„A méhektől sem ijed meg” – Alice Rohrwacher filmrendező

  • Szalkai Réka
  • 2015. március 21.

Film

Az olasz rendezőnő tavaly leakasztott egy cannes-i nagydíjat a Csodákért. Művész-méhész filmjében Monica Bellucci is feltűnik. Megkérdeztük, hogy került Monica a méhek közé.

magyarnarancs.hu: Hogyan került Monica Bellucci a Csodákba?

Alice Rohrwacher: Nincs még egy olyan személyiség, mint ő: amint megérkezett a forgatási helyszínre, rögtön érezni lehetett a kisugárzását. Monica tényleg képes a varázslatra. Ráadásul minden egyes korosztály ismeri, és számomra fontos volt, hogy a filmbeli tévés celebet olyasvalaki játssza, aki nemcsak a fiatalok vagy az idősebbek körében ismert, hanem minden egyes generáció szemében igazi sztár.

Alice és Monica

Alice és Monica

 

magyarnarancs.hu: A Bellucci által megszemélyesített médiáról elég lesújtó a véleménye, már ha a filmből indulunk ki. Tényleg ennyire utálja a tévéseket?

AR: Nincs bennem heves ellenérzés irántuk, inkább csak sajnálom őket. A tévések nem szörnyetegek, a filmemben sem; szerencsétlen alakok gyülekezetének látom őket, ezért is igyekeztem mindenféle rosszindulat nélkül, inkább gyengédséggel ábrázolni őket. Persze cseppet sem menő és a legkevésbé sem szexi, amit csinálnak. Egyedül Monica a szabályt erősítő kivétel.

magyarnarancs.hu: Előző filmje, a Corpo Celeste Dél-Olaszországban játszódik, akárcsak a Csodák. Miért ez a vonzódás a dél iránt?

AR: Imádom Olaszországot, pont azért, mert olyan sokrétű, ellentmondásokkal teli. Észak és dél néha olyan, mintha két külön ország lenne, és noha én az északabbra fekvő Toscanában születtem, nekem sokszor a lenti, déli vidékek tűnnek igazán olasznak. Azért remélem, a Csodák túlmutat a helyi viszonyokon. Persze van benne utalás az olasz politikára, társadalmi berendezkedésre, vagy éppen Berlusconira is, de számomra a közösség és az egyén viszonya volt a legfontosabb, ahogy  a Corpo Celestében meg az egyház és egy kamasz lány kapcsolatát vizsgáltam.

Alice és Sophia

Alice és Sophia

 

magyarnarancs.hu: A Csodákban is szerepet kapott a nővére, Alba Rohrwacher, aki ma már nemzetközileg is sikeres színésznő.

AR: Mindig is nagy hatással voltunk egymásra. Senki sem foglalkozott filmmel a családunkban, még videokameránk sem volt, az első mozgóképes élmény is viszonylag későn ért minket. Az élet és a munka mindkettőnk számára egy és ugyanaz, a kettő nem különíthető el egymástól. Akárcsak a filmbeli parasztok vagy méhészek számára. Talán ezért is olyan természetes számomra Albával dolgozni: tökéletesen megérti ezt a mentalitást.

Alice és Alba

Alice és Alba

 

magyarnarancs.hu: A főszereplő kiskamasz lány szerepére a román származású Maria Alexandra Lungut választotta. Hogy talált rá?

AR: Iskolákban castingoltam, így találkoztam Mariával. Román családból származik, de már Olaszországban nőtt fel. Az ő személyiségében találtam meg azt a talpraesettséget és jó értelemben vett földhözragadtságot, amely elengedhetetlen Gelsomina karakteréhez. A vele egykorú lányok gyakran csak saját magukkal vannak elfoglalva, sokszor túlzottan is, egyre több a pszichológiai zavar már iskoláskorban is. Nekem viszont egy erős, egészséges lányra volt szükségem, aki a méhektől sem ijed meg.

A Csodák kritikája itt olvasható.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.