"A társalgás művészete" - Greg Graffin, Bad Religion

  • - greff -
  • 2000. augusztus 10.

Film

Magyar Narancs: Felidéznéd azt az időt, amikor a Bad Religion elindult a pályán? Milyen volt az amerikai punkszíntér a nyolcvanas évek elején, mi jelentette a fő inspirációt?
Magyar Narancs: Felidéznéd azt az időt, amikor a Bad Religion elindult a pályán? Milyen volt az amerikai punkszíntér a nyolcvanas évek elején, mi jelentette a fő inspirációt?

Greg Graffin: Azt hiszem, elfogult vagyok, hiszen akkor még csak tizenöt éves voltam, egy gyerek, és gyermekként az embert minden egyes dolog fel tudja izgatni - márpedig az az idő nagyon izgalmasnak tűnt számomra. A punkzenekarok teljesen ismeretlenek voltak, a színtér kifejezetten zárt és apró volt, a klubok pedig, ahol ezek a zenekarok játszhattak, nagyon aktívak. A fő inspirációt leginkább maga a társadalmi színtér jelentette, ott volt például a rendőrségi brutalitás, amely állandó fenyegetést jelentett minden egyes koncertünkön: a rendőrség folytonosan megjelent, és leállította a bulikat, mindez pedig arra ösztönzött minket, hogy az elnyomás ellen énekeljünk.

MN: A szövegeidben eddig szüntelenül reflektáltál Amerika kisebb-nagyobb problémáira, változásaira, s minthogy új lemezetek a The New America címet viseli, érdekelne, hogy miben látod a megújulást?

GG: Nos, a lemezen ez egy kérdés, miszerint létezik-e egy Új Amerika? Én nem vagyok biztos abban, hogy igen. Amerika minden szemetet át kíván hozni a huszadik századból az új millenniumba, de én nem hiszem, hogy ez megtehető. Ki kell gondolnunk, mi az, amit jobb, ha hátrahagyunk a történelemnek, és mi az, amit magunkkal kell vinnünk. Úgy gondolom, hogy minden az oktatásnál kezdődik, s az emberek sokkal tanulatlanabbak ma, mint bármikor korábban, nem beszélve a szegénységben élő fiatalokról, akikből szintén sokkal több van napjainkban, mint eddig valaha. Úgyhogy igen sok munkát kell még elvégeznünk.

MN: Nekem úgy tűnik, hogy az utóbbi pár évben felbukkant punkzenekarok már nem tekintik alkalmas formának ezt a muzsikát a magvasabb eszmék vagy egyáltalán azt értékelhető gondolatok tolmácsolásához. Te mit gondolsz erről?

GG: Én ezt nem hiszem el. Szerintem a punk az egyetlen terület, ahol komoly eszmékre bukkanhatsz. Csak hát túl sok olyan zenekar van, amely nem törődik ezzel, talán mert híresebbek akarnak lenni, vagy valami ilyesmi. A hírnév számomra viszont nem lényeges, nekem egyedül a mondanivaló minősége számít.

MN: Ez sejthető, hiszen te sok mindenre próbálod ráirányítani a hallgatóid figyelmét a szövegeiddel éppúgy, mint mondjuk a weboldalatokon keresztül. Hogyan tapasztalod, van ennek eredménye?

GG: Bármikor, ha megnézem az e-mailjeimet, százszámra kapom az üzeneteket, és azokban az emberek megköszönik, hogy elgondolkodtattam őket, vagy hogy segítettem őket ebben, netán hogy megmutattam: léteznek a gondolkodásnak másféle módjai is, amelyeket mindazonáltal el kell fogadni. Úgyhogy feltétlenül működik a dolog.

MN: Azzal az (inkább félre)értelmezéssel szemben, amely a látványos, színes külsőségekben látja, szerinted mi az, amitől ma valaki "punk"-nak számít?

GG: Nos, a punk az, ahogyan gondolkozol, úgyhogy akár már azáltal is punk lehetsz, hogy valami olyasmit vetsz fel, ami nem népszerű. Ez a punk. Aztán meg kell kísérelni a dolgot működővé varázsolni, törekedni kell arra, hogy kiváló légy a társalgás művészetében.

MN: Az iménti sajtótájékoztatón meséltél egy érdekes akciótokról: egy pályázatról, ahol is a nyertest ösztöndíjjal támogatjátok tudományos kutatómunkájában. Szerinted az is a punk eszmeiségének a része, hogy egy efféle dolog mögött sorakozzatok fel?

GG: Igen, hogyne, hiszen ez valami olyasmi, amit más zenekar nem csinál.

MN: Végezetül megfogalmaznád a Bad Religion legfőbb üzenetét?

GG: Kételkedj a hatalomban!

- greff -

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Levél egy távoli galaxisból

Mészáros Lőrinc olyan, mint a milói Vénusz. De már nem sokáig. Ő sem valódi, s róla is hiányzik ez-az (nem, a ruha pont nem). De semmi vész, a hiány pótlása folyamatban van, valahogy úgy kell elképzelni, mint a diósgyőri vár felújítását, felépítik vasbetonból, amit lecsupáltak a századok. Mészáros Lőrincnek a története hiányos, az nem lett rendesen kitalálva.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.