Immár Jeff Bridges is belépett azon idősödő akcióhősök körébe (Liam Neeson, Nicolas Cage, Sylvester Stallone, Clint Eastwood, Denzel Washington), akik Dylan Thomas intelmét követve nem megadóan és gyöngén várják a halált, hanem tombolnak, dühöngenek, ha jő a fény halála.
Közelítő szupernóvától megmenteni a Földet aránylag egyszerű, főleg, ha filmhős az ember, és írnak neki nem kevésbé szuper képességeket, hogy megküzdjön a csakis filmekben felmerülő nehézségekkel egy szériatartozék bombanő oldalán.
Aki ismeri a Jóbarátok azon jelenetét, amelyben Joey a levele minden szavát a szinonimaszótár segítségével írja át, hogy hitelesebbnek tűnjön, az megértheti, hogy mi történt ezzel a Jane Austen-adaptációval.
Amikor Sztupa és Troché meghajtották, megtekerték az álomvesszőt, négy erős kézre és két jó pár kesztyűre volt szükségük, s nekik pont ennyi volt.
Mikey (művésznevén: Dorong) dicstelenül fejezte be évtizedes, adottságainak és alakításainak egyaránt szóló elismerésekben gazdag pornószínészi karrierjét.
Akcióvígjátékot készíteni könnyű, de költséges, jó akcióvígjátékot készíteni ellenben baromi nehéz, és meglehetősen drága mulatság.
Javier Bardem ugyanúgy teszi magáévá a vígjáték műfaját, mint a thrillert, keze alatt még a humor is az őrület eszközévé válik.
Könyv- és filmélményeink alapján az első szerelemnek mindenképpen valamiféle egyedi és káprázatos tapasztalatnak kell lennie: emeljen az égig vagy döngöljön a földbe, a lényeg, hogy egész életünkben emlékezzünk rá, és minden későbbi csókunkkor ott lebegjen az emlékezetünkben. Ehhez képest a fiatal Andrew első szerelme egy közel kétszer olyan idős rendezvényszervező volt, aki barátja bár-micvójáért felelt.
A letűnt rendező (Martin Short) és az egykor híres sorozatsztár (Steve Martin) egy gyilkosság nyomába erednek, s fiatal szomszédjuk (Selena Gomez) is csatlakozik hozzájuk.
