tévésmaci

A papagáj története

  • tévésmaci
  • 2023. augusztus 30.

Film

Amikor Sztupa és Troché az eredeti tervek szerint visszavonult volna a parkavató ünnepségről, nem történt semmi.

Troché táncolt, Sztupa meg még mindig a központi pálinkásbutik pultját támasztotta Jakéval. Mindegyikük előtt egy pohár szörp, igazi szörp, málnasűrítmény szódavízzel. Túlzás lenne állítani, hogy beszélgettek, időnként odavetettek egymásnak egy-egy félmondatot, amelyet a külső szemlélő akár jelentőségteljesnek is gondolhatott, aztán vagy az volt, vagy nem. Minden­esetre az utolsó ilyet Jake engedte el: bátor a haverod, bökött az állával a táncparkett közepe felé. Sztupának ekkor már rég feltűnt, hogy mi folyik ott. Troché táncolt. Nekiszilajodva forgatta partnerét, s nem maradt viszonzatlan a hevülete, lassan szabályos kör formálódott körü­löttük, akik eddig táncoltak, most már csak az zene ütemére topogva és tapsolva nézték Troché és partnere lenyűgöző táncát. A nő könnyű búzakék ruhát viselt, apró és ritka sárga virágmintával, a ruha is és a vörös haja is jelentős késéssel úszott a levegőben a teste után, olyan volt az egész, mint egy túlpörgetettségében kockáira hulló film, egy elragadtatott álomjelenet. Mivel már a visszavonulás tervezett ideje volt, sorra érkeztek a fiúk a pálinkásbutikhoz, Pintér, Mráz, a Herbstsommer fivérek, ott volt már mindenki, Ómafa is nagy aggodalmas pofával. Abigail Golonka, mondta Sztupának, mintha az nem tudná. Ebből baj lesz. Golonka talán már holnap visszatér. Sztupának szeme sem rebbent, de látszott rajta, hogy gondolkozik erősen. Jake elköszönt, itthon vagyok még egy ideig, tudjátok, hogy hol találtok, szerintem fogtok is keresni (magával vitte a szörpös poharat). Mindenki Sztupát figyelte, hogy mondja már ki a tutit, hogy akkor mit kell csinálni, mi lesz holnap, van-e terv. Nem volt terv, de Sztupa ezt nem akarta elárulni, ezért belekezdett valami mondókába, melyből a végére talán egy terv is kikerekedhetett volna, vagy legalább kicsit megnyugtat mindenkit, de az első szónál már a könyökét rángatta Ómafa, oda nézz! Sztupa oda akart nézni, tehát megkérdezte, hogy hova. Oda, a parkettra! Ott megint rendben táncolt a közönség, a fáradhatatlan zenészek a pavilonban egy aktuális slágert kezdtek épp. Sztupa is rögtön látta, hogy mit kell látnia, a hiányt, Troché és a kék ruhás nő már nem voltak ott. Megszöktek valahová. Rosszabb, mint gondoltuk, sóhajtott Ómafa, a fiúk a cipőjük orrát nézték, rugdosták a gyöngykavicsot, hát, jöjjön, aminek jönnie kell. Minden mégsem jött, aminek kellett volna. Jimmy Golonka másnap nem tért vissza a városba. Mindegy, majd visszatér valamikor, és akkor… de a harmadik napon sem tért. Troché azonban előkerült, fáradtnak tűnt, de még mindig a föld fölött járt.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.