„A méhektől sem ijed meg” – Alice Rohrwacher filmrendező

  • Szalkai Réka
  • 2015. március 21.

Film

Az olasz rendezőnő tavaly leakasztott egy cannes-i nagydíjat a Csodákért. Művész-méhész filmjében Monica Bellucci is feltűnik. Megkérdeztük, hogy került Monica a méhek közé.

magyarnarancs.hu: Hogyan került Monica Bellucci a Csodákba?

Alice Rohrwacher: Nincs még egy olyan személyiség, mint ő: amint megérkezett a forgatási helyszínre, rögtön érezni lehetett a kisugárzását. Monica tényleg képes a varázslatra. Ráadásul minden egyes korosztály ismeri, és számomra fontos volt, hogy a filmbeli tévés celebet olyasvalaki játssza, aki nemcsak a fiatalok vagy az idősebbek körében ismert, hanem minden egyes generáció szemében igazi sztár.

Alice és Monica

Alice és Monica

 

magyarnarancs.hu: A Bellucci által megszemélyesített médiáról elég lesújtó a véleménye, már ha a filmből indulunk ki. Tényleg ennyire utálja a tévéseket?

AR: Nincs bennem heves ellenérzés irántuk, inkább csak sajnálom őket. A tévések nem szörnyetegek, a filmemben sem; szerencsétlen alakok gyülekezetének látom őket, ezért is igyekeztem mindenféle rosszindulat nélkül, inkább gyengédséggel ábrázolni őket. Persze cseppet sem menő és a legkevésbé sem szexi, amit csinálnak. Egyedül Monica a szabályt erősítő kivétel.

magyarnarancs.hu: Előző filmje, a Corpo Celeste Dél-Olaszországban játszódik, akárcsak a Csodák. Miért ez a vonzódás a dél iránt?

AR: Imádom Olaszországot, pont azért, mert olyan sokrétű, ellentmondásokkal teli. Észak és dél néha olyan, mintha két külön ország lenne, és noha én az északabbra fekvő Toscanában születtem, nekem sokszor a lenti, déli vidékek tűnnek igazán olasznak. Azért remélem, a Csodák túlmutat a helyi viszonyokon. Persze van benne utalás az olasz politikára, társadalmi berendezkedésre, vagy éppen Berlusconira is, de számomra a közösség és az egyén viszonya volt a legfontosabb, ahogy  a Corpo Celestében meg az egyház és egy kamasz lány kapcsolatát vizsgáltam.

Alice és Sophia

Alice és Sophia

 

magyarnarancs.hu: A Csodákban is szerepet kapott a nővére, Alba Rohrwacher, aki ma már nemzetközileg is sikeres színésznő.

AR: Mindig is nagy hatással voltunk egymásra. Senki sem foglalkozott filmmel a családunkban, még videokameránk sem volt, az első mozgóképes élmény is viszonylag későn ért minket. Az élet és a munka mindkettőnk számára egy és ugyanaz, a kettő nem különíthető el egymástól. Akárcsak a filmbeli parasztok vagy méhészek számára. Talán ezért is olyan természetes számomra Albával dolgozni: tökéletesen megérti ezt a mentalitást.

Alice és Alba

Alice és Alba

 

magyarnarancs.hu: A főszereplő kiskamasz lány szerepére a román származású Maria Alexandra Lungut választotta. Hogy talált rá?

AR: Iskolákban castingoltam, így találkoztam Mariával. Román családból származik, de már Olaszországban nőtt fel. Az ő személyiségében találtam meg azt a talpraesettséget és jó értelemben vett földhözragadtságot, amely elengedhetetlen Gelsomina karakteréhez. A vele egykorú lányok gyakran csak saját magukkal vannak elfoglalva, sokszor túlzottan is, egyre több a pszichológiai zavar már iskoláskorban is. Nekem viszont egy erős, egészséges lányra volt szükségem, aki a méhektől sem ijed meg.

A Csodák kritikája itt olvasható.

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.