Az 1947-es szétválásig India és Pakisztán egy ország voltak. A 3323 km hosszú határ mentén Wagah-nál van az egyetlen átjárási lehetőség (checkpoint). Az átlagpolgár soha vagy csak ritkán lépheti át ezt a határt - tudatja Supriyo Sen és Najaf Bilgrami indiai és pakisztáni rendezők német filmjének végén a felirat, de arról nem kapunk semmiféle tájékoztatást, hogy anno felkereste ezt a nevezetes helyet maga Michael Palin is, miként arról A Himalája Michael Palinnel című műsorában oly híven be is számol. Nyilvánvalóan látogatása még a helyieknek sem jelentett történelmi sorsfordítót.
Nem így a szlovák-lengyel-ukrán hármas határon fekvő ugyancsak kicsiny település, Telepóc (Osadné) lakói, akik igenis Vladimír Remek, az első csehszlovák űrhajós reménybeli vizitjétől várják sorsuk jobbra fordulását: konkrétan azt, hogy Telepóc (a maga ötéves átlagban ötven temetésével és két keresztelőjével) felkerüljön végre a térképre - mielőtt meghal itt mindenki -, s ha már, akkor egyenest Európáéra. S ezért tenni is készek; elmennek egészen Brüsszelig, ahol a nagyszerű Remek, a Szovjetunió hőse, Csehország és Morvaország Kommunista Pártjának európai parlamenti képviselője kedélyesen megveregeti a vállukat, s belengeti nekik, hogy ha bokros teendői nem korlátozzák (hogy mi a bánat dolga lehet ennek az idiótának? - rejtély), esetleg leugrik hozzájuk. Nem ugrik, pedig egy nagy medvét is csinálnak neki.
Nem mintha az indiai-pakisztáni határon nem az idiotizmus ülne a rosszkor, rossz helyre születők nyakán: a Wagah-t kettéválasztó határ mentén az egyetlen átjárási lehetőség egy kapu. Egy kapu, ami tulajdonképpen két kapu, egy az indiai oldalnál (indiaizászló-mintás), egy a pakisztáni oldalnál (pakisztánizászló-mintás). E két kaput 1959 óta mindennap (naplemente előtt) ünnepélyesen kinyitják, a zászlókat leengedik, és a két ország hadserege táncos műsort ad a kapunyitással kvázi egységessé váló közönségnek, akik a nézőtéren ülve nagyon élvezik az ingyencirkuszt. Csakhogy a kábé háromnegyed órás ceremónia végeztével a kapukat ünnepélyesen bezárják, és mindenki megy a dolgára. Vissza oda, ahonnan jött, pedig a lakosságnak nyilvánvalóan nem lenne ellenére egy esetleges újraegyesülés, hisz - mondják - testvérként tekintenek a túloldalon lakókra. Ám mindez "odafentről" közel sem számít annyit, mint a mindennapi majomparádé.
A Wagah és az Osadné két kiváló dokumentumfilm: a méltókról és méltatlanokról szól mind a kettő, és oly könnyűvé teszik az azonosulást, mintha az természetes volna.
