A nagy medve fiaii - Wagah; Osadné

  • - ts -
  • 2010. október 28.

Film

Az 1947-es szétválásig India és Pakisztán egy ország voltak. A 3323 km hosszú határ mentén Wagah-nál van az egyetlen átjárási lehetőség (checkpoint). Az átlagpolgár soha vagy csak ritkán lépheti át ezt a határt - tudatja Supriyo Sen és Najaf Bilgrami indiai és pakisztáni rendezők német filmjének végén a felirat, de arról nem kapunk semmiféle tájékoztatást, hogy anno felkereste ezt a nevezetes helyet maga Michael Palin is, miként arról A Himalája Michael Palinnel című műsorában oly híven be is számol. Nyilvánvalóan látogatása még a helyieknek sem jelentett történelmi sorsfordítót.

Az 1947-es szétválásig India és Pakisztán egy ország voltak. A 3323 km hosszú határ mentén Wagah-nál van az egyetlen átjárási lehetőség (checkpoint). Az átlagpolgár soha vagy csak ritkán lépheti át ezt a határt - tudatja Supriyo Sen és Najaf Bilgrami indiai és pakisztáni rendezők német filmjének végén a felirat, de arról nem kapunk semmiféle tájékoztatást, hogy anno felkereste ezt a nevezetes helyet maga Michael Palin is, miként arról A Himalája Michael Palinnel című műsorában oly híven be is számol. Nyilvánvalóan látogatása még a helyieknek sem jelentett történelmi sorsfordítót.

Nem így a szlovák-lengyel-ukrán hármas határon fekvő ugyancsak kicsiny település, Telepóc (Osadné) lakói, akik igenis Vladimír Remek, az első csehszlovák űrhajós reménybeli vizitjétől várják sorsuk jobbra fordulását: konkrétan azt, hogy Telepóc (a maga ötéves átlagban ötven temetésével és két keresztelőjével) felkerüljön végre a térképre - mielőtt meghal itt mindenki -, s ha már, akkor egyenest Európáéra. S ezért tenni is készek; elmennek egészen Brüsszelig, ahol a nagyszerű Remek, a Szovjetunió hőse, Csehország és Morvaország Kommunista Pártjának európai parlamenti képviselője kedélyesen megveregeti a vállukat, s belengeti nekik, hogy ha bokros teendői nem korlátozzák (hogy mi a bánat dolga lehet ennek az idiótának? - rejtély), esetleg leugrik hozzájuk. Nem ugrik, pedig egy nagy medvét is csinálnak neki.

Nem mintha az indiai-pakisztáni határon nem az idiotizmus ülne a rosszkor, rossz helyre születők nyakán: a Wagah-t kettéválasztó határ mentén az egyetlen átjárási lehetőség egy kapu. Egy kapu, ami tulajdonképpen két kapu, egy az indiai oldalnál (indiaizászló-mintás), egy a pakisztáni oldalnál (pakisztánizászló-mintás). E két kaput 1959 óta mindennap (naplemente előtt) ünnepélyesen kinyitják, a zászlókat leengedik, és a két ország hadserege táncos műsort ad a kapunyitással kvázi egységessé váló közönségnek, akik a nézőtéren ülve nagyon élvezik az ingyencirkuszt. Csakhogy a kábé háromnegyed órás ceremónia végeztével a kapukat ünnepélyesen bezárják, és mindenki megy a dolgára. Vissza oda, ahonnan jött, pedig a lakosságnak nyilvánvalóan nem lenne ellenére egy esetleges újraegyesülés, hisz - mondják - testvérként tekintenek a túloldalon lakókra. Ám mindez "odafentről" közel sem számít annyit, mint a mindennapi majomparádé.

A Wagah és az Osadné két kiváló dokumentumfilm: a méltókról és méltatlanokról szól mind a kettő, és oly könnyűvé teszik az azonosulást, mintha az természetes volna.

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

„Legalább két generáció kell”

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény: így konzerválja a romák kirekesztését a jogrend

A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok – írja Horváth Aladár.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.