Film

reklámozás és igazságtalan előnyteremtés veszélye nélkül nevesítve nem szólhatok, viszont azt sem állíthatom, hogy mondjuk a Szenkó Tréd ürögi csarnokában gyönyörködöm a kannás borokra hulló szűrt napfényben; tetővilágítás, ismerj magadra, menj. Nem. Egy kisebb vagy egy nagyobb vásárcsarnok, ha ellenállt a szupermarketesedésnek, és ha még mindig ott tart valaki, hogy vadászhat akciós termékre, olcsóbb árra, megfizethető neki még az ötforintos erőspaprika, vagy műanyag tányéron ráadásul húszat kap egy hatvanasért, avagy félpótkávé-keveréket tud még kikotorni valami alagsori polcról, netán a karzati büfében elébe teszik már a deci száraz fehér bort... vagyis ha játszhatja még azt a kéjes pajkoskodósdit, melynek jegyében szinte megörülünk, hogy ötezressel indul a világ, ezressel alig - csekély faldarabnyi sajt háromszáz, félliteres tejföl száznyolcvan, a liter bor is (és mi az!) kétszáz, s még milyen akkor, a pogácsa hatvan, nem folytatom. Éltem (s Londonban) 1994-ben még napi kétszáz forintból. És ha hétfőtől péntekig gombát eszem, akkor is csak a prézli vagy hagyma vagy fűszerpénzt (netán a tejfölét, az erős paprikáét! de ez szóismétlés, rendes író kerüli) kell hozzácsapnom, és londonias az összeg. Vagyis egyelőre megvagyunk, de vannak, akik még sebesebben kavarulnak a bajba. Mindegy, az életnek és az írásnak ez a kegyetlensége: vendéglők attól még kénytelenek reklámozni magukat, mert Rupliföldön tízezrek halnak éhen - különben ők is éhen halnának.

Magyar Narancs: Mikor került a fővárosba?

Magyar Narancs: Mi vitte rá, hogy egy huszadik század közepén játszódó westernt készítsen?

Magyar Narancs: Mint társ-forgatókönyvíró, feltehetőleg nem kis része volt benne, hogy a színhely London helyett Chicago lett.

Hogy Nick Hornby milyen író, arról éppenséggel közvetlenül is megbizonyosodhattunk eddig, hiszen bestsellerei példamutató gyorsasággal fordultak le magyarra, és láttak napvilágot az Európa Kiadó jóvoltából. Hogy minden jóban van valami túl jó is, azt esetünkben a cím bizonyítja. Megmondom őszintén, ahhoz, hogy egy ilyen című filmet megnézzek, minimum azt kell tudnom, hogy ki rendezte. Mindegy, a film a regény magyar verziójától örökölte címét, ilyetén módon adottságnak is tekinthető.

Átutazni Amerikán, ugyan kérem. Mi új mesélhető e kérdéskörben Bayer Zsolt után? Tudhatták ezt vizsgált filmünk alkotói is, mert szakítottak az országúttal mint oly brutálisan kézenfekvő megoldással, hőseiket repcsire ültetik, hipp-hopp kerülünk egyik városból a másikba velük, sőt a változatosság kedvéért alkalomadtán vonatra szállunk, úgy megyünk, a mozijegy a helyjegyünk.

Magyar Narancs: Túl vagytok a Vákuum TV újabb előadásán. Több mint két éve nem léptetek képernyőre. Ezeknél a Csipkerózsika-álom típusú találkozásoknál fennáll a veszélye annak, hogy az a bizonyos, ébredés után elcsattanó pofon már nem is aktuális.

A hír, miszerint az évtized francia zenei "Nouvelle Vogue"-jának egyik elindítója, Ludovic Navarre alias St Germain a közelmúltban kiadót váltott, önmagában még nem lenne akkora szám. Újdonsült felkarolója azonban nem más, mint a legendás jazzlabel, a Blue Note párizsi képviselete. Mit keres egy kvázi technohouse-producer egy magát "1939 óta a legjobb jazzkiadóként" aposztrofáló cégnél?

Igaz, hogy a Sonic Youth mögött már közel két, gondosan végigmuzsikált évtized áll, és igaz az is, hogy ennyi idő általában mindent kivesz egy rockzenekarból, ami egyáltalán kivehető, mégis ezt az együttest még ma is azon kevesek közé kell sorolnunk, akiket izgatottan várni és akikre számítani lehet.

Szegény WOMUFE. Hogy negyedév aszály után majdnem elmosta az eső, azt túl lehet élni, mi több, annak e rendezvény történetében már-már hagyománya van. Inkább az a hír ütött, hogy a Matáv kiszáll a buliból; nem nagyon tudni, meddig nyújtózkodhatunk jövőre, ha egyáltalán. Szar ügy: egy nyolcéves, egészen megbízható WOrld MUsic FEsztivál kezdheti gründolni magát, elölről.

Idén immár ötödik alkalommal rendezték meg a legendás 1969-es Greenwich Village-i Stonewall Inn nevű melegbárból indult lázadás emlékét őrző Meleg és Leszbikus Fesztivált Budapesten. A rendezvény vidámabb, sokoldalúbb, színesebb volt, mint tavaly. A vonulás közben kevesebb frusztrált tahó kiabálta be, hogy hülye buzik, és többen érkeztek vidékről meg külföldről. Egyedül a parádés, karácsonyfának öltözött transzvesztiták voltak régimódiak és megbízhatóan szemérmetlenek.

Magyar Narancs: Végül is ki a szerző?

Magyar Narancs: Melyek voltak a főbb programpontjai?