Manapság divat az életre úgy tekinteni, mint pánikra okot adó helyzetek gazdag tárházára. Van kapunyitási és -zárási pánik, középkorúak számára kifejlesztett pánik, és nyilván előközépkorú, ill. kapuzárást megelőző élethelyzetre alkalmazható pánik is – az életet pánikhelyzetek sorozatának tekintő aktor pedig nem akar az lenni, ami, nem akar ott lenni, ahol, és főleg nem úgy, ahogy. A pánikelméletnek magát önfeledten átadó ember mindig az aktuális és pszichológiailag ügyesen körülírt pánikhelyzettel van viszonyban, nem saját magával.
Itt most középkorúság felé közelítő, unalmas jólétüket magánéleti bonyodalmakkal elrontani igyekvő emberek sajnálják magukat élvezettel. Csupa rendezett egzisztencia, gyerek(ek), a válás folyamatban, láthatás és elköltözés a fő élettémák. És nem tudják, hogy most kezdődik valami, vagy inkább múlik elfele.
Mivel ún. vígjátékot látunk, ún. vicces helyzetek is vannak az ún. filmben. Egy amúgy vallási fanatikus ifjú hölgy vibrátort felejt a válása alkalmából a másik nem társaságát egyre hevesebben kereső főhős kocsijában. Annak kiskamasz lánya rábukkan a tárgyra, így a szintén kiskamasz, bár harmincas apuka magyarázkodni kényszerül jövendőbeli exe előtt. Ül egymással szemben két alulöltözött felnőtt. Azt verbalizálják, hogy a milyen micsodájukat a másik milyen mijébe hogyan helyeznék bele. Egyre hevültebben ecsetelik, majd némi lihegések közepette (úgy tűnik) át is élik a fantáziát – de nemhogy a másikhoz, még magukhoz sem nyúlnak. No, ilyen a film is.
Forgalmazza az ADS Service
