"A társalgás művészete" - Greg Graffin, Bad Religion

  • - greff -
  • 2000. augusztus 10.

Film

Magyar Narancs: Felidéznéd azt az időt, amikor a Bad Religion elindult a pályán? Milyen volt az amerikai punkszíntér a nyolcvanas évek elején, mi jelentette a fő inspirációt?
Magyar Narancs: Felidéznéd azt az időt, amikor a Bad Religion elindult a pályán? Milyen volt az amerikai punkszíntér a nyolcvanas évek elején, mi jelentette a fő inspirációt?

Greg Graffin: Azt hiszem, elfogult vagyok, hiszen akkor még csak tizenöt éves voltam, egy gyerek, és gyermekként az embert minden egyes dolog fel tudja izgatni - márpedig az az idő nagyon izgalmasnak tűnt számomra. A punkzenekarok teljesen ismeretlenek voltak, a színtér kifejezetten zárt és apró volt, a klubok pedig, ahol ezek a zenekarok játszhattak, nagyon aktívak. A fő inspirációt leginkább maga a társadalmi színtér jelentette, ott volt például a rendőrségi brutalitás, amely állandó fenyegetést jelentett minden egyes koncertünkön: a rendőrség folytonosan megjelent, és leállította a bulikat, mindez pedig arra ösztönzött minket, hogy az elnyomás ellen énekeljünk.

MN: A szövegeidben eddig szüntelenül reflektáltál Amerika kisebb-nagyobb problémáira, változásaira, s minthogy új lemezetek a The New America címet viseli, érdekelne, hogy miben látod a megújulást?

GG: Nos, a lemezen ez egy kérdés, miszerint létezik-e egy Új Amerika? Én nem vagyok biztos abban, hogy igen. Amerika minden szemetet át kíván hozni a huszadik századból az új millenniumba, de én nem hiszem, hogy ez megtehető. Ki kell gondolnunk, mi az, amit jobb, ha hátrahagyunk a történelemnek, és mi az, amit magunkkal kell vinnünk. Úgy gondolom, hogy minden az oktatásnál kezdődik, s az emberek sokkal tanulatlanabbak ma, mint bármikor korábban, nem beszélve a szegénységben élő fiatalokról, akikből szintén sokkal több van napjainkban, mint eddig valaha. Úgyhogy igen sok munkát kell még elvégeznünk.

MN: Nekem úgy tűnik, hogy az utóbbi pár évben felbukkant punkzenekarok már nem tekintik alkalmas formának ezt a muzsikát a magvasabb eszmék vagy egyáltalán azt értékelhető gondolatok tolmácsolásához. Te mit gondolsz erről?

GG: Én ezt nem hiszem el. Szerintem a punk az egyetlen terület, ahol komoly eszmékre bukkanhatsz. Csak hát túl sok olyan zenekar van, amely nem törődik ezzel, talán mert híresebbek akarnak lenni, vagy valami ilyesmi. A hírnév számomra viszont nem lényeges, nekem egyedül a mondanivaló minősége számít.

MN: Ez sejthető, hiszen te sok mindenre próbálod ráirányítani a hallgatóid figyelmét a szövegeiddel éppúgy, mint mondjuk a weboldalatokon keresztül. Hogyan tapasztalod, van ennek eredménye?

GG: Bármikor, ha megnézem az e-mailjeimet, százszámra kapom az üzeneteket, és azokban az emberek megköszönik, hogy elgondolkodtattam őket, vagy hogy segítettem őket ebben, netán hogy megmutattam: léteznek a gondolkodásnak másféle módjai is, amelyeket mindazonáltal el kell fogadni. Úgyhogy feltétlenül működik a dolog.

MN: Azzal az (inkább félre)értelmezéssel szemben, amely a látványos, színes külsőségekben látja, szerinted mi az, amitől ma valaki "punk"-nak számít?

GG: Nos, a punk az, ahogyan gondolkozol, úgyhogy akár már azáltal is punk lehetsz, hogy valami olyasmit vetsz fel, ami nem népszerű. Ez a punk. Aztán meg kell kísérelni a dolgot működővé varázsolni, törekedni kell arra, hogy kiváló légy a társalgás művészetében.

MN: Az iménti sajtótájékoztatón meséltél egy érdekes akciótokról: egy pályázatról, ahol is a nyertest ösztöndíjjal támogatjátok tudományos kutatómunkájában. Szerinted az is a punk eszmeiségének a része, hogy egy efféle dolog mögött sorakozzatok fel?

GG: Igen, hogyne, hiszen ez valami olyasmi, amit más zenekar nem csinál.

MN: Végezetül megfogalmaznád a Bad Religion legfőbb üzenetét?

GG: Kételkedj a hatalomban!

- greff -

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.