Film

A világ összes pénze

  • 2018. március 1.

Film

Nincs annál kéjesebb, mint ha valamiért nem kell fizetni. J. P. Getty olajmilliárdos a saját unokájáért sem volt hajlandó fizetni. Vagyis nem annyit, nem akkor és nem úgy, ahogyan azt az emberrablók szerették volna. Végül az eredeti követelés alig hatodrészéért vásárolta meg, roppant kelletlenül, az addigra már megcsonkított kamasz fiú szabadságát. Aki sosem tudta feldolgozni a vele történteket, emberi roncsként, drogtól lebénultan fejezte be életét.

Naivul gondolhatnánk, hogy az esetről szóló film (és az alapjául szolgáló áléletrajzi regény) azért kezeli oly szabadon a valóságos tényeket, farag szívtelen szörnyeteget a nagyapából, kiszolgáltatott, ám méltóságát a szegénységben is megőrizni képes anyatigrist a fiú mamájából, továbbá öntudatra ébredő, s megbízójával, az embertelen zsugorival bátran szembeforduló ügynököt az ügyet kezelő alkalmazottból, mert valami fontosabbat szeretne kidomborítani a történetből, mint ami első ránézésre is látszik. De hiába. Ridley Scott ezúttal egy túlrészletezett, mégis felületes, a valós drámai anyag helyett klisékből építkező akciófilmet rakott össze, amelyből legfeljebb annyi derül ki, hogy a család igen fontos dolog, az anyai szeretet pótolhatatlan, továbbá a pénz nem boldogít.

Mivel pedig a fösvény nábob figurája is kínosan egysíkú, amit nagy igyekezettel, de különösebb truváj nélkül lehet csak eljátszani, a molesztálási botránya miatt kiközösített Kevin Spacey helyett beugró Christopher Plummer Oscar-jelölése inkább a #MeToo kampány melletti kiállásnak tulajdonítható.

Forgalmazza a Freeman Film

Figyelmébe ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”