A Lengyel Népköztársaság egy napja

  • - lato -
  • 2006. november 2.

Film

Minden, miről azt hiszed, rég elveszett. Minden, ami eltűnt, ott lebeg. Itt a dal, ami véget ért; a pénz, mely elgurult; a délután, ami elszállt: itt van a múlt.

Minden, miről azt hiszed, rég elveszett. Minden, ami eltűnt, ott lebeg. Itt a dal, ami véget ért; a pénz, mely elgurult; a délután, ami elszállt: itt van a múlt. Két kezét újra nyújtja, nézd, kedvesed; megfordulsz, s régi arcod rád nevet. Nem, nem kéklő, messzi tájon járunk, hanem inkább nagyon is közel, a második szomszédban, ahonnan a belső tájainkra már nem is kell útlevél: "lengyelben", nemrég. Nem régen? Nem-e? Nos, épp azelőtt, mielőtt - talán jobb híján - divatba jött volna. De már ez a divat is mennyire történelem; meséljem el a gyerekeimnek, hogy nézett ki belülről egy Pevex? Ha sikerülne is? Mit gondolnak? Hogy nekünk tényleg a Pevex volt a Pilvax? Hát elsüllyedek. Szóval inkább a történelem szemétdombja. Ahova persze - ugyan (jogos önvédelemből)csak időnként - érdemes ellátogatni, mert egymást érik ott a gyémánt félkrajcárok (az adott kontextusban ipari gyémánt). A képek mintha az odavalósi Papp Gábor Zsigmond ernyőjéről lennének letöltve, lengyel hatvanas évek híradói: beindult az új gépsor a gyárban, átadták az iskolát, szervizelik a szovjet gépeket a dágványelosztóban, forgalmirend-változás a Kultúra és Tudomány Háza előtt: feketén, fehéren, nagyon fekete-fehéren. Persze egy sem pont ez, de mind lehetne éppenséggel. Olyan fekete-fehér az egész, hogy bármilyen ismerős is, pillanatok alatt álomba kergetne... - ha mondjuk a legmenőbb korabeli slágerek szólnának alatta. De nem, kispályás spiclik szövegeit, hétköznapi feljelentéseket, Tiborc bejegyzését a panaszkönyvbe, hatósági rendtartások hexametereit halljuk, s így egész az egész: horror picture show. Lőjétek fel a marslakóknak!

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.