Film

Az olasz mester közel tíz év után forgatott ismét filmet. Kritikánkból kiderül, miért szomorú az Én és te, és miért jó nézni mégis, arról pedig, hogy miért hallható a filmben egy David Bowie-dal olasz verziója, interjúrészletünkben maga a rendező vall.

Semmi túlzás, tényleg a legrövidebb filmek szemléje volt ez - immár tizenötödik alkalommal a nagyvilágban: huszonöt ország közel száz városában. Magyarország öt éve csatlakozott: a Nagyon Rövid Filmek Nemzetközi Fesztiválját idén május 1-5. között tartották az ország hat városában.

Korunk nagy valóságának kedélyes lakóközösségében csetlik-botlik néhány fiatal, néha összegzik érzéseiket face-to-face a kamerába, akárcsak a híres előd, a Szomszédok epizódjainak utolsó kockáin, és kibökik a tanulságot, hogy lám-lám, így élünk. Mégis valami hibádzik: nem így élünk.

Amikor Sztupa és Troché meglátták a lavórt, tudták, hogy cselekedniük kell, ott állt kinn, úgy a negyedik emelet magasságában, az utca felett. Szép lavór volt, régies. Troché már épp belekezdett volna, hogy náluk ilyet használtak gyerekkorában kézmosásra, csinos kis kovácsoltvas tartószerkezetbe kellett belehelyezni, s nem cserélgették minden kézmosás után a vizet, így az kicsit szappanos, kicsit szürkés volt néha.

Enrique Gato első egész estés animációját (saját rövidfilmjét bővítette ki) nézve hazánk romantikaiparosa, Sas Tamás és az ő legutóbbi műve, az S.O.S Love derenghet fel: egy európai direktor a becsvágytól fűtve hihetetlen erőbedobással elkészít egy B kategóriás hollywoodi filmet. A képlet fájdalmas eredményt szül, melynek skizoid voltát találóan jelzi az eltökélt alkotói bizalom a hátborzongatóan sablonos cselekményben, a filléres poénokban és a 3D-ben mint a multiplexközönség ópiumában.

Robert Redfordnak van egy híres intézete, a Sundance Institute, ahol fiatal, ide nekem az oroszlánt is filmeseket képeznek a forgatókönyvírás és rendezés rejtelmeire. Robert Redford is rendez már egy jó ideje, ámde őt mintha meg se érintette volna mindaz a sok invenció, melyet az intézetéből kikerültek az idők során felhalmoztak.

Csak négy hónapja indult a magyar gyártású „dokureality”, de máris dobogós a legnézettebb műsorok között: naponta 1,2 millióan követik. Herman Pétert, az RTL Klub kreatív osztályvezetőjét kérdeztük fiatalságról, futószalagról.

A Canal+ egyik alapítójával a Kísérleti egerek vagyunk? című, magyar mozikban is látható dokujáról beszélgettünk Budapesten.

Ausztrál létére a németekről német színészekkel készített második világháborús filmet. A Lore alkotójával telefonon beszélgettünk.

A hétvégén ünnepelte 92. születésnapját Jumurdzsák, Piszkos Fred és Gugyerák Alajos; Jávor Pál öltözőjének bentlakója és örökifjú teniszjátékos. Születésnapi köszöntőnkkel búcsúzunk tőle.

Kínosnak tűnő részletek derültek ki a néhány éve elhunyt német színész háborús múltjából. Az alacsony intenzitású háborgást azonban nem is a Waffen-SS-béli szolgálat, hanem annak elhallgatása okozta.

Amikor Sztupa és Troché megálltak a szárazérnél, az már egy másik lakodalom volt. Jobbra elláttak egészen a pusztáig, de balra mintha a földből nőtt volna ki, ott magasodott a walderdő. A kettőt elválasztó út, ha nem is torkollott a végtelenbe, csak eltűnt úgyszólván az első kanyarban, mégis érzékeltett valamiféle távlatot, kézzel fogható messzeséget.

Hát, ez a "rázós környék" is van olyan, mint amikor a Boyz n the Hood "fekete vidék" lett. Meg a film is van olyan, leszámítva azt a kicsinységet, hogy időközben lepergett huszonkét esztendőnk. A helyzet sem változott semmit: szar a szar a lepuban.