„A méhektől sem ijed meg” – Alice Rohrwacher filmrendező

  • Szalkai Réka
  • 2015. március 21.

Film

Az olasz rendezőnő tavaly leakasztott egy cannes-i nagydíjat a Csodákért. Művész-méhész filmjében Monica Bellucci is feltűnik. Megkérdeztük, hogy került Monica a méhek közé.

magyarnarancs.hu: Hogyan került Monica Bellucci a Csodákba?

Alice Rohrwacher: Nincs még egy olyan személyiség, mint ő: amint megérkezett a forgatási helyszínre, rögtön érezni lehetett a kisugárzását. Monica tényleg képes a varázslatra. Ráadásul minden egyes korosztály ismeri, és számomra fontos volt, hogy a filmbeli tévés celebet olyasvalaki játssza, aki nemcsak a fiatalok vagy az idősebbek körében ismert, hanem minden egyes generáció szemében igazi sztár.

Alice és Monica

Alice és Monica

 

magyarnarancs.hu: A Bellucci által megszemélyesített médiáról elég lesújtó a véleménye, már ha a filmből indulunk ki. Tényleg ennyire utálja a tévéseket?

AR: Nincs bennem heves ellenérzés irántuk, inkább csak sajnálom őket. A tévések nem szörnyetegek, a filmemben sem; szerencsétlen alakok gyülekezetének látom őket, ezért is igyekeztem mindenféle rosszindulat nélkül, inkább gyengédséggel ábrázolni őket. Persze cseppet sem menő és a legkevésbé sem szexi, amit csinálnak. Egyedül Monica a szabályt erősítő kivétel.

magyarnarancs.hu: Előző filmje, a Corpo Celeste Dél-Olaszországban játszódik, akárcsak a Csodák. Miért ez a vonzódás a dél iránt?

AR: Imádom Olaszországot, pont azért, mert olyan sokrétű, ellentmondásokkal teli. Észak és dél néha olyan, mintha két külön ország lenne, és noha én az északabbra fekvő Toscanában születtem, nekem sokszor a lenti, déli vidékek tűnnek igazán olasznak. Azért remélem, a Csodák túlmutat a helyi viszonyokon. Persze van benne utalás az olasz politikára, társadalmi berendezkedésre, vagy éppen Berlusconira is, de számomra a közösség és az egyén viszonya volt a legfontosabb, ahogy  a Corpo Celestében meg az egyház és egy kamasz lány kapcsolatát vizsgáltam.

Alice és Sophia

Alice és Sophia

 

magyarnarancs.hu: A Csodákban is szerepet kapott a nővére, Alba Rohrwacher, aki ma már nemzetközileg is sikeres színésznő.

AR: Mindig is nagy hatással voltunk egymásra. Senki sem foglalkozott filmmel a családunkban, még videokameránk sem volt, az első mozgóképes élmény is viszonylag későn ért minket. Az élet és a munka mindkettőnk számára egy és ugyanaz, a kettő nem különíthető el egymástól. Akárcsak a filmbeli parasztok vagy méhészek számára. Talán ezért is olyan természetes számomra Albával dolgozni: tökéletesen megérti ezt a mentalitást.

Alice és Alba

Alice és Alba

 

magyarnarancs.hu: A főszereplő kiskamasz lány szerepére a román származású Maria Alexandra Lungut választotta. Hogy talált rá?

AR: Iskolákban castingoltam, így találkoztam Mariával. Román családból származik, de már Olaszországban nőtt fel. Az ő személyiségében találtam meg azt a talpraesettséget és jó értelemben vett földhözragadtságot, amely elengedhetetlen Gelsomina karakteréhez. A vele egykorú lányok gyakran csak saját magukkal vannak elfoglalva, sokszor túlzottan is, egyre több a pszichológiai zavar már iskoláskorban is. Nekem viszont egy erős, egészséges lányra volt szükségem, aki a méhektől sem ijed meg.

A Csodák kritikája itt olvasható.

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Emlékév

A hatalom és a muzsikus viszonya sokféle lehet: az utcai zenész nyitott gitártokja, a homlokra csapott vagy vonóba tűzött nagycímletű bankjegy éppúgy kifejezi ezt a viszonyt, mint a Mozartot és Salierit is udvari zeneszerzővé kinevező II. József telhetetlensége.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.

Talpunk alól a hő

Ritka, potenciálisan megújuló energiaforrás lapul az alattunk különösen vékony földkéreg mélyén. A közeljövőben a mostaninál is sokkal nagyobb mértékben támaszkodhatnánk a geotermikus energiára, habár akadnak megoldásra váró gondok is. De mostantól pénz is jut rá!

Oktatás helyett

Akár több ezer kamuórát is beírhattak a KRÉTA rendszerbe egy miskolci technikumban az elmúlt évek során, de a szakképzési centrum állítja, most már minden rendben van. Diákok és egy volt tanár szerint egyáltalán nincs így.