„A méhektől sem ijed meg” – Alice Rohrwacher filmrendező

  • Szalkai Réka
  • 2015. március 21.

Film

Az olasz rendezőnő tavaly leakasztott egy cannes-i nagydíjat a Csodákért. Művész-méhész filmjében Monica Bellucci is feltűnik. Megkérdeztük, hogy került Monica a méhek közé.

magyarnarancs.hu: Hogyan került Monica Bellucci a Csodákba?

Alice Rohrwacher: Nincs még egy olyan személyiség, mint ő: amint megérkezett a forgatási helyszínre, rögtön érezni lehetett a kisugárzását. Monica tényleg képes a varázslatra. Ráadásul minden egyes korosztály ismeri, és számomra fontos volt, hogy a filmbeli tévés celebet olyasvalaki játssza, aki nemcsak a fiatalok vagy az idősebbek körében ismert, hanem minden egyes generáció szemében igazi sztár.

Alice és Monica

Alice és Monica

 

magyarnarancs.hu: A Bellucci által megszemélyesített médiáról elég lesújtó a véleménye, már ha a filmből indulunk ki. Tényleg ennyire utálja a tévéseket?

AR: Nincs bennem heves ellenérzés irántuk, inkább csak sajnálom őket. A tévések nem szörnyetegek, a filmemben sem; szerencsétlen alakok gyülekezetének látom őket, ezért is igyekeztem mindenféle rosszindulat nélkül, inkább gyengédséggel ábrázolni őket. Persze cseppet sem menő és a legkevésbé sem szexi, amit csinálnak. Egyedül Monica a szabályt erősítő kivétel.

magyarnarancs.hu: Előző filmje, a Corpo Celeste Dél-Olaszországban játszódik, akárcsak a Csodák. Miért ez a vonzódás a dél iránt?

AR: Imádom Olaszországot, pont azért, mert olyan sokrétű, ellentmondásokkal teli. Észak és dél néha olyan, mintha két külön ország lenne, és noha én az északabbra fekvő Toscanában születtem, nekem sokszor a lenti, déli vidékek tűnnek igazán olasznak. Azért remélem, a Csodák túlmutat a helyi viszonyokon. Persze van benne utalás az olasz politikára, társadalmi berendezkedésre, vagy éppen Berlusconira is, de számomra a közösség és az egyén viszonya volt a legfontosabb, ahogy  a Corpo Celestében meg az egyház és egy kamasz lány kapcsolatát vizsgáltam.

Alice és Sophia

Alice és Sophia

 

magyarnarancs.hu: A Csodákban is szerepet kapott a nővére, Alba Rohrwacher, aki ma már nemzetközileg is sikeres színésznő.

AR: Mindig is nagy hatással voltunk egymásra. Senki sem foglalkozott filmmel a családunkban, még videokameránk sem volt, az első mozgóképes élmény is viszonylag későn ért minket. Az élet és a munka mindkettőnk számára egy és ugyanaz, a kettő nem különíthető el egymástól. Akárcsak a filmbeli parasztok vagy méhészek számára. Talán ezért is olyan természetes számomra Albával dolgozni: tökéletesen megérti ezt a mentalitást.

Alice és Alba

Alice és Alba

 

magyarnarancs.hu: A főszereplő kiskamasz lány szerepére a román származású Maria Alexandra Lungut választotta. Hogy talált rá?

AR: Iskolákban castingoltam, így találkoztam Mariával. Román családból származik, de már Olaszországban nőtt fel. Az ő személyiségében találtam meg azt a talpraesettséget és jó értelemben vett földhözragadtságot, amely elengedhetetlen Gelsomina karakteréhez. A vele egykorú lányok gyakran csak saját magukkal vannak elfoglalva, sokszor túlzottan is, egyre több a pszichológiai zavar már iskoláskorban is. Nekem viszont egy erős, egészséges lányra volt szükségem, aki a méhektől sem ijed meg.

A Csodák kritikája itt olvasható.

Figyelmébe ajánljuk

Újabb mérföldkő

  • Harci Andor

Mi lett volna, ha 1969-ben, az amougies-i fesztiválon Frank Zappa épp másfelé bolyong, s nem jelentkezik be fellépőnek a színpadon tartózkodó Pink Floyd tagjai mellé?

Vándormozi

  • - turcsányi -

John Maclean nem kapkodja el, az előző filmje, a Slow West (A nyugat útján) 2015-ben jött ki.

Mi, angyalok

Egyesével bukkannak elő a lelátó hátsó részét határoló cserjésből a zenekar tagjai (Tara Khozein – ének, Bartek Zsolt klarinét, szaxofon, Darázs Ádám – gitár, Kertész Endre – cselló) és a táncos pár (Juhász Kata és Déri András).

Új válaszok

A művészet nem verseny, de mégiscsak biennálék, pályázatok, díjak és elismerések rendezik a sorokat. Minden országnak van egy-egy rangos, referenciaként szolgáló díja.

Mintha a földön állva…

Összegyűjtött és új verseket tartalmazó kötete, a 2018-ban megjelent A Vak Remény a költő teljes életművét átfogó könyv volt, ám az új versek jelenlétét is kiemelő alcím a lírai opus folyamatosan „történő” állapotára mutat, arra, hogy még korántsem egy megállapodott vagy kevésbé dinamikus költői nyelvről van szó.

Vegetál, bezárt, költözik

Az elmúlt másfél évtizedben szétfeslett a magyar múzeumi rendszer szövete. Bizonyára vannak olyan intézmények, amelyek érintetlenek maradtak a 2010 óta zajló átalakulásoktól: vidéken egy-egy helytörténeti gyűjtemény, vagy Budapesten a Bélyegmúzeum – de a rendszer a politikai, s ezzel összefüggő gazdasági szándékokból, érdekekből kifolyólag jelentősen átrajzolódott.