Az űrutazás mára természetes dolog, nem hétköznapi ugyan, még mindig misztikus egy kicsit, de nem rendülünk meg tőle, hisz már milliárdos fajankók is befizethetnek rá, s valamelyik Szojuz fölviszi őket egy körre. Mehetnénk mi is, ez már nem sci-fi. Hány űrhajós film fut napjaink mozijában?
De vajon ennyire természetes dolog-e mindez a valódi űrhajósoknak is? Most elmesélik. Ülnek egy szobában, s mondják. Aztán persze kitágul a világmindenség, s e film horizontja is; lélegzetelállító képeken ismerjük fel, hogy oly kedvelt fikciós filmjeink nem is jártak annyira messze a valóságtól. Inkább közel, ha nem tűnik ez kicsit eufemisztikusnak odafenn. A névtelennek látszó hősök pedig elmesélik, hogy mi mindenen mentek keresztül égen és földön, s mondókájuk bizony megerősít néhány régi keletű összeesküvés-elméletet, a sok közül például azt, hogy a ruszkik kábítószereket próbáltak ki ezeken a szerencsétleneken, s többen teljesen bele is golyóztak a kísérletekbe. Ugyanakkor részesei lehetünk egy másfajta kísérletnek is, melynek során agyonképzett, de végső soron mégiscsak egyszerű katonaemberek próbálják szavakba önteni a földlakóknak oly elképzelhetetlen élményt, az űrutazást. De arra sajnálatosan ebből a filmből sem kapunk megnyugtató választ, hogy vajon Kubaszov lába tényleg olyan büdös volt-e.
