbár kissé vonalas feleség várja otthon, egy felhők feletti összkomfortos (+medence) bérleményben.

Arra, hogy egy zombik lakta világban is lehet szép az élet, számos filmes példa akad. De olyan mű, amiben mindkét fél élvezi az együttlétet, kétségkívül ritkábban kerül elénk; most valami hasonlót próbál bemutatni az Eleven testek.

A Gyurcsányt gyalázó Elment az öszöd című filmben nemcsak dilettánsok dolgoztak, hanem egy jelentős színész is. A filmről, politika és művészet viszonyáról beszéltünk vele.

Többmilliós nézettség, rengeteg vita és súlyos sértődések Lengyel- és Oroszországban. Közel hozza vagy meghamisítja a történelmet az Apáink, anyáink című német sorozat? A sajtóvisszhangot vizsgáltuk.

Egy tüzelő fekete-fehér meg egy kicsi, játékos vörös macska a két lény, amely egyértelmű életjelet mutat hősünk, az ifjú, de máris az elcseszett élet és általános lúzerség kilátásával jobb sorsra érdemesként hadakozó Henrik környezetében. Elsörözget vagy éppen szippant, szív totál függő, immár börtönviselt bátyja társaságában.

Ritkán szakad ilyen váratlanul ekkora lehetőség és felelősség dokufilmes nyakába. Kari Anne Moe rendező eredeti kérdésfeltevése itt és most különösen érdekes: hogyan kapcsolódhatnak be a középiskolások a közéletbe, hogyan működhet egészségesen a demokratikus pártpolitika - tehát nem civil protestmozgalmak - az iskolában?