A nagy medve fiaii - Wagah; Osadné

  • - ts -
  • 2010. október 28.

Film

Az 1947-es szétválásig India és Pakisztán egy ország voltak. A 3323 km hosszú határ mentén Wagah-nál van az egyetlen átjárási lehetőség (checkpoint). Az átlagpolgár soha vagy csak ritkán lépheti át ezt a határt - tudatja Supriyo Sen és Najaf Bilgrami indiai és pakisztáni rendezők német filmjének végén a felirat, de arról nem kapunk semmiféle tájékoztatást, hogy anno felkereste ezt a nevezetes helyet maga Michael Palin is, miként arról A Himalája Michael Palinnel című műsorában oly híven be is számol. Nyilvánvalóan látogatása még a helyieknek sem jelentett történelmi sorsfordítót.

Az 1947-es szétválásig India és Pakisztán egy ország voltak. A 3323 km hosszú határ mentén Wagah-nál van az egyetlen átjárási lehetőség (checkpoint). Az átlagpolgár soha vagy csak ritkán lépheti át ezt a határt - tudatja Supriyo Sen és Najaf Bilgrami indiai és pakisztáni rendezők német filmjének végén a felirat, de arról nem kapunk semmiféle tájékoztatást, hogy anno felkereste ezt a nevezetes helyet maga Michael Palin is, miként arról A Himalája Michael Palinnel című műsorában oly híven be is számol. Nyilvánvalóan látogatása még a helyieknek sem jelentett történelmi sorsfordítót.

Nem így a szlovák-lengyel-ukrán hármas határon fekvő ugyancsak kicsiny település, Telepóc (Osadné) lakói, akik igenis Vladimír Remek, az első csehszlovák űrhajós reménybeli vizitjétől várják sorsuk jobbra fordulását: konkrétan azt, hogy Telepóc (a maga ötéves átlagban ötven temetésével és két keresztelőjével) felkerüljön végre a térképre - mielőtt meghal itt mindenki -, s ha már, akkor egyenest Európáéra. S ezért tenni is készek; elmennek egészen Brüsszelig, ahol a nagyszerű Remek, a Szovjetunió hőse, Csehország és Morvaország Kommunista Pártjának európai parlamenti képviselője kedélyesen megveregeti a vállukat, s belengeti nekik, hogy ha bokros teendői nem korlátozzák (hogy mi a bánat dolga lehet ennek az idiótának? - rejtély), esetleg leugrik hozzájuk. Nem ugrik, pedig egy nagy medvét is csinálnak neki.

Nem mintha az indiai-pakisztáni határon nem az idiotizmus ülne a rosszkor, rossz helyre születők nyakán: a Wagah-t kettéválasztó határ mentén az egyetlen átjárási lehetőség egy kapu. Egy kapu, ami tulajdonképpen két kapu, egy az indiai oldalnál (indiaizászló-mintás), egy a pakisztáni oldalnál (pakisztánizászló-mintás). E két kaput 1959 óta mindennap (naplemente előtt) ünnepélyesen kinyitják, a zászlókat leengedik, és a két ország hadserege táncos műsort ad a kapunyitással kvázi egységessé váló közönségnek, akik a nézőtéren ülve nagyon élvezik az ingyencirkuszt. Csakhogy a kábé háromnegyed órás ceremónia végeztével a kapukat ünnepélyesen bezárják, és mindenki megy a dolgára. Vissza oda, ahonnan jött, pedig a lakosságnak nyilvánvalóan nem lenne ellenére egy esetleges újraegyesülés, hisz - mondják - testvérként tekintenek a túloldalon lakókra. Ám mindez "odafentről" közel sem számít annyit, mint a mindennapi majomparádé.

A Wagah és az Osadné két kiváló dokumentumfilm: a méltókról és méltatlanokról szól mind a kettő, és oly könnyűvé teszik az azonosulást, mintha az természetes volna.

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van. Teátrálisnak teátrális, végül is színházban vagyunk.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.