Freud összepisilné magát az örömtől

  • - kg -
  • 2015. július 18.

Film

Aki még nem látta, rohanjon megnézni az Agymanókat, amely eddig magasan az év legjobb filmje. A Pixar mesterei most a tudatalatti mélyére rajzolták be magukat.

Az utóbbi időkben kezdtek elmaradozni a Pixar neve mellől a „korszakalkotó”, a „revelatív” és az „übercuki” jelzők, s bár ez utóbbit bizonyára maguk az animációs guruk is megkönnyebbüléssel fogadták, hisz mindnek volt gyerekszobája, a közszeretet lanyhulását nyilván ők is érzékelték. A jó hír, hogy néhány kisebb botlás után ismét régi fényében tündököl a márka, s ehhez nem kellett más, mint a cégen belüli jolly joker: Pete Docter, a Szörny Rt. és a Fel! szülőatyja.

false

Az Agymanók tanúsága szerint a mi drága Docterünk nemcsak tudja, hogy mi játszódik egy erősen cse­peredő kislány fejében, de a maga „korszakalkotó”, „revelatív” és „über­c*ki” módján meg is mutatja a részleteket. Elkészült hát örök kedvencünk, az emberi testben játszódó Fantasztikus utazás párdarabja, azzal a számottevő különbséggel, hogy Pixaréknál az emberi elme legbelsőbb termeiben járunk és a rezidens érzelmek – konkrétan Derű, Bánat, Harag, Majré és Undor barátocskáink – játsszák a főszerepet.

false

Az Agymanók az első film, mely Freudból is előhozná a Pixar-grupit, mert akárhogy is nézzük, mégiscsak egy gyermeki lélek működése van itt felboncolva színpompás technicolorban, rózsaszín képzelt baráttal. Míg kívül a kis Riley első kamaszfájásaival birkózik, belül a lelki tájak és rezdülések rajzolódnak ki, mintha egy egyszerre meseszép és lidérces Disney-vidámparkban barangolnánk.

Alighanem az Agymanók az első Pixar-film, mely nemcsak hat a tudatalattira, de meg is mutatja azt – hát, elég setét egy hely, nem vitás. A kis Freud viszont biztos összepisilné magát az örömtől meg a 3D-től.

A Fórum Hungary bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

Népi hentelés

Idővel majd kiderül, hogy valóban létezett-e olyan piaci rés a magyar podcastszcénában, amelyet A bűnös gyülekezet tudott betölteni, vagy ez is olyasmi, ami csak elsőre tűnt jó ötletnek.

A hiány

László Károly, a háborút követően Svájcban letelepedett műgyűjtő, amikor arról kérdezték, miért nem látogat vissza Auschwitzba, azt válaszolta, hogy azért, mert nem szereti a nosztalgiautakat.

Fagin elsápad

Pong Dzsun Ho társadalmi szatírái, Guillermo del Toro árvái, vagy épp Taika Waititi szeretnivalón furcsa szerzetei – mindegy, merre járunk, a kortárs filmben lépten-nyomon Charles Dickens hatásába ütközünk.

Vörös posztó

Ismertem valakit, aki egy stroke-ból kigyógyulva különös mellékhatással élt tovább: azt mondta, amit gondolt. Jót, rosszat, mindenkinek bele a szemébe, rosszindulat, számítás és óvatoskodás nélkül. Nehéz volt vele találkozni, mindig ott volt a veszély, hogy mint egy kegyetlen tükörben, hirtelen meglátjuk valódi önmagunkat. De jó is volt vele találkozni, mert ha megdicsért valakit, az illető biztos lehetett benne, hogy úgy is gondolja.

Szeplőtelen fogantatás mai köntösben

Bullshit munkahelyen vesztegelsz, ahol ráadásul csip-csup kiszolgáló feladatokkal is téged ugráltatnak, csak azért, mert nő vagy? Kézenfekvő menekülési útvonalnak tűnik, hogy elmész „babázni”. Persze ha nincs férjed vagy barátod, a dolog kicsit bonyolultabb – de korántsem lehetetlen.

Realista karikatúrák

Tizenkilenc kortárs szerző írta meg, mit jelentett az elmúlt egy-két évtizedben Magyarországon felnőni. Változatos a névsor: van pályakezdő és többkötetes író, eddig elsősorban költőként vagy gyerek- és ifjúsági könyvek szerzőjeként ismert alkotó is.

Jövő idő

A politikai pártokat nem szokás szeretni Magyarországon, mi tagadás, a pártok adtak s adnak is okot erre jócskán.