"A társalgás művészete" - Greg Graffin, Bad Religion

  • - greff -
  • 2000. augusztus 10.

Film

Magyar Narancs: Felidéznéd azt az időt, amikor a Bad Religion elindult a pályán? Milyen volt az amerikai punkszíntér a nyolcvanas évek elején, mi jelentette a fő inspirációt?
Magyar Narancs: Felidéznéd azt az időt, amikor a Bad Religion elindult a pályán? Milyen volt az amerikai punkszíntér a nyolcvanas évek elején, mi jelentette a fő inspirációt?

Greg Graffin: Azt hiszem, elfogult vagyok, hiszen akkor még csak tizenöt éves voltam, egy gyerek, és gyermekként az embert minden egyes dolog fel tudja izgatni - márpedig az az idő nagyon izgalmasnak tűnt számomra. A punkzenekarok teljesen ismeretlenek voltak, a színtér kifejezetten zárt és apró volt, a klubok pedig, ahol ezek a zenekarok játszhattak, nagyon aktívak. A fő inspirációt leginkább maga a társadalmi színtér jelentette, ott volt például a rendőrségi brutalitás, amely állandó fenyegetést jelentett minden egyes koncertünkön: a rendőrség folytonosan megjelent, és leállította a bulikat, mindez pedig arra ösztönzött minket, hogy az elnyomás ellen énekeljünk.

MN: A szövegeidben eddig szüntelenül reflektáltál Amerika kisebb-nagyobb problémáira, változásaira, s minthogy új lemezetek a The New America címet viseli, érdekelne, hogy miben látod a megújulást?

GG: Nos, a lemezen ez egy kérdés, miszerint létezik-e egy Új Amerika? Én nem vagyok biztos abban, hogy igen. Amerika minden szemetet át kíván hozni a huszadik századból az új millenniumba, de én nem hiszem, hogy ez megtehető. Ki kell gondolnunk, mi az, amit jobb, ha hátrahagyunk a történelemnek, és mi az, amit magunkkal kell vinnünk. Úgy gondolom, hogy minden az oktatásnál kezdődik, s az emberek sokkal tanulatlanabbak ma, mint bármikor korábban, nem beszélve a szegénységben élő fiatalokról, akikből szintén sokkal több van napjainkban, mint eddig valaha. Úgyhogy igen sok munkát kell még elvégeznünk.

MN: Nekem úgy tűnik, hogy az utóbbi pár évben felbukkant punkzenekarok már nem tekintik alkalmas formának ezt a muzsikát a magvasabb eszmék vagy egyáltalán azt értékelhető gondolatok tolmácsolásához. Te mit gondolsz erről?

GG: Én ezt nem hiszem el. Szerintem a punk az egyetlen terület, ahol komoly eszmékre bukkanhatsz. Csak hát túl sok olyan zenekar van, amely nem törődik ezzel, talán mert híresebbek akarnak lenni, vagy valami ilyesmi. A hírnév számomra viszont nem lényeges, nekem egyedül a mondanivaló minősége számít.

MN: Ez sejthető, hiszen te sok mindenre próbálod ráirányítani a hallgatóid figyelmét a szövegeiddel éppúgy, mint mondjuk a weboldalatokon keresztül. Hogyan tapasztalod, van ennek eredménye?

GG: Bármikor, ha megnézem az e-mailjeimet, százszámra kapom az üzeneteket, és azokban az emberek megköszönik, hogy elgondolkodtattam őket, vagy hogy segítettem őket ebben, netán hogy megmutattam: léteznek a gondolkodásnak másféle módjai is, amelyeket mindazonáltal el kell fogadni. Úgyhogy feltétlenül működik a dolog.

MN: Azzal az (inkább félre)értelmezéssel szemben, amely a látványos, színes külsőségekben látja, szerinted mi az, amitől ma valaki "punk"-nak számít?

GG: Nos, a punk az, ahogyan gondolkozol, úgyhogy akár már azáltal is punk lehetsz, hogy valami olyasmit vetsz fel, ami nem népszerű. Ez a punk. Aztán meg kell kísérelni a dolgot működővé varázsolni, törekedni kell arra, hogy kiváló légy a társalgás művészetében.

MN: Az iménti sajtótájékoztatón meséltél egy érdekes akciótokról: egy pályázatról, ahol is a nyertest ösztöndíjjal támogatjátok tudományos kutatómunkájában. Szerinted az is a punk eszmeiségének a része, hogy egy efféle dolog mögött sorakozzatok fel?

GG: Igen, hogyne, hiszen ez valami olyasmi, amit más zenekar nem csinál.

MN: Végezetül megfogalmaznád a Bad Religion legfőbb üzenetét?

GG: Kételkedj a hatalomban!

- greff -

Figyelmébe ajánljuk

Mint a moziban

Fene se gondolta volna néhány hete, hogy az egyik központi kérdésünk idén januárban az lesz, hogy melyik magyar filmet hány százezren látták a mozikban. Dúl a számháború, ki ide, ki oda sorol ilyen-olyan mozgóképeket, de hogy a magyar film nyer-e a végén, az erősen kérdéses továbbra is.

Talaj

Thomas érzékeny kisfiú, nem kamaszodik még, mint az első szőrszálak megjelenésére türelmetlenül várakozó bátyjai. Velük nem akar játszani, inkább az udvaron egy ki tudja, eredetileg milyen célt szolgáló ládában keres menedéket, s annak résein át figyeli a felnőtteket, szülei élénk társasági életét, vagy kedvenc képregényét lapozgatván a szintén még gyerek (bár történetesen lány) főszereplő helyébe képzeli magát, és sötét ügyekben mesterkedő bűnözőkkel küzd meg.

Felszentelt anyagpazarlás

Ha a művészet halhatatlan, halandó-e a művész? Tóth László (fiktív) magyar építész szerint láthatóan nem. Elüldözhetik itthonról a zsidósága miatt, és megmaradt szabadságát is elvehetik az új hazában, elszakíthatják a feleségétől, eltörhetik az orrát, ő akkor sem inog meg. Hiszen tudja, hogyha őt talán igen, az épületeit nincs olyan vihar, mely megtépázhatná.

Törvénytelen gyermekek

Otylia már várandós, amikor vőlegénye az esküvő előtt elhagyja, így lánya, Rozela házasságon kívül születik. Később Rozela is egyedül neveli majd saját gyermekeit. A három nővér, Gerta, Truda és Ilda egy észak-lengyelországi, kasubföldi faluban élnek anyjukkal, az asszony által épített házban.

Átverés, csalás, plágium

Az utazó kiállítást először 2020-ban Brüsszelben, az Európai Történelem Házában rendezték meg; a magyarországi az anyag harmadik, aktualizált állomása. Az eredetileg Fake or Real címen bemutatott kiállítás arra vállalkozik, hogy „féligazságok és puszta kitalációk útvesztőjében” megmutassa, feltárja a tényeket, az igazságot, amihez „követni kell a fonalat a labirintus közepéig”. A kiállítás installálása is követi a labirintuseffektust, de logikusan és érthetően.

Kire ütött ez a gyerek?

Az 1907-ben született dráma eredetiben a The Playboy of the Western World címet viseli. A magyar fordításokhoz több címváltozat is született: Ungvári Tamás A nyugati világ bajnokának, Nádasdy Ádám A Nyugat hősének fordította, a Miskolci Nemzeti Színházban pedig Hamvai Kornél átültetésében A Nyugat császáraként játsszák.

2 forint

„Újabb energiaválság felé robog Európa, ebből kellene Magyarországnak kimaradni, ami nem könnyű, hiszen ami most a magyar benzinkutakon történik, az már felháborító, sőt talán vérlázító is” – e szavakkal indította Orbán Viktor a beígért repülőrajtot indiai kiruccanása után. Hazatérve ugyanis a miniszterelnök szembesült egynémely adatsorral, meg leginkább azzal, hogy, a legendás Danajka néni szavaival élve, „drágulnak az árak”. Az üzemanyagé is.

Kiárusítás

Lassan másfél éve szivárgott ki, hogy az állam egy olyan arab befektetőnek, Mohamed Alabbarnak adná Budapest legértékesebb egybefüggő belterületét, a Rákosrendezőt, aki mindenféle felhőkarcolót képzel oda, egyebek mellett a Hősök tere látképébe belerondítót is.

24 óra

„Megállapodást kellene kötnie. Szerintem tönkreteszi Oroszországot azzal, ha nem köt megállapodást – mondotta Trump elnök a beiktatása utáni órákban Vlagyimir Putyinról, majd hozzátette azt is, hogy „szerintem Oroszország nagy bajba kerül”. Trump azt is elárulta, hogy telefonbeszélgetést tervez az orosz elnökkel, de még nem tudja, mikor. Nemrég azt is megjegyezte, hogy Oroszország egymillió embert veszített az Ukrajna ellen indított háborújában. (Ez a szám az orosz áldozatok felső becslése.)

A Menhir

Bár soha nem jutott a hatalom közelébe, mérgező jelenlétével így is át tudta hangolni a francia közgondolkodást. Több mint fél évszázadig volt elmaradhatatlan szereplője a politikai életnek. Újrafazonírozott pártját lánya, Marine Le Pen, eszmei hagyatékát az alt-right francia letéteményese, Éric Zemmour viszi tovább.

Nehogy elrabolják

Huszonéves nőként lett vizsgáló a magyar rendőrségen, és idővel kivívta férfi kollégái megbecsülését. Már vezetői beosztásban dolgozott, amikor az ORFK-hoz hívták; azt hitte, szakmai teljesítményére figyeltek fel – tévedett. Patócs Ilona A nyomozó című könyve nem regény, hanem egy karrier és egy csalódás dokumentuma.