Majdnem úgy varázsoltak, mint a bűvész nyulat a cilinderből. Álltak a Kocsis bolt előtt a sarkon, és sorra varázsolták elő a kutyákat – különösebb szakértelem nélkül. Tényleg nem voltak nagy kutyavarázslók, inkább úgy ösztönösen dolgoztak. Volt, amikor jobban ment nekik, volt, amikor kevésbé. Ha például odamentél hozzájuk, hogy szeretnél egy spánielt, Troché vállat vont és levegőnek nézett, Sztupa meg tán rád is mordult. Nem sokan próbálkoztak ilyesmivel, de mondjuk, Ómafa elég bátor volt hozzá – azóta sincs vizslája. Sztupa és Troché ugyanis nem tudtak fajtát varázsolni, csak kutyát. Álltak a bolt előtt, nyújtogatták a nyakukat, koncentráltak piszkosul, s jöttek elő nekik a kutyák, mindenféle. Volt, amikor vizsla is vagy spániel, de soha nem akkor, ha akart tőlük valaki valamit. Ómafa bement a boltba, átlagosan voltak előtte ketten, egy idő után sorra került, mondta a Kocsisnak, hogy Pali bácsi, kérek szépen három pogácsát, egyet nekem meg a Sztupának és a Trochénak. Kocsis tekert ügyes staniclit, fölemelte a búrát, belehalászott három pogácsát (ő úgy mondta, pogácsot), Ómafa leszúrta a pénzt, s kiment – ennyi ideje volt Sztupának és Trochénak kutyát varázsolni. Utána pogácsát vagy pogácsot ettek. Egy jobb napon öt-hat kutya is összejött, rosszabbakon úgy kettő, de a jobb napok voltak többségben, különösen, amikor jött a jó idő. Ómafa sokat emlegette, hogy Sztupa egyszer télen eleve egy kabátkás tacskót varázsolt. A történet persze sántít egy kicsit, mert mocsok nehéz volt eldönteni, hogy egy kutyát most épp Sztupa varázsolt-e vagy Troché. Ott álltak kint a bolt előtt, nyújtogatták a nyakukat, és igyekeztek kutyát varázsolni, valahonnan pedig előügetett egy csikasz, most mondd meg, hogy azt melyikőjük varázsolta. Ugyanilyen története volt Ómafának az is, amikor Troché egyszer gazdástul, pórázastul varázsolt egy kutyát. Az isten le nem mosta róla, hogy az a kutya éppen csak arra járt, arra sétáltatta a gazdája, mintegy véletlenül, hiszen nem kell azt feltétlenül mindenkinek számon tartania, hogy Sztupa és Troché hol és mikor varázsol kutyákat. S persze nyugodtan lehetett arra menni, akár egy falka kutyával is, mert Sztupa és Troché el soha nem varázsolt kutyákat, csak elő. Álltak a sarkon a bolt előtt, nyújtogatták a nyakukat, s majd megfeszültek, hogy varázsoljanak kutyát, s varázsoltak is, jobb napokon ötöt-hatot, rosszabbakon kettőt. Szürkét, barnát, feketét, vereset, foltosat és pettyeset, egyszer még egy csíkosat is, de az lehet, hogy zebra volt. Vagy okapi.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
