A nép ópiuma: Tibi bácsi, intézd el!

  • Pálos György
  • 2004. május 20.

Film

Tibi bácsi elintézi... címmel vasárnap délutánonként az egyesen új mûsorfolyamot indítottak el a közszolgálati televízió döntnökei. A vállalkozás egyébiránt annyiban tekinthetõ újnak, amennyiben egy újszülöttnek Tibi bácsi új. A régebbi évjáratú médiumfogyasztók emlékezhetnének még Dévényi Tibor egy korábbi próbálkozására, a Három kívánságra, bár igen tanácstalanok lennénk a tekintetben, hogy miért is tennék. De hagyjuk a múltat, s tekintsünk a jelenbe.

Tibi bácsi elintézi... címmel vasárnap délutánonként az egyesen új mûsorfolyamot indítottak el a közszolgálati televízió döntnökei. A vállalkozás egyébiránt annyiban tekinthetõ újnak, amennyiben egy újszülöttnek Tibi bácsi új. A régebbi évjáratú médiumfogyasztók emlékezhetnének még Dévényi Tibor egy korábbi próbálkozására, a Három kívánságra, bár igen tanácstalanok lennénk a tekintetben, hogy miért is tennék. De hagyjuk a múltat, s tekintsünk a jelenbe.

A Tibi bácsi elintézi... show-mûsor, van itt minden, mi szemnek, szájnak ingere, színpad, fények, röpdesõ kamera, színes dekorációs nénik, s még a szörfölõkre is gondolva lett, a mûsorválasztást a képernyõ jelentékeny részét diszkréten elfoglaló T betû is elõsegíti. Nem tudom, ki hogy van vele, de nekem a T betûrõl a tanuló gépjármûvezetõk jutnak az eszembe. Ám szó sincs itt tanulómûsorról. Tibi bácsi nem az a kifejezett kezdõ. Tibi bácsi Három kívánságos szakmai múlttal a háta mögött vágott neki az újabb kísérletnek.

A mûsor célközönsége a fiatalság, azon belül is a még fiatalabbak. Az adás keretéül szolgáló többkamerás színházi felvételen is jobbára 6-12 éves naiv, ám ovációra kondicionált palánták töltik meg a nézõteret, akiket úgy manipulálnak a felnõttek, ahogyan Pavlov a kutyákat. A délután középpontjában meglepõ módon Tibi bácsi áll. Ezen valóban csodálkozni illenék, ugyanis Tibi bácsi végsõ soron nem csinál semmit. A fõcímet követõen, melybõl már felsejlenek a sztárság elemei, Tibi bácsi a porondra lép, hosszú kabátot visel, kalapot, amolyan cirkuszos, fehérbohócos dizájnt, már melegítjük a rekeszizmokat, ahogyan a bemondó nénik szokták volt tanácsolni például a Szeszélyes évszakok újabb epizódja elõtt, de hiába minden elõkészület s szándék, igazából nem történik semmi. Attól eltekintve, hogy Tibi bácsi többször is kijelenti, mintegy emlékeztetõül, hogy õ, mármint Tibi bácsi, majd elintézi, hogyÉ

S valóban, amit bekonferál Tibi bácsi, az úgy is lesz. Tibi bácsinak segítõi is akadnak, három színesre festett néni, akik részben a múltbeli kívánságokra utalnak, részben arra az archaikus és már Freud által is feldolgozott prenatális vágyra, hogy az embert, akár mûsorvezetõ, akár vadászgörény-tenyésztõ, mindenképpen három nõ vegye körül. Tibi bácsi erre azt mondhatná, na jó, neki már sikerült, miért ne sikerülhetne másnak is, de ezen a ponton a kialakulóban levõ vitát lezárjuk. A három színes néninek, by the way, nincs semmilyen funkciója, se nem konferansziék, se nem sztriptíztáncosnõk, legfõbb személyiségjegyük az éppen rájuk osztott színvilág. Így hát van narancssárga néni, kék néni és piros néni. Csak hogy a politikai paranoiások is kapjanak valamit a pénzükért.

Ezen a napon Tibi bácsi elõször azt intézte el, hogy Király Linda feltûnjön a képernyõn. Ha én gyerek- vagy felnõttvédelmi szociális munkás lennék, azonnal utánanéznék, milyen traumának lehetett kitéve az az egyén, aki K. L. hangképzéssel kapcsolatos teljesítményére kíváncsi. Ha parancsra tette, ahogyan mondani szokás, teljesen más helyzet. K. L. elõször (felvételrõl) egy amerikaias szonggal örvendeztette meg alsó tagozatos rajongótáborát, majd bekövetkezett, amirõl csak az angyalok álmodnak: K. L. személyesen is megjelent a színpadon. Mert Tibi bácsi elintézte. S ebbõl a teljesítménybõl mit sem von le az a tény, hogy a K. L. márkanevû terméket immáron hosszabb ideje próbálják a menedzserek több-kevesebb sikerrel bevezetni a magyar fogyasztói piacra. Ezután váratlanul egy hagyományos, normálisnak mondható riportbejátszás következett a Csillagok háborúja kapcsán, de ez az üzemzavar csak addig tartott, ameddig meg nem pillanthattuk a színpadon Emiliót. Ha valaki nem tudná, kicsoda valójában Emilió, hát megmondjuk: Emilió. Irtó nagy sztár, talán még K. L.-nél is nagyobb, bár az már tényleg hihetetlen lenne. Tegyük fel, hogy ezen a ponton egy gordoniánus anyuka toppan be a szobába, s azt látja, hogy mûanyagoktól és környezeti hatásoktól védett csemetéje Emiliót bámulja a tévében, ahelyett, hogy hangyatojásokat csodálna. Nos, ennek az anyukának Emilió sorait idéznénk: "Menj tovább, soha ne nézz vissza rám!"

Munkáját befejezvén, Emilió átadta a terepet Norbinak, aki viszont tényleg jót cselekedett, mozgásra bírta az egész gyereksereget, amiért a szülõk és a lakásszomszédok nem lehettek eléggé hálásak az este folyamán. Norbi olyan ügyes, hogy tornázás közben is tud beszélni, bár a tanárok mindig is tiltották az ilyesmit. A gyerekek nem tették szóvá Norbi szövegelését, boldogan ugráltak, nevetgéltek, a mûsor során elõször szívbõl.

Tibi bácsi és a nénik ekkor egy tök tuti kis klipet varázsoltak a mûsorba, amely igen jól ráirányította a közvélemény figyelmét a budapesti nyolckerben található áldatlan állapotokra. Viszont a gordoniánus anyuka, aki közismerten nem lát ki az egójából, és túlfélti a gyereket, ahelyett, hogy belevinné az élet sûrûjébe, ráadásul humorérzéke nuku, nos ez az anyuka e remek kis hazai rapszám közben végérvényesen elhatározta, hogy soha többet nem engedi fogatlan kisgyermekét a televízió közelébe. Mert az éneklõ, húsz körüli bácsi az iskola legjobb csajáról mesélt: Húsznak nézted, ha láttad a fenekét, egyfolytában azon törtem a fejem, hogy valahogy a kezem a bugyijába tegyemÉ

Ahogyan az életben minden, egyszer a Tibi bácsi elintéziÉ is véget ért. Hiszen Tibi bácsi varázsereje is véges. Azoknak pedig, akik aznap délután kalapáccsal törték össze a képernyõt, azt üzenjük: ha írnak Tibi bácsinak, biztosan elintézi, hogy egyszer, a nagyon távoli jövõben igazi gyerekmûsorok is lesznek a Magyar Televízióban.

Pálos György

Tibi bácsi elintézi... M 1, május 9., 17.05

Neked ajánljuk

Kártyaszámolás

A film felér egy szerencsejáték-mesterkurzussal, amennyiben nemcsak egy black jack- vagy egy pókerparti lefolyásának logikáját mutatja be és érteti meg már-már tudományos alapossággal, de a nagy tétekben folyó és nagy közönséget vonzó bajnokságok álságos világába is hasonlóan leleplező attitűddel avat be. Viszont a film nem erről szól.

Prága romokban

Lehet szó bármilyen titokban kiszivárgó kódról, nemzetközi összeesküvésről vagy világot fenyegető veszélyről, ha a főhőst nem James Bondnak hívják, a büdzsé aligha érheti el a több száz millió dollárt. 

Halandó érzékiség

A galériák nyári kiállításai sokszor az úgynevezett „könnyed” témákra fókuszálnak – a fő sláger a növényvilág. Az idén három ilyen kiállítással is találkozhattunk, de mind különböző módon közelítette meg a tárgyát.

Bartóki billentés

  • Csabai Máté

Ha volna időgépem, biztos visszamennék, hogy halljam Bach orgonajátékát, Beethovent és Lisztet a zongoránál, na meg Bartók Bélát. Utóbbi – ha nem is élőben való – meghallgatásához elég egy egyszerűbb masina is: a nevezetes „barna lemezeken” ugyanis bárki megismerkedhet azzal, hogyan billentett a mester: az 1982-ben megjelent tizenhárom korongon Scarlattitól Beethovenen át Kodályig és persze a saját műveiig végigzongorázza a zenetörténet tetemes részét.

Hajókórház a járványszigetnél

Szőcs Petra csaknem tíz éve megjelent első verseskötetét annak szürreális, groteszk, fantasztikumba hajló stílusa tette emlékezetessé. A Kétvízközben bármi megtörténhetett, különösebbnél különösebb családtagok bukkantak föl, és a beszélő, ha úgy tartotta kedve, kiugrott a harmadik emeletről a szemetes­zsákkal. 

Kint is, bent is

Hogyan egyeztethető össze a szépség- és divatipar túlszexualizált világa a feminista, kapitalizmuskritikus megnyilvánulásokkal? Mennyiben mutathat fel hiteles elbeszélői pozíciókat annak a szerzőnek az első kötete, akinek írói tevékenysége eddig legfeljebb Instagram-posztokban nyilvánult meg? 

Palackposta a porból

Izgalmasan telt a múlt hét: a magyar közélet jobbára az ország miniszterelnökének nagy pillanatával volt elfoglalva. E nagy pillanat pedig Dallas egén ragyogott fel, amikor is Orbán beszédet mondhatott a republikánosok idei nagy összeröffenésén. Fél Amerika hegyezte a fülét, hogy mit akarhat ez a furcsa idegen! A Hungarian cowboy! Vagy nem hegyezte, mármint nem a fél Amerika hegyezte, csak néhány ebédidőben arra lófráló bámész alak, akinek tényleg nem volt dolga.

Caligula lova

Lázár János miniszter korábbi sofőrje, a vasárnap megválasztott mártélyi polgármester, Ambrus István dolgozni is akar. „El kell kezdeni dolgozni. Van mit csinálni Mártélyon” – idézte az időközi választás győztesét a Promenad24 nevű kormánypárti híroldal.

A didergő király

A létező orbánizmusban embernek, állatnak sem egyszerű az élete, de most a fák is rá fognak baszni. Meg mindenki más. Mondjuk fának sosem volt jó lenni a hazában, de most, hogy Orbán Viktor pánikba esett a fenyegető energiakrízis miatt, vagy legalábbis úgy tett, mintha abba esett volna, tényleg elkezdhetnek rettegni.

Demagógiára demagógia

Belátom, a politikusoknak nehezebb hallgatniuk, mint az egyszerű halandónak, mivel tőlük folyamatos reakciót vár el a választóközönségük. Különösen akkor, ha „helyzet” adódik, például amikor a kormány kellemetlen intézkedésekkel traktálja a népét. Még akkor is, ha hatalomra kerülve maguk is hasonló lépé­sek­re kényszerültek volna, pedig ilyenkor talán bölcsebb volna hallgatni.