„A saját fenekemet választottam” - Ole Giaever filmrendező, színész

Film

Tisztára, mintha magát alakítaná, de nem, a Magam ura természetbe elvonuló hőse nem azonos vele – állítja a meztelen terepfutást művészi fokra emelő főszereplő-rendező. A héten mozikba kerülő film mindenesével e-mailben váltottunk szót.

Magyar Narancs: Igaz, hogy öt év alatt leforgatott 260 rövidfilmet?

Ole Giaever: Attól tartok, igen. Csak úgy ontottam a rövidfilmeket. A Magam ura társrendezője volt a tettestársam. Egy hétig zúztuk egy évben, de egy-egy ilyen hét során több mint ötven kisfilmet hoztunk össze. Az ötleteléstől a forgatáson át a vágásig minden erre az egy hétre esett. Majd a rá következő évben újra. Így ment ez öt éven át. Remekül szórakoztunk, különösen azon, hogy a legagyamentebb ötletekből lettek a legszórakoztatóbb etűdök. Ez éppenséggel tanulságnak sem volt utolsó.

MN: A Magam ura egyik emlékezetes jelenetében deréktól lefelé anyaszült meztelenül szeli át a vadont. Nem túl elterjedt relaxációs gyakorlat – másoknak is ajánlaná?

OG: Valóban lélekemelő volt, úgy is mondhatnám, eljött a szabadság pillanata. Ez még akkor is igaz, ha legalább 15 stábtag árgus tekintete kísért az utamon. De végül is így jöttünk a világra, nem igaz? Meg hát már sok ezer évvel ezelőtt is így közlekedtünk, igaz, akkoriban még jóval több szőr borította a testünket.

false

MN: Egy kis meztelenkedés az egy dolog, de a film marketingjének is az ön fedetlen ülepe a központi eleme…

OG: Nézze, valahogy találnunk kellett egy vezérmotívumot. Kiválogattam tíz fotót a filmből, ezeket küldtem tovább a produceremnek és a forgalmazónak. A meztelen fenekes kép is köztük volt. Persze tudtam én, hogy melyikre fognak ráharapni, én magam is a saját fenekemet választottam volna, de nem akartam egyedül viselni a döntés felelősségét.

MN: Még 40 sincs, de egy olyan alakot játszik, aki mintha már most kapuzárási pánikban szenvedne. Norvégiában ennyivel előbb jön a kapuzárási pánik?

OG: Odáig azért nem mennék el, hogy azt állítsam, a filmbeli srác kapuzárási pánikban szenved, ennél szerintem általánosabb a képlet. Martin valami olyat él át, amin előbb vagy utóbb mindenki keresztülmegy, amikor valami nagy horderejű dolog hatására az élete kizökken a megszokott kerékvágásból. Új városba költözöl, új melód lesz, megbetegszel, beleszeretsz valakibe, gyereked lesz, vagy valaki, aki közel állt hozzád, meghal – ilyesmikre gondolok. Martin is valami hasonlón esik át, s igyekszik megtalálni önmagát. De a film nem azért készült, mert a rendezője, azaz jómagam, a saját válságát szerette volna kikezelni. Az utóbbi tíz évben megkíméltek a nagyobb válságok.

MN: A személyes kitárulkozás karriernek sem utolsó: honfitársa, Karl Ove Knausgård hat regényt szentelt a saját életének, s a nagy kitárulkozások közepette ünnepelt irodalmi sztár lett. Lát hasonlóságot Knausgård munkássága és a filmje közt?

false

OG: Knausgård nagy tisztelője vagyok; az őszintesége, a kompromisszumokkal szem­beni zéró toleranciája lefegyverző. Amikor Knaus­gård magáról ír, egy olyan alakról beszél, aki elidegenedett attól, ami hétköznapi élet címszó alatt körülveszi – ha valamiben, ebben a filmem főszereplője és ő rokon lelkek. Akkor vannak elemükben, ha a saját belső világukba merülhetnek.

MN: Akkor most már csak azt mondja meg, miért tiltották be a norvégok a Brian életét?

OG: A nemzeti filmcenzorok istenkáromlónak tartották, ezért nem engedték anno bemutatni. Azt hiszem, a nemzeti filmcenzorok nem álltak kétszer sorba, amikor a humort osztogatták. Ma már ilyen nem történhetne meg.

Magam ura

Semmiség az egész: egy szolid, jól táplált norvég fiatalember elindul, hogy egy kis vadontúrával enyhítsen a lét elviselhetetlen könnyűségén. Kitörni a feleség-gyerek-munkahely Bermuda-háromszögből, a boltoslány kívánatos nedvességéről fantáziálni és békákat nézegetni testközelből, meztelenül futkosni és Alphaville-t hallgatni, amikor senki sem lát, s minden percben, folyton-folyvást az élet folyásáról agyalni. Pereg a belső film, ki tudja, hol áll meg?

Van tehát egy elvonult, pirospozsgás merengőnk, de nem csak iPhone jár hozzá szé­ria­tartozékként, hanem egy belső hang is, mely van annyira hangos, hogy a néző is értesüljön hősünk lelkének minden rezdüléséről. Noha a csábítás nagy, az önsajnálat bugyrait ügyesen kerülgeti, a „mi fáj, gyere, mesélj” minden bokorban ott leselkedő csapdája mellett magabiztosan lavíroz el a film. A pátoszhegyek megmászását sem itt, hanem egy másik extrémsport-filmben kell keresni. A tét sem akkora, hogy indokolná a túlzott drámázást: kis sajgás a nagy jómódban – ez van itt dokumentálva. Semmiség az egész, de épp e kicsiség vállalása teszi szimpatikussá az egész vállalkozást. Meg persze az Alphaville Forever Youngjának rég várt bevonulása a filmtörténetbe. Csak az A-ha meg ne tudja!

Forgalmazó: Cinefil Co, magyarhangya

 

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

Eli Sarabi kiszabadult izraeli túsz: Az antiszemitizmus most még erősebb, mint az elmúlt évtizedek alatt bármikor

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.