Film

Amerikai mesterlövész

  • - kg -
  • 2015. március 26.

Film

Noam Chomsky (86) elment megnézni Clint Eastwood (84) új filmjét, és amit látott, az olyannyira elborzasztotta, hogy nem is tartotta magában a véleményét. De mit is látott a filmekről viszonylag ritkán nyilatkozó prof? Látott egy nagydarab texasit, egy Chris Kyle nevű mester­lövészt, a hős Navy SEAL-t, aki az amerikai hadviselés történetében mindenki másnál többször talált célba: mintegy 160 iraki felkelőt lőtt agyon, és ezzel állítólag országos rekordot állított be. Kyle-t istenítették a társai, de nem úgy Chomsky, őt valahogy nem hatotta meg a hazájáért mindenkinél lelkesebben harcoló, az ellenségben vadembert látó, patrióta gyilkológép. Chomskynak a New York Times kritikája sem tetszett, kicsit lenézően emlegette a filmet filmszerűségéért dicsérő írást, s végül Obama drónprogramjával állította párhuzamba Chris Kyle munkásságát. Ha Eastwoodnak lenne egy kis humora, legközelebb Chomskyról vagy Chomskyval készítene filmet, micsoda jelenet lenne, amikor Clint és Noam szembenéz egymással, mint De Niro és Pacino párosa a Szemtől szemben csúcsjelenetében. De Eastwoodnak nincsen humora, viszont híresen vonzódik a westernekhez, így bár meglehet, hogy Chomskynak egynémely dologban igaza van, azt tán elmulasztotta észrevenni, hogy iraki háború ide, propaganda oda, Eastwood egy westernmester zordon egyszerűségével vitte filmre Chris Kyle történetét. Még egy sosem volt ellenmesterlövészt is beiktatott, hisz párbaj nélkül mit sem ér a western. Ettől persze még lehet undorodni – John Wayne-t sem A zöldsapkásokért szeretjük.

 

Az InterCom bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.