Az idült alkoholista asszony és családja ugyanis, akik a nyomorszint fölött - vagyis már-már a helyi középosztályban - érezhetik magukat, valóságos élet- és sorsközösséget alkotnak, s ez a közösség első pillantásra jószerint csakis megtévesztő látszatokat kínál a tájékozatlan külső szemlélő számára. Italért kolduló, otthonról rendszeresen elcsavargó öregasszony, az idős anyjukat tartós szobafogságra ítélő gyermekek, ráadásul véres kakasviadalok - ez a csalóka felszín. Egy költői tehetséggel megáldott, többszörösen méltatlan helyzetét humorral viselő matriarcha, egy zajos és szerető család, s annak legközepén egy igazi "fenntartó személyiség", az anyját, valamint harci kakasait és énekesmadarait egyaránt mélyen, sőt rajongással szerető férfiú - ez a zavarba ejtő és olykor megható valóság. S a háttérben a múlt traumája: egy durván erőszakos apafigura, akitől csak nehezen szabadult meg az így aztán csak még összetartóbbá kovácsolódott család. Én voltam a kedvence - fogalmaz Smith mami egyik asszonylánya, épp miután elmesélte, hogyan fojtogatta őt rendszeresen ájulásig az apja. A film két főszereplőjét, a saját verseiből is idéző idős asszonyt, Maryt és feltörekvő fiát, Muscle-t különösen erős érzelmi kapocs köti egymáshoz, hiába az elcsatangolások innen és a fegyelmező-óvó elzárások onnan. S hiába a már előre sejthető haláleset is a film végén, a fekete család történetéből bizakodó derű, sőt hovatovább életigenlés árad. Nem a gondosan castingolt és szépen bevilágított romantikus vígjátékok kiglancolt optimizmusa, mindössze az az őserő, amely a szegénység, a csúnyaság és a fájdalom felett is úrrá lesz időről időre.
Figyelmébe ajánljuk
A kutya mellett
A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.
Iszony
Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).
Elvis gyémánt félkrajcárja
- - turcsányi -
Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.
Saját magány
A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.
Az én bilincsei
A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.
Kihaltunk volna
Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.