Tibi bácsi elintézi... címmel vasárnap délutánonként az egyesen új mûsorfolyamot indítottak el a közszolgálati televízió döntnökei. A vállalkozás egyébiránt annyiban tekinthetõ újnak, amennyiben egy újszülöttnek Tibi bácsi új. A régebbi évjáratú médiumfogyasztók emlékezhetnének még Dévényi Tibor egy korábbi próbálkozására, a Három kívánságra, bár igen tanácstalanok lennénk a tekintetben, hogy miért is tennék. De hagyjuk a múltat, s tekintsünk a jelenbe.
A Tibi bácsi elintézi... show-mûsor, van itt minden, mi szemnek, szájnak ingere, színpad, fények, röpdesõ kamera, színes dekorációs nénik, s még a szörfölõkre is gondolva lett, a mûsorválasztást a képernyõ jelentékeny részét diszkréten elfoglaló T betû is elõsegíti. Nem tudom, ki hogy van vele, de nekem a T betûrõl a tanuló gépjármûvezetõk jutnak az eszembe. Ám szó sincs itt tanulómûsorról. Tibi bácsi nem az a kifejezett kezdõ. Tibi bácsi Három kívánságos szakmai múlttal a háta mögött vágott neki az újabb kísérletnek.
A mûsor célközönsége a fiatalság, azon belül is a még fiatalabbak. Az adás keretéül szolgáló többkamerás színházi felvételen is jobbára 6-12 éves naiv, ám ovációra kondicionált palánták töltik meg a nézõteret, akiket úgy manipulálnak a felnõttek, ahogyan Pavlov a kutyákat. A délután középpontjában meglepõ módon Tibi bácsi áll. Ezen valóban csodálkozni illenék, ugyanis Tibi bácsi végsõ soron nem csinál semmit. A fõcímet követõen, melybõl már felsejlenek a sztárság elemei, Tibi bácsi a porondra lép, hosszú kabátot visel, kalapot, amolyan cirkuszos, fehérbohócos dizájnt, már melegítjük a rekeszizmokat, ahogyan a bemondó nénik szokták volt tanácsolni például a Szeszélyes évszakok újabb epizódja elõtt, de hiába minden elõkészület s szándék, igazából nem történik semmi. Attól eltekintve, hogy Tibi bácsi többször is kijelenti, mintegy emlékeztetõül, hogy õ, mármint Tibi bácsi, majd elintézi, hogyÉ
S valóban, amit bekonferál Tibi bácsi, az úgy is lesz. Tibi bácsinak segítõi is akadnak, három színesre festett néni, akik részben a múltbeli kívánságokra utalnak, részben arra az archaikus és már Freud által is feldolgozott prenatális vágyra, hogy az embert, akár mûsorvezetõ, akár vadászgörény-tenyésztõ, mindenképpen három nõ vegye körül. Tibi bácsi erre azt mondhatná, na jó, neki már sikerült, miért ne sikerülhetne másnak is, de ezen a ponton a kialakulóban levõ vitát lezárjuk. A három színes néninek, by the way, nincs semmilyen funkciója, se nem konferansziék, se nem sztriptíztáncosnõk, legfõbb személyiségjegyük az éppen rájuk osztott színvilág. Így hát van narancssárga néni, kék néni és piros néni. Csak hogy a politikai paranoiások is kapjanak valamit a pénzükért.
Ezen a napon Tibi bácsi elõször azt intézte el, hogy Király Linda feltûnjön a képernyõn. Ha én gyerek- vagy felnõttvédelmi szociális munkás lennék, azonnal utánanéznék, milyen traumának lehetett kitéve az az egyén, aki K. L. hangképzéssel kapcsolatos teljesítményére kíváncsi. Ha parancsra tette, ahogyan mondani szokás, teljesen más helyzet. K. L. elõször (felvételrõl) egy amerikaias szonggal örvendeztette meg alsó tagozatos rajongótáborát, majd bekövetkezett, amirõl csak az angyalok álmodnak: K. L. személyesen is megjelent a színpadon. Mert Tibi bácsi elintézte. S ebbõl a teljesítménybõl mit sem von le az a tény, hogy a K. L. márkanevû terméket immáron hosszabb ideje próbálják a menedzserek több-kevesebb sikerrel bevezetni a magyar fogyasztói piacra. Ezután váratlanul egy hagyományos, normálisnak mondható riportbejátszás következett a Csillagok háborúja kapcsán, de ez az üzemzavar csak addig tartott, ameddig meg nem pillanthattuk a színpadon Emiliót. Ha valaki nem tudná, kicsoda valójában Emilió, hát megmondjuk: Emilió. Irtó nagy sztár, talán még K. L.-nél is nagyobb, bár az már tényleg hihetetlen lenne. Tegyük fel, hogy ezen a ponton egy gordoniánus anyuka toppan be a szobába, s azt látja, hogy mûanyagoktól és környezeti hatásoktól védett csemetéje Emiliót bámulja a tévében, ahelyett, hogy hangyatojásokat csodálna. Nos, ennek az anyukának Emilió sorait idéznénk: "Menj tovább, soha ne nézz vissza rám!"
Munkáját befejezvén, Emilió átadta a terepet Norbinak, aki viszont tényleg jót cselekedett, mozgásra bírta az egész gyereksereget, amiért a szülõk és a lakásszomszédok nem lehettek eléggé hálásak az este folyamán. Norbi olyan ügyes, hogy tornázás közben is tud beszélni, bár a tanárok mindig is tiltották az ilyesmit. A gyerekek nem tették szóvá Norbi szövegelését, boldogan ugráltak, nevetgéltek, a mûsor során elõször szívbõl.
Tibi bácsi és a nénik ekkor egy tök tuti kis klipet varázsoltak a mûsorba, amely igen jól ráirányította a közvélemény figyelmét a budapesti nyolckerben található áldatlan állapotokra. Viszont a gordoniánus anyuka, aki közismerten nem lát ki az egójából, és túlfélti a gyereket, ahelyett, hogy belevinné az élet sûrûjébe, ráadásul humorérzéke nuku, nos ez az anyuka e remek kis hazai rapszám közben végérvényesen elhatározta, hogy soha többet nem engedi fogatlan kisgyermekét a televízió közelébe. Mert az éneklõ, húsz körüli bácsi az iskola legjobb csajáról mesélt: Húsznak nézted, ha láttad a fenekét, egyfolytában azon törtem a fejem, hogy valahogy a kezem a bugyijába tegyemÉ
Ahogyan az életben minden, egyszer a Tibi bácsi elintéziÉ is véget ért. Hiszen Tibi bácsi varázsereje is véges. Azoknak pedig, akik aznap délután kalapáccsal törték össze a képernyõt, azt üzenjük: ha írnak Tibi bácsinak, biztosan elintézi, hogy egyszer, a nagyon távoli jövõben igazi gyerekmûsorok is lesznek a Magyar Televízióban.
Pálos György
Tibi bácsi elintézi... M 1, május 9., 17.05
